Amikor felébrettem még sötét volt úgyhogy úgy gondoltam felmegyek a szobámba és elvégzem a dolgomat. Már rég egyetemre szeretnék járni úgyhogy úgy gondoltam keresek egyet, nem érdekel, hogy nem Magyarországon tanulok-e vagyis pont ez lenne a lényeg. A szüleim elváltak 3 éves koromban, anyukámmal éltem, de 16 voltam amikor elköltöztem otthonról.Anyukám régimódi és nem érti a stílusom sem a zenei izlésemet, pedig ettől függetlenül nagyon kedves nő. 11 éves korom óta az volt az álmom, hogy Rómába költözzek, imádom azt a várost mindig oda húzott a szívem. Találtam is egy divattal foglalkozó egyetemet, ott divattervező lehetek, 5 év a tanulási időszak, ez megfelel nekem. Damiano pont ebben a pillanatban nyitotta rám az ajtót.
-Hát te? Miért nem alszol?
-Azért, mert nem tudok, amúgy Rómában van egy egyetem és jelentkeztem.
- MI???
- Most mi a baj? Azt hittem örülni fogsz neki!
- Azèrt megkèrdezhettèl volna engem is! Hihetetlen!
-Ott divattervező lehetek, mindig ez volt az álmom, 5 év!
-Értem...
És kifutott a szobából, 3 mp múlva már láttam ahogy a macskaköves úton szaladt... Nem tudtam még ekkor mit tettem rosszul, de azt tudtam, hogy valami fáj itt belül; valami borzalmas érzés kavargott bennem: a bűntudat, értetlenség és harag, de ugyan boldogság is hiszen valóra váltahatom az álmomat.
YOU ARE READING
Rég Láttalak
FanfictionRégi barátok összetatalálkozására mi sem jobb, mint egy osztálytalálkozó? Isabella és régi osztálytársai új életbe kezdenek együtt, de valyon mit szólnak hozzá a szüleik, és a mostani legjobb barátaik? Ha szereted a Måneskint olvass bele😉✨
