Flowers from 2020 | DNF [Fordítás]

Prológus

George soha nem adta fel. Miután a jelenlegi Dream meghalt, és a múltbeli Dreammel való kapcsolata megszakadt, megpróbált továbblépi. Tényleg megtette. Tudta, hogy amit Dream tett, az a mindkettejük iránti szerelemből történt. Igaza volt, a szíve nem lehetett 2020-ban, amikor 1970-ben kellett volna lennie.

- Ez volt a legjobb.
Legalábbis George ezt mondogatta magának. Ahogy teltek a napok és azok hetekké változtak, George egyre nyomorultabbnak érezte magát. Nappal Dream fényképét bámulta az éjjeliszekrényén, éjjel pedig álomba sírta magát.

Azon kapta magát, hogy megszokásból minden este arra vár, hogy Dream hívja. Egy hívás amiről tudta, hogy soha nem jön. A régi telefont bámulta, miközben azon a helyen ült ahol Dream amikor még ott élt. Azon kapta magát, hogy az elszakadt zsinórt fogja, mintha megéríntésével valahogy újra fel lehetne gyújtani a szakadást az idő múlásával.

Soha nem működött.

George bámulta a kézlenyomatokat a falon, amelyeket ő és Dream készített 50 év különbséggel. Azokon az éjszakákon, amikor reménytelenül nyomorultnak érezte magát, ott ült a fal mellett, és a Dream által hagyott lenyomatra tette a kezét. Még neki is dőlt, és arra vágyott hogy Dream egy része még mindig valamiképpen rögzüljön benne.

Reggel a falnak dőlve, fájó háttal ébredt fel, de nem tudott törődni vele. Vágyott rá, hogy megfogja a kezét. Annyira vágyott rá, hogy Dream mellett legyen, hogy az már fájt.

Amikor a hetek hónapokká váltak, és Wilbur családjának megnyugtatása már nem nyugtatta meg, George munkához látott. Már eléggé jártas volt a technikában, így csak a számítógépéhez kellett ülnie és keresgélnie.

Kereste a választ, nem arra, hogy ő és Dream hogyan tudtak kommunikálni az idők során, hanem arra, hogyan teremtsék azt újra. Egy mondja van annak, hogy újra együtt lehessenek Dreammel.