Flowers from 2020 | DNF [Fordítás]

Egy új remény

George szeme elkerekedett.

- De hogy vagy-?

A jövőbeli George feltartotta a kezét. - Nem számít, az számít, hogy most itt vagyok. És ezt megfogjuk oldani.

- Mit fogunk megoldani? - George kétségbeesetten kérdezte: - Történt valami rossz ma? Veszélyben vagyunk?

- Nyugodj meg fiam. - nyugtatta meg a jövő George. - Semmiféle veszélyben nem vagy, vagyis semmiféle fizikai veszélyben.

George félrehajtotta a fejét. - Szóval veszélyben vagyok.. vagy?

A jövő George halkan elmosolyodott. Keserédes mosoly volt, tele veszteséggel és sajnálattal. George látta a fájdalmat a szemében, tiszta bánat volt. - Az egyetlen veszély számodra fiam - mondta halkan a jövő George - az, hogy összetörik a szíved.

George zavartan nézett idősebb önmagára. Összetört szív? Ez nem lehett helyes. George még sosem volt kapcsolatban, és alig ismert valakit. Az egyetlen ember, aki a barátja volt, az Wilbur és a családja.

Wilbur és a felesége boldog házasságban éltek, így tudta, hogy ez nem történt meg; És Tommy még gyerek volt! Már a puszta gondolattól is megborzongott. Már csak Techno maradt. Lehet, hogy ő az, akiről a jövő George beszél?

- Nem - gondolta George. -, ennek nem lenne semmi értelme. Techno és én nem így szeretjük egymást, ebben biztos vagyok.

George zavartan ült, fogalma sem volt, hogy a jövőbeli énje kiről beszélhet.

Hacsak...

Nem..

Dream?

Lehetséges, hogy erről beszélt a jövőbeli énje? De ennek meg semmi értelme. Ő és Dream csak barátok voltak.

Nem?

George bevallhatta, hogy a napok múlásával egyre jobban megszerette Dreamet. A napja legjobb része az volt amikor Dream hívta. Egy szobában ültek, 50 év különbséggel és órákig beszélgettek.

De... Szerette Dreamet?

Bonyolult kérdés volt.

Dream volt az első igaz barátja hosszú idő óta, és olyan érzéseket keltett George-ban, amiket még soha. Azon kapta magát, hogy bárcsak ő és Dream ott lehetnének együtt, ugyanabban a szobában, ugyanabban az időben, csak egy pillanatra. Azt akarta, hogy átölelhesse Dreamet, és megköszönhesse mindazt amit érte tett. Azt akarta, hogy Dream magához szorítsa. Megölelni és George-ot magáénak nevezni.

Valóban szerette Dreamet, jött rá George. Egy kis időbe telt, de most végre bevallhatta magának. Kétségtelenül szerelmes volt Dreambe.

Ám azonban soha nem bántja őt, legalábbis nem szándékosan. George biztos volt ebben.

- Mi történt..? - kérdezte bizonytalanul George, részben félve a választól.

- A jövő George felsóhajtott: Több, mint amit el tudsz képzelni...

- Szóval.. Miért vagy itt? Tehetek valamit?

- Igen - mondta a jövendőbeli George - ,azt hiszem van valami.

George várta, hogy a jövőbeli énje folytassa, de csend fogadta. Megvárta hát, amíg meghallja, hogy az öregember mély levegőt vesz. Aztán mégegyszer beszélni kezdett.

- George - nézett a szemébe a jövő George. - , figyelj. Az élet értékes dolog, de nem tökéletes. Ennek élő bizonyítékai mi vagyunk. Az idő kegyetlen dolog, és az ideje elválaszt Dreamtől. A dolgok sem Dream életében, sem az enyémben nem működnek. De a tiédben igen. Szükségem van rá, hogy hallgass rám, George. Megváltoztathatod a történelem menetét, ahogy én most teszem. Álmodhatsz és létezhettek egy időben, együtt. Teljes és boldog életet élhetsz vele, de ennek ára van. Megváltoztatod az életed, Dream életét és mindenki életét körülötted. Kockázatos, de ha működik, kijavíthatjuk az idő által elkövetett hibákat.

George tágra nyílt szemekkel ült. Miről beszél a jövőbeli énje? Azt gondolja, amit gondol? Lehetséges, hogy ő és Dream.. együtt vannak?

- De.. Hogy csináljam?

- Ne aggódj, ezen már gondolkodtam. - mondta a jövőbeli George, miközben a zsebébe nyúlt. Átnyújtott George-nak egy kis távirányítót. - Ezt az eszközt én találtam ki, Wilbur segítségével. Ha készen állsz, és csak akkor, ha végleg készen állsz, végleg elvisz oda ahova a szíved tartozik.

George a kezében tartott apró készülékre meredt. Teljesen hétköznapinak tűnt. Csak egy kis zöld kézlenyomat volt rajta, alatta egy "vigyél haza" felirat.

George felnézett jövőbeli énjére, és megpróbálta megnézni, hogy jól érti-e. Mielőtt azonban megkérdezhette volna, jövőbeli énje felemelkedett. Felállt az ágyról, és újra George-ra nézett.

- Az itt töltött időm fogy George, de gondolj arra amit mondtam. Várj, amíg készen állsz, de ne várj túl sokáig. Ha igen, életed végéig bánni fogod.

- De mit mondjak..

- Tessék - nyúlt a jövő George mégegyszer a zsebébe, és előhúzott egy borítékot, és átnyújtotta George-nak. - Ha már együtt vagytok, olvasd el ezt. Remélem mindent megmagyaráz. Csak egy dolgot ígérj meg.

George lassan bólintott.

- Ígérd meg nekem, hogy szeretni fogod. Ígérd meg, hogy örökké szeretni fogod, és soha ne vedd természetesnek azt amivel rendelkezel. Ez egy egy különleges dolog, fontos, hogy dédelgesd. Meg tudod ezt tenni értem?

- M-meg tudom. Megteszem. Köszönöm.

- Jó. - a jövő George kezdett halványulni, közben még egy utolsó dolgot mondott. - Ja és George.

- Igen?

- Vigyél neki virágot. Értékelni fogja.

És éppen úgy eltűnt, kihalt a létezésből. A jelenlegi George pedig ott ült, a kezében tartott távirányítót bámulta, majd megfordult, hogy a hálószobáján ragadt két kézlenyomatot bámulja.

Új remény a szívében.