Never forever and ever

Ami egyszer megtörtént lehet hogy soha többé nem történik meg

Lan Xichen szemtelen mosolyra húzta ajkait. Meztelen felsőtestén alabástrom fehér bőrét izzadságcseppek gyöngyei fénylettek a sejtelemes fényben. Jaing Cheng lábai közé préselte magát csókokat lopott tőle és belé-hatolt. Jiang Cheng élvezettel nyögdécselt alatta folyamatosan a férfi arcát figyelte ahogy őt nézi és közben erőteljesen magáévá teszi. A teste a testében ezernyi kéjhullámot korbácsol fel ütemes mozgása. A fülébe suttog azon a lágy hangján valami arcpirító szégyentelenséget és... Megszólal az ébresztő óra. Jiang Cheng szemei lassan nyílnak ki habár azonnal tudatánál van. A mellkasában szaporán ver a szíve a haja kócos teste izzadt az izmai egyszerre feszültek és ernyedtek Úgy érezte magát mint aki tényleg egy szenvedélyes éjszakát tudhat a maga mögött ami a valóságtól nem is állhatott távolabb. A családi ékszer pedig fájdalmasan követelte magának a figyelmét az ég felé ágaskodva. Nem tudott mihez kezdeni új álmaival amelyek mindent felbolygattak benne. Csak ült az ágyában a paplanjába kapaszkodva és igyekezett feldolgozni azon információkat amelyek az agyának egy eldugott zavaros és érthetetlen részéből törtek elő. El ismerte magának valóban eddig szexuális irányultságát alapnak vette hogy a nőkhöz vonzódik habár eddig egyetlen lány, nő, hölgy ellentétes nemű személy képtelen volt felkelteni az érdeklődését. Igazából férfiak sem Lan Xichenig. Tehát a találkozásukig lehet hogy heteró volt és Lan Xichen lefizette a konyhán dolgozókat hogy tegyenek az ételébe valamit amitől meleg lesz! Nem ez nem valószínű! Lan Xichen inkább a csókjával fertőzte meg! Nem ez sem jó! Az igazság az... Hogy akivel telefonon beszélt az oldal hiányosságairól megátkozta! Igen ez a logikus magyarázat mindenre ami azóta történt! Most hogy ezt letisztázta magában egyetlen megmagyarázhatatlan kérdés maradt hátra! Miért mindig ő van alul? Ennek semmi értelme egyértelműen domináns személyiség! Erre valoban semmi okoságot nem tudott kiötleni úgyhogy inkább bezárta magát a fürdőszobába kellemetlen hosszú ideig egy újsággal amit külön azért vett hogy ne annak a csokoládé barna szemű férfinak az arcára gondoljon közben.

Jin Lin a szokottnál is álmosabb pofikájával kanalazta magába a mézes müzliét. Jaing Cheng igyekezett rendes egészséges ételekkel etetni ahogyan azt az édesanyja is tenné azonban a reggeli isten tudja csak mikből össze muty-mutyolt zabpelyhek nem kerülhettek le az étlapról. Jiang Cheng előtt a harmadik kávé és tablet amin a cég részvényeit ellenőrzi. Az egyetemre menet majd rápillant az órarendjére is.

- Bácsikám!

- Igen? - Jiang Cheng letette egy pillanatra a gépet és a gyermek szemébe nézet akinek az arca azonnal felragyogott aztán ideges lett. Nem tudta mire vélje ezt a reakciót de jobbnak látta nem megérdeklődni. Jin Lin először nem mert a szemébe nézni amitől rossz előérzete támadt majd hirtelen mindenre elszánva nekiszegezte a kérdését komoly arcocskájával.

- Bácsikám honnan tudod hogy szerelmes vagy valakibe?

- ... ... ... ...? Miért kérdezel ilyesmit? - Jiang Cheng izmai teljesen megmerevedtek és ugrásra készen megfeszültek. Már a gondolat is hogy Jin Lin meg a szerelem teljesen kikészítette az idegrendszerét. A kislány reakciója pedig titkolózásról árulkodott. Zavarba jött sokáig gondolkozott azon hogy mit feleljen majd terelt.

- Csak kíváncsiságból! - Kis hazug! - Lehet jobb lenne valaki mást kérdeznem erről elvégre nem vagy éppen szakértő ebben! - Pimasz! Azt hiszed nem tudom mire megy ki a játék? Viszont azt nem engedhetem hogy mástól kapjon útba igazítást mert még a végén meg győzik róla hogy szerelmen ahelyett hogy helyes módon megmondanák neki hogy nem lehet az.

- A szerelem egy nagyon bonyolult dolog minden téren! Kicsit hasonlít arra az érzésre mikor utálsz valakit. Ezt a két érzést nagyon könnyen össze lehet keverni! Azonban az az illető mégis fontos neked és nem akarod elveszíteni és nem akarod hogy baja legyen. Az igazság az hogy kifejezetten jól érzed magad vele és szereted - Jiang Cheng elégedetten karba fonta a kezét és hátra dőlt székének támlájára. Biztosra vette hogy sikerült a kislányt összezavarnia akin látszott, hogy nagyon erősen gondolkodik. A kanalát a szájába tette és úgy töprengett majd összébb szűkítette szemeit.

