Meg ebédeltem, utána elpakoltam a mosogató gépbe a koszos edényeket, úgy gondoltam kiválasztom a holnapi ruhámat, közben bekapcsoltam a Spotifyn Shawn Mendes lejátszási listályát. Egy kék szettre esett a választásom, kék-pántnélkü top, kék-nadrág és egy kék-öltöny. És egy ezüst nyaklánc, és az ékköves órám.(Ha nem tetszik képzelj el másikat.)
Gyorsan eltelt ez a nap, még kitakarítottam a házat, főztem holnapra ebédet, mert ma elfogyott.
Megcsináltam az esti rutinomat és bebulytam az ágyamba.
Gyorsan álom jött a szememre.
~~~~~~~~~~~~¦:§:¦~~~~~~~~~~~~
Csörgött a telefonom nem is tudtam, hogy történt minden, a kórházba utasítottak, mert a szüleimet lelőtték, mentem a korházfalai mentén, minden kék-piros volt, mindenki üvöltött, az orvosok szaladtak, láttam egy nyitott ajtót-bementem láttam a két ágy körül álló orvosokat és nővéreket, a gépek egyenletesen csipogtak, megpillantottam az ágyakon a szüleimet, s mellettük fekvő egyetlen szem hugomat amint kilógnak belőle a csövek és infúzióra van kötve, mindenhol vér volt, a gépek egyenletes csipogása átváltott gyors, fülsüketítő csipogása az orvosok, ott hagyták őket és mepillantottam bátyámat amint ördögiesen nevet. "NEEEEEEEEEEEEEEE!!!" Sikítottam hangosan
Keltem fel rémálmomból, megizzadva, az ágyneműt összegubancolva. Olyan valóságosnak tűnt az egész. Ránéztem a telefonomra, a készülék ott hevert az éjjeli szekrényen, 12:02-t mutatott, jól elaludtam az időt, van másfél órám elkészülni. Felkeltem és megreggeliztem, főztem egy életmentő fekete kávét, jóleső volt a forró folyadék torkomnak, felébresztett kómaságomból.
Lefürödtem, jó volt érezni ahogy a forró víz lefolyik testemen. Fel vettem egy fekete melegítőt és egy fehér bő pólót, itthonra jó és kényelmes. Hajamat kifésültem és laza kontyba kötöttem fel.
~csöngettek~
Eléggé meglepődtem, mert nem vártam senkit és üzenetben sem üzentek, hogy jönnek. Nagy meglepődésemre Thomas volt az legjobb barátom. Igaz tegnap még beszéltünk az osztály találkozóról, de azt nem mondta, hogy jön is ma. Mindenesetre örültem a fiúnak. Bézs-trapéznadrágot viselt, fehér ingel, a felső két gombot nem gombolta be, bézs öltönyét kezében tartotta, fekete ünneplőcipőt viselt, megkell hagyni iszonyú jól nézett ki, haja kócosan lógott szemébe, napszemüveget viselt, boldogan álldogált az ajtóm előtt, egyik szemöldökét azonban felhúzta, és tekintetével kérdőre vonta kinézetemet.
~te így mész? Kérdezte a fiú és felnevetett. Mondjuk elég viccesen Nézhetem ki mellette, ő öltönyben én meg itt állok egy szál melegítőben és pólóban.
~nem, most akartam felöltözni, de ha akarod így is mehetek. Nevettem el magam~nem hinném, hogy Damiano előtt így kellene megjelenés, de biztosan így is teccenél neki. Kuncogott. ~de te azt még is honnan veszed, hogy beállítást ide és azt mondod bejövünk egymásnak? Mert szerintem csak barátként tekintünk egymásra! Sajnos... De ezt már nem mondtam ki, csak gondoltam.
~barátként mi? Biztosan áradozott rólad tegnap este rólad kisasszony! Jajj Isa mennyire gyönyörű! Jajj Isa mennyire okos! Jajj Isa mennyire kedves! Mondta Thomas nevetve, mire én csak megforgattam a szemeimet. ~na csajszi megvan mit veszel fel? Mert ha igen vedd fel! Csináld meg a hajad! Sminkelj! És mehetünk! Ahogy kimondta a fiú utolsó szavait már suhantam fel a szobámba és öltöztem is fel. Hajamnak első kis tincseit befontam, így szabadon hagytam hátsó felét, ami ráesett vállamra. Fél kentem egy füstös, kék szemhéj festéket, szememet fehér szemceruzámmal húztam ki, felkentem egy orgonalila rúzst. Thomas éppen akkor nyitott be mikor készenlettem. ~WOAH, eszméletlen jól nézel ki Lis! Dícsért meg a fiú ámultan. ~te sem panaszkodhatsz! De gyere induljunk, mert még elkésünk! ~ahogy parancsolja hölgyem! És ezzel elmentünk és ki nyitotta nekem az ajtót. Én bezártam a ház ajtaját és elindultunk. Nem telt bele 20 perc már oda is értünk a vendéglőhöz. Minden nagyon szépen fel volt díszítve, fehér lufik, szalagok, egy hosszú asztalon voltak az ételek és egy nagy torta. Pont mint egy tündérmesében. És akkor, és akkor történt az, hogy...
Fojtatás következik.....
És meg is érkeztem a 2.résszel remélem tetszett, ahogy ígértem hosszabb lett a rész, máskor is igyekszem ekkorát írni, hétvégente nem biztos, hogy lesznek részek. Addig is olvassátok a részeket szeretettel!✨🌼✨
ÜDV:. Az író❤️🌼
VOUS LISEZ
Rég Láttalak
FanfictionRégi barátok összetatalálkozására mi sem jobb, mint egy osztálytalálkozó? Isabella és régi osztálytársai új életbe kezdenek együtt, de valyon mit szólnak hozzá a szüleik, és a mostani legjobb barátaik? Ha szereted a Måneskint olvass bele😉✨
