Never forever and ever

Véletlen

Jiang Cheng rettenetesen dühös volt. Így járhat az ember, ha mindent gépekre hagy! Nem is érti miért töltötte ki annak az internetes randi oldalnak az űrlapját, de egy dolgot leszámítva nem jutott semmi sem eszébe, amit ennél jobban megbánt volna. Az egyetlen, amit még magában sem volt hajlandó elfogadni pozitívumként az, az hogy legalább leüvölthette telefonon keresztül néhány ügyintéző fejét akiket, nem ismer, nem látott, nem is fog soha látni és nem is akarja így nyugodtan megengedhette magának a bűntudat elhanyagolását. Mindeközben a vele szemben ülő férfi nyugodt nem szól semmit megalázó helyzetükhöz vagy beszédéhez. Jang Cheng most, hogy végre letette a telefont fújtatott egy utolsót megveszett bikaként karba font kezekkel elmormolt magának egy szidalmat a rendszer megalkotóinak címezve majd a vele szembe ülő kedvesen mosolygó férfira szegezte a tekintetét. Hihetetlen, hogy ekkora hibát vétettek! Pedig az űrlapjuk egészen összeszedetnek és hatékonynak látszott. Mindenek az oka a mesterséges intelligencia! Hogyan sikerült kidobnia neki egy fehér báránykát? Az ártatlanság megtestesült mintapéldája. Hányingert kapott pusztán annyitól, hogy ránézett! Még ha el is tekintene attól, hogy férfi Jiang Cheng akkor is tisztán látta maga előtt, ahogyan felfalja szőröstől bőröstül reggelire és a csontjaival piszkálja ki a fogai közül a maradékát. Minden esetre a mai napja már tönkrement és még nem evett reggeli óta semmit szóval elővette az étlapot, hogy rendel akkor magának valamit. A vele szemeben ülő is követte példáját habár igyekezet kizárni a jelenlétét. Végül is egy nagyadag véres sztéket kért saláta körettel vörös Chateau Corton Grancey bórral meg utána desszertnek óriás csokoládéfagylalt kelyhet eperöntettel. A szemben ülő is rendelt majd a pincér távozott. Véletlen belenézet azokba a forró csokoládébarna szemekbe és érezte, hogy elpirul. Miért? Azt nem tudta volna elmondani csak egy másodperc volt az egész és letudta annyival az eleve kínos szituáció lehet az oka. Még ha ez ellen az érv ellen az agya egy eldugott kis szegletében néhány érzékelő erősen tiltakozott is. Minden esetre a szemkontaktus felvétele ellen kiváló érvként szolgált.

- A nevem Lan Xicshen. - Még résnyire nyíltak ajkai hogy szóljon ám Cheng közbevágott.

- Mit akarsz? - Cheng kezdte érezni, ahogy a vér ismét fortyogni kezd az agyában.

- Gondoltam oldom, valamivel ezt a negatív hangulatot elvégre nemsokára kihozzák az ételt. Az idegesség nem tesz jót az étvágynak és az emésztésnek.

- Oh! .... .... .... - Jiang Cheng rendszer üzenet: Az információ feldolgozás alatt áll. MONDJ MÁR VALAMIT! Mit? BEMUTATKOZOTT TEDD EZT TE IS! - Jiang Cheng. - Ügyes vagy Jiang Cheng tudod a nevedet! Gratulálok! Fogd be!

- Nos, természetesen jobb lett volna egészen más körülmények között találkozni...

- Inkább nem találkozni.

- Hé! Annyira azért nem vagyok elviselhetetlen személyiség!

- Nem úgy értettem én... - Baj van Jiang Cheng nem tud mit kezdeni azzal, hogy ez a férfi félre értette. Nem meglepő, hogy megtörtént, hiszen mindig ez történik most azonban valahogy másnak érezte.

Lan Xicshen halkan elnevette magát egészen finoman mindenféle bántó él nélkül. - Bocsájts meg! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Pusztán sértette az egómat az azonnali teljes elutasítás.

- Oh! Hááá? - Mi a probléma?

- Mármint elég jó vagyok, mint partner, és mint barát. - Kortyolt egyet a vizéből, amit ki tudja mikor töltött ki.

- Lan Xichen attól tartok még mindig nem lett jobb!

- Mit tegyek, úgy tűnik kellemetlen helyzetbe hoztam magam.