Flowers from 2020 | DNF [Fordítás]

Vigyél haza

- És akkor elment. - George befejezte. Mindent elmondott Dreamnek a jövőbeli önmagával való találkozásáról, kivéve a szívfájdalmat és az újonnan felfedezett érzéseit.

A vonal másik oldalán csend honolt. Olyan sokáig amíg Dream meg nem törte egy "Woow.."-al.

- Igen. - válaszolta George. - Tudom, hogy őrülten hangzik, de...

Dream nevetett. "George, elfelejted kivel beszélsz? Most szó szerint 50 éve vagyok a múltban."

George felnevetett. "Azt hiszem igazad van."

Újabb csend vett hatalmat.

"Szóval mit csinálunk most?"

- Hát... - sóhajtott George - ,nem vagyok benne biztos.

- Már megint mit ír rajta a távirányító?

,, Csak azt írja ki, hogy ,, vigyél haza".

- És ennek pontosan hova kéne vinnie?

- Nem tudom. - mondta George. " A jövőbeli énem ezt nem említette. Csak annyit mondott.."

- Mi volt? Mit mondott George.

"Semmi! Csak azt...uh..."

"George"  Dream kotyogott. "Megmondhatom, hogy titkolsz valamit. Ugyan, mondd csak. Bízol bennem, nem?"

- Persze, hogy igen, ez egyáltalán nem az! - George gyorsan válaszolt. "Ez csak.."

- Csak mi George?

- Csak hát.. azt mondta, hogy veszélyben vagyok.

"Veszély?!" Dream pánikba esett: "Miféle veszély? Jól vagy?"

"Jól vagyok, Dream tényleg. A jövőbeli énem azt mondta, hogy nem vagyok semmiféle fizikai veszélyben. "

- Szóval akkor...  milyen veszélyben vagy?

- Nos azt mondta, hogy fennáll a veszélye annak, hogy... összetörik a szívem...

Csönd.

"Összetörik a szíved..?"

"Igen..."

"Ki által?"

Ott volt. George tudta, hogy jön a kérdés, de még mindig váratlanul érte. - Nem mondta meg pontosan, hogy ki az...

- De tudod, ugye.

Nem volt kérdés. Dream tudta, hogy George tudta. Ez volt. Tudta, hogy most kell elmondania Dreamnek. El kellett mondania neki, különben tudta, hogy élete végéig bánni fogja, ahogy a jövőbeli énje mondta. Így hát vett egy mély levegőt, és elmondta Dreamnek az igazat.

"Te, Dream.. azt hiszem te vagy az.."

Újra óráknak tűnő csend húzódott. George egyre idegesebb lett, ahogy telt az idő. Mi van, ha Dream rossz irányba vette volna? Mi van, ha soha többé nem akar beszélni George-al?

Ám ekkor megszólalt Dream.

Nem volt sok, de George számára a világot jelentette.

"Soha nem bántanálak téged George, tudod, hogy én.. szeretlek..."

És csak ennyi kellett ahhoz, hogy megtörje George minden elhatározását. Könnyek kezdtek kifolyni a szeméből, és remegni kezdett az válla. Egyszerűen nem tehetett róla.

"Ó ne" aggódott Dream. "Annyira sajnálom George, nem akartalak felzaklatni. Istenem milyen idióta vagyok! Miért mondtam ezt? George én.."

"Dream!" - kiáltott fel George, és letörölte a könnyeket a szeméből. Sírás közben nevetni kezdett. "Nem kell semmiért bocsánatot kérned, Dream. Nem idegesítettél fel. Rendben van."

"De akkor.. Miért sírtál? - kérdezte Dream.

- Mert Dream.. - folytatta George. - én is szeretlek.

Még néhány másodpercig csend volt, majd George halk szipogást hallott a vonal másik végéről.

- Esküszöm, ha ez valamiféle jövőbeli tréfa, vagy ilyesmi..

"Nem, ez nem az Dream, esküszöm. Nagyon szeretlek. Tényleg."

- Ó George - kuncugott Dream, miközben tovább sírt - , fogalmad milyen boldoggá tesz ez engem.

- Azt hiszem tudom. - suttogta George.

- És pontosan miért?

- Mert azt hiszem én is ezt érzem.

És akkor Dream zokogott és sírt egyszerre. És ettől George sírt és nevetett újra. Mindketten csak ültek, telefont a fülekhüz szorítva, és csodálkoztak egymás boldogságán.

- Bárcsak itt lennél George. - Dream szomorúan suttogta.

George szipogott. - Én is álmodozom, fogalmad sincs mennyire.

De amikor elkezdtek megnyugodni, George másik kezében a készülék élénkzölden világítani kezdett. George zavartan megfordította, és egy másik kézlenyomatot az eredetileg ott lévő kézlenyomat mellett. - Ó, Dream.

"Igen?"

- Ez a valami izzik.

Szünet.

"És most?"

"A kis távirányító amit a jövőbeli énem adott nekem, csak elkezdett ragyogni."

"Mivan, miért? Mit csinál még?"

- Nem tudom - mondta George, és megfordította a távirányítót, hogy megnézze, van-e rajta még valami, ami megváltozott. Úgy tűnt, nem volt. Az egyetlen dolog, ami különbözött, a használt nyomat volt. - Talán az..

És ekkor a ragyogás a tízszeresére nőtt. "Agh mi az.." kiáltotta George, amikor a hirtelen megnőtt fény elvakította.

"George? George! Mi folyik itt? Jól vagy? Ott vagy?" Dream pánikba esett.

De George nem halotta. Amikor a fény felvillant, kiejtette a telefont a másik kezéből.

"George! Kérlek! Válaszolj!" Dream onnan könyörgött, ahol a telefon eldobva hevert a padlón.

- Olyan fényes! - kiáltott George, mire hirtelen a fény valahogy erősebben lüktetett. George felsikoltott, és hirtelen eltűnt. Amilyen gyorsan megjelent, a fény eltűnt, és egy zavarodott George takarta el a szemét az ágyán.

Ahogy felemelte a kezét, látta hogy a szobája kezd újra felbukkanni. Pislogott néhányszor, hogy megszokja az új fényváltozást, és amikor megtette, észrevette, hogy a kis eszköz, amit kapott nincs sehol.

- Ó, ne, ne, ne! George felkiáltott: "Hol van? Hol..."

"George?"

Sziasztok! Elnézést szeretnék kérni amiért ilyen sokat kellett várni erre a részre. Rosszul érzem magam emiatt, de sajnos nagyon kevés időm van. Próbálom hozni a következő részt minél hamarabb! Jók legyetek <3