Elizabeth Rogers bekésen éli az életét a bosszúállókkal. Míg nem egy nap Steve Rogers be nem toppan a toronyba gyermekkori barátjával. Mi lesz ha a két volt HYDRA fogoly egymásra talál?
Ha érdekel tarts velem!
✪Trágár szavakat és erőszakos cselekmén...
Egy kis tisztás volt az útmentén,a közepén egy hatalmas tölgyfával. Miért is számítottam jobbra? Olyan mint az a film amit kb két hete néztem meg Tonyval,a főszereplő elveszítette mindenét,majd egy ugyan ilyen helyen véget vetett az életének. Fogalmam sincs Tonynak miért ez az egyik kedvenc filmje,de egy Starkon ki tud kiigazodni? A mély elmélkedésemből Bucky rántott ki,ismét.
- Minden rendben? — nézett rám aggódva. Bal kezében egy fekete pisztolyt tartott,szorosan a combja mellett.
- Persze. De maradj itt,kérlek.— majd elindultam a fa felé. Hallottam hogy még valamit mondd,de nem értettem pontosan hogy mit. De őszintén ez most nem is foglalkoztatott.
A fához közelebb érve,teljesen elvesztettem a fonalat. Aki a kötélen lógott,az én voltam...A kiskori énem. A tejföl szőke hajam lágyan lobogott a szélben,egy piros pöttyös ruha volt rajtam,a lábamon nincs cipő,hanem saras az egész lábfejem. A térdeim felmondták a szolgálatot. Nem állt össze a kép,sehogy. Miért akart volna Clay ide vezetni? Miért akar ennyire összezavarni?
A fa tövében egy félbe hajtott papírt véltem felfedezni,lassan oda nyúltam érte majd kinyitottam és olvasni kezdtem.
"Hagyj fel a keresésemmel! Majd ha eljön az idő felkereslek. Ami a katonádat illeti,erre a sorsra kellett volna jutattnia... -Strom"
Remegő kézzel süjesztettem a pulcsim zsebébe a levelet. Két kezet éreztem az alkaromnál,majd sikerült felállnom. De gyorsan oldalra is léptem. Könnyes szemmel néztem az előttem állóra,értelmetlenül nézett vissza rám a kék szempár.
- Látod a lányt a fán? — kérdeztem olyan rideg hangon ami engem is meglepett.
- Rose figyelj én...–
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Válaszolj a kerdésemre! — ordítottam rá.
- Igen. — felelte olyan ridegséggel ahogy én kérdeztem az imént.
- Nem ismerős?
- De.
- Meg kellett volna ölnöd! Miért nem tetted? — léptem hozzá közelebb.
- Ezt sosem értenéd Cal. Nem tudod mi történt aznap éjjel. — még közelebb léptem hozzá,így már csak pár centi volt az arcunk között.
- Ó,dehogynem tudom. Mindenkinél jobban tudom. — mosolyogtam rá.
- Mász ki a fejemből! — mélyen a szemembe nézett. Nem félt,nem aggódott,semmilyen érzelmet nem bírtam leolvasni az arcáról.
- Nem kell a fejedben turkálnom,ahoz hogy tudjam,valójában miért nem vetettél véget a kislány életének. — értelmetlenül meredt rám. Nem érti. — Látom még mindig nem érted,az a kislány én vagyok.
Mintha lebénult volna,egy centit sem mozdult. A kezeim éppen hogy csak érintették az arcát,miért nem lépett hátra vagy csinált valamit?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Bucky? — komolyan a frászt hozza rám. — Hé,hallasz engem? — egyet hátra léptem,de ami utána következett arra egyáltalán nem voltam felkészülve.