- Bácsikám azt hiszem szerelmes vagyok. - A kijelentés nem volt éppen lelkes.

- Haj buta kislány ha nem szeretnél abba a valakibe szerelmesnek lenni akkor igazán nem is vagy az!

- Nem az a baj! - Biggyesztette le ajkait és nézte nagy kitágult szemekkel a reggeliét. Igazából nagyon szeretem csak - Szipogott egy kicsit jelezve lassan elfogja sírni magát. - csak el fog költözni az apjával és többé nem láthatom! - Kicsike ajkacskái megremegtek és Jing Cheng bármit megtett volna hirtelen hogy eltörölje rossz érzéseit. Mi az hogy elköltözik az a semmirevaló mikor az Ő unokahúga beleszeretett! Elcsábította, magába bolondította és most faképnél hagyja hogy apró darabokra Jin Lin Ártatlan kis szívecskéjét! Majd jól megmondja a magáét annak az idióta apjának ha megtalálja!

Egy óra múlva Jin Lin már az iskolában siratta szerelmét Jiang Cheng pedig az egy egyetemre sietett. Az összes piros lámpát kifogta de kivételesen egyáltalán nem dühítette a dolog. A saját újdonsült magánéleti problémái Jin Lin szerelme a munka és az iskola és még mindezeknél is problémásabb feleségkeresés amely természetesen az összessel összefügg. Annyiszor elátkozta már az apja végrendeletét hogy meggyőződése mikor újra előveszik mind meghalnak egytől egyig a teremben. Az örege két követelménye a cég átvételéhez hogy szerezzen diplomát és kössön házasságot. Mentségére szóljon amikor megírta valószínűleg nem gondolta hogy felrobbantják az egész családjával együtt! Jiang Chengre rádudáltak a háta mögül ez rángatta ki túlságosan is bánatos gondolatmenetéből. A továbbiakban nem is foglalkozott mással csak a feladataival. És így ment ez hetekig. Álmaiban Lan Xichen arca egyre árnyékosabbá vált egyé vált magával az álommal mígnem teljesen ki is kopott. Jin Lin egyre szomorúbb lett és fogalma sem volt mit is tehetne. Ezzel legalább ketten voltak. A napok egyre szürkébbeké váltak lagymatag szívverését az életüknek pusztán a rutin adta. Jiang Cheng hajnalban felkel elkészül ellenőriz minden céggel kapcsolatosat. E-mailben kioszt néhány feladatott zaklatja a lustálkodókat esetleg telefonon majd kelti Jin Lint. Elkészülnek együtt megreggeliznek aztán irány az iskola mindkettejüknek. Jin Lin órái végén íjászklubba jár Jiang Cheng aztán haza viszi ellenőrzi a a gépén a cég munkáit aztán Jin Linnek takarodót fújnak. Elkészül egy újabb házassági találkozóra ami valahogy mindig keserű. Végül hazatér és lefekszik aludni hogy minden újra kezdődhessen. Végre beköszöntött a Február. Jiang Chengnek kelletlenül szembesülnie kellett a ténnyel hogy leggyűlöltebb tantárgyának oktatója kétség kívül hamarosan a pódiumra babázik. Elkötelezett szenvedélyét mi sem bizonyítja jobban mint hogy halálcsillag méretű pocakjával még mindig csillogó szemekkel magyaráz gyakorta elérzékenyülve. Ráfogja néha hogy csak a hormonok miatt de mind azokat akiket eddig is tanított nem lehet egy ilyen hazugsággal megtéveszteni. Eddig is pontosan ugyan ilyen volt csak észre sem vette magán. Ahogy a napok teltek az egyetem diákjai és a hölgy kivételével a tanárok mind ugrásra és mentőhívásra készen figyelték. A férje majdnem tíz percenként rátelefonált hogy minden rendben van-e vele. És ha bosszankodva kikapcsolta azt akkor kollégait zaklatta pillantsanak rá. Kiderült férje éppen olyan kitartó ha feleségéről van szó mint ő ha a munkájáról. Jiang Cheng hol a nő nemtörődömségén bosszankodott és együttérzett a férjével hol csodálta az asszony elhívatottságát és szidta a férfit amiért nem érti meg és fogadja el a legfontosabb időkben. Aztán egyszer kénytelen volt az egyetem hátsó udvarára parkolni és hazafelé indulva olyasmit látott amit nagyon nem kellet volna. Lan Xichen kísérte ki Bababúm tanárnőt egyenesen a saját kocsijához amelyet időközben lecserélt egy robusztusabb külsővel rendelkező H9-esre. Miközben egymás mellet sétáltak nevetgéltek és beszállás előtt a nő meg is ölelte majd csókolta. Az a pulykaméreg ami elöntötte az agyát semmihez sem volt fogható. Az egyetlen oka annak hogy nem rendezett jelenetet a biztonsági öve volt amit már gondosan bekötött és ami nem akarta elengedni akármilyen agresszívan is nyomkodta gombját. Mire kiverekedte magát a járműből a másik elhajtott és meg sem találta tekintetével.