Never forever and ever

De minden mi kétszer történik az bizonyosan megtörténik harmadszor is

- Nem számít! Kit érdekel? Ha ő így érzi jól magát és az az ostoba szemet huny felette akkor megérdemli! Most már minden mást jelent amiről beszéltek! - "Jó partner vagyok!" - Utánozta cinikusan Lan Xichen mosolygós pofázmányát. - Ha neked ezt jelenti a jó partnerség újra kellene írni a szótáradat! - Az emberek előbb utóbb unalmassá válnak a számodra? Igen? Hát tudod mit? Te vagy a legunalmasabb mind közül! Egy bárány bőrbe bújt farkas milyen elcsépelt! Nincs is benned semmi együttérzés! Előre sajnálom szerencsétlen gyermeket! - És így tovább és így tovább! Jiang Cheng még otthon is magában folytatta Lan Xichen szidalmazását míg a kicsi Jin Lin szomorú szellemként járkált a házban. Jiang Cheng paprikás hangulatában majdnem elment mellette szó nélkül de aztán természetes gondoskodó ösztönei felülkerekedtek.

- Neked meg mi bajod? - Szólította meg sokkal keményebben mint eredetileg tervezte. Jin Lin egy cseppet sem sértődött meg habár annyira nem volt magán kívül hogy ne érzékelje a másik ingerültségét.

- Szerelmes vagyok. - Jelentette ki mintha csak azt mondaná esik odakint az eső vagy szürke az ég.

- Azt hittem ezen már túl vagy! El fog költözni és az érzéseid feleslegessé válnak!

- Nem megy mert elköltözik és nem találkozhatok vele akkor és nem tudok kibékülni vele és nem tudom elmondani neki hogy szeretem és ő nem is szeret sőt utál engem mert mindig piszkáltam! - Ordította hogy a hatalmas lakásban az összes szökevény porcica porrá vált  és ezzel a kislány bevonult a szobájába a ledöbbent Jiang Chengre csapva az ajtaját. Majd mint egy repetaként kivágta azt és rá öltötte nagybátyjára a nyelvét. - És nem felesleges! - Erősitette meg az előző tettét Jiang Cheng pedig nem tudta mi tévő legyen. Adjon tanácsot ne adjon de ha adna se tudná mit mondhatna és amúgy sem akarja hogy ebből a gyerek szerelemből legyen bármi is! Az egyetlen amit valójában akart megfojtani Lan Xichent. Az dobott volna a hangulatán! Azonban legalább minden vissza állta a rendes kerékvágásba. Nem gyötörték többé kéjes rémálmok eszébe sem jutott hogy hiányzik valami az életéből. Ismételten teljes koncentrációval a feleségkeresésre tanulásra és természetesen mindenek felett a munkával tudott törődni. Sokszor mondogatta is magának mekkora szerencse hogy meglátta Lan Xichent és még nagyobb szerencse hogy azóta nem is gondol rá egyáltalán! Egy kicsit sem eszébe sem jut a neve! Gondolataiban ezt harsogta napjában többször is. Valóban mekkora szerencse! Az egyetlen aki nem tért vissza az Jil Lin volt. Jiang Cheng úgy döntött hagyja had zárja le magában az érzéseit egyedül így gazdagítva otthonát egy testtel rendelkező sóhajtozó szellemmel aki furcsa pozíciókban tűnt fel a ház szegleteiben. Jiang Cheng olykor megállt vele szemben és elgondolkodott rajta hogy ez a valami valójában az ő unokahúga  aztán tovább állt. Természetesen ilyenkor az is eszébe jutott hogy Lan Xichen őt sohasem lenne képes ilyen állapotba juttatni elvégre az a minimális érdeklődése irányába nem volt több átmeneti elmezavarnál.

Jiang Chengnek rettenetes előérzete támadt. Előbb ébredt mint az órája jelzet volna és úgy találta a nap ezen a reggelem valahogy másmilyennek  látszik. Újra és újra ellenőrzött minden és hiába kereste az ismeretlent a változót nem talált semmit. Valahogy érezte ezen a napon nem lesz minden rendben. Talán Jin Lint megpróbálja majd az a rosszfiú elcsábítani magával! Az ő naiv és ártatlan kicsikéje pedig azt hiszi szerelmes belé ezért megszöknek! Jin Lin nem tanul tovább munkát vállal hogy a másikat támogatni tudja és az a rossz életű a helyet hogy áldaná szerencséjét hogy az ő hercegnője rá emelte tekintetét megalázza majd és ahelyett hogy parancsára várva körberajonganá cselédlányként bánik majd vele! ... Ja nem össze keverte. Ezt majd a középiskolás kis torz nyálgépe fogja vele csinálni ez a kis vakarcs lecsábítja majd a játszótérre és nem lesznek hajlandóak hazajönni mert ők ketten oda költöztek majd jól megfáznak a hidegben és vagy egy hétig ápolhatja majd a meghűlt Jin Lint! Reméli az a rossz kisfiú tanul majd az esetből! Azonban az a rossz kisfiú nem tanult semmit mert nem is csinált semmit ellentéttel egy sokkal nagyobb rosszban sántikáló sokkal rosszabb fiúnál! Jiang Cheng beült a megszokott helyére várva az ostoba tanárnőjének előadását amikor is a várt halálcsillagot hurcoló nő helyett egy világoskék öltönyös szelíd mosolyú jóképű Adonisz jelent meg egyenesen az emelvényre lépve.

- Jó reggelt kívánok kedves hallgatók! - Kezdett bele a mondókájába egyenesen Jiang Cheng megzavarodott szemeibe nézve. Szegénynek alig sikerült valamit is felfognia. Annyit értet csupán meg hogy mostantól Lan Xichen fogja őket tanítani és hogy az elődje a hétvégén megszülte gyermekét. Innentől kezdve Jiang Cheng agya teljesen lefagyott és rendszer frissítést követelt! Végül úgy döntött inkább szervizelni kellene!