"Csak barátok"

1. fejezet

Új barátok, új élmények. Mindenkinek ez az első gondolata, amikor iskolát vált, nem de? Ezzel a gondolattal vágtak neki főszereplőink is annak az évnek, amely felforgatta az átlagos iskolás életüket. Nagyjából az osztály ismerte egymást, hála a gólya tábornak (amiről nem beszélünk). A bemutatkozás már főképp csak a tanároknak szólt, de Daniel mindig megbabonázva nézte, ahogy Benjamin feláll és elmondja a nevét, meg egy két dolgot magáról. Nem tudta megmagyarázni az okát, de teljesen belehabarodott a fiúba. Alacsony termetébe, vékony derekába, kedves hangjába. Egyszerűen tökéletesnek tartotta. Nem mert erről semmit mondani a másiknak, attól félve, hogy undorítónak találja és megszakítja vele, a kezdetleges baráti kapcsolatát is. Nem volt teljesen boldog, de még mindig jobb volt a semminél. Csak egy valamiről nem tudott. Arról, hogy Benjamin szintén bele van zúgva. Persze ő is túl félénk volt bármit mondani a másiknak, érzelmeiről, így a barátságuk hamar kibontakozott. Az idejük nagy részét egymással töltötték, ezért gyakran kaptak olyan kérdéseket, hogy „Ti együtt vagytok?" Vagy „Ti előző életeteket, nem férj és feleségként töltöttétek? Csak mert úgy össze vagytok nőve.". Erre általában elvörösödve rázták a fejüket, mint a kisgyerekek, amikor hazudnak. Ahogy telt az idő, Daniel megpróbált enyhe lépéseket tenni Benjamin felé, de amikor látta, hogy mennyire le van sokkolva, elkezdett nevetni és azt mondta, hogy vicc volt. Benjaminnak tetszett, amikor próbálkozott a másik, de túl későn reagált, így nem tudta egyszer sem kimondani a tetszését. Mivel Daniel nem volt csúnya fiúnak mondható, általában lányok lebzseltek körülötte, ami Benjaminnak nagyon nem volt ínyére. Szíve szerint kijelentette volna, hogy le lehet kopni róla, mert csak is az övé, de az már hogy hangzott volna. Már decemberre járt az idő, amikor elérkezett az ajándékozás, Mindenki húzott egy nevet és a szünet előtti utolsó napon meg kellett ajándékozni az illetőt, akit húztál [írói megj. azt a kreativitást látjátok, ugye?].  Benjamin, Adamat húzta, aminek nem nagyon örült, mert ő nagyon Danielt akarta kapni, de nem is bánta, mert barátok voltaka fiúval. Viszont Daniel kihúzta Benjamint és rögtön eszébe jutott egy olyan ötlet, ami talán mindent megváltoztat a kettőjük kapcsolatát illetően. Szerencsére volt egy hónapja mindent összekészíteni hozzá. Úgy gondolta, hogy most egy igen nagyot fog bepróbálni, és ha a másik elutasítja, akkor is ki tud majd bújni. Elérkezett a várva várt nap. Az utolsó osztályfőnökin mindenki felállt, odasétált ahhoz, akit húzott majd átadta neki az ajándékot. Daniel egy karórát kapott az egyik lánytól, de nem is olcsó órát meg kell hagyni. Viszont most jött a most vagy soha. Odasétált Benjaminhoz és odaadta neki az apró dobozt, amiben megtalálható volt egy üzenet. „Gyere 29-én az XXX utca XX szám alá, 18:00- ra. A többit majd elmagyarázom. Boldog karácsonyt!". Benjamin rendesen meglepődött az üzenet láttán, de mivel megbízott a másikban eldöntötte, hogy elmegy a leírt helyre, a leírt időben.

Na, hello mindenki! Remélem, tetszik nektek az 1. fejezet az újraírt sztorinak. Szerintem sokkalta jobb lett az előzőnél. Mondjuk, annál csak jobb lehet bármi.