about art honestly

●23.●

Tegyük fel, hogy egy kedves ismeretlen (vagy távoli ismerős) meglátja, hogy rajzolsz. Vagy festesz. Vagy digitálisan rajzolsz.

A következők hangozhatnak el:

1, „Huu, ez naaagyon szép, te tudsz ilyet?"

– ümm, erre amúgy mit lehet válaszolni? Azt, hogy 'igen'? Vagy hogy 'azt hiszem'? Esetleg 'köszi'? Miért vagyok ilyen awkward bitch?–

2, „Oh, ez... Nagyon különleges..."

– hallhatod ezt az igazán őszinte és kicsit sem csalódottságtól zengő megjegyzést megszeppent tanároktól, nagyszülőktől vagy rokonoktól, mikor gore vagy horror stílusú művet nézegetnek. –

3, „Áh, szóval depis vagy?"

– ja, persze, te meg egy krumpli. –

4. „Fura a szeme."

– öhm, kösz? Előfordulhat, hogy direkt rajzoltam 'furára' a szemét, tehát ebből a megjegyzésből kiderül, hogy nem érezted át a lényeget, ami CSODÁSAN esik, de az is lehet, hogy csak béna voltam, és ugyanannyira idegesít engem az a szem, mint téged. Ergo ez nem egy építő jellegű megjegyzés. –

5, „Mennyi idő alatt szokott készen lenni?"

– was ist das kérdés? Te mennyi idő alatt szoktál elhalálozni? A nők átlagéletkora Magyarországon hetven év, mégis meghalhatsz húszévesen is, ha arcon csókol egy kamion. –

6, „Ez nagyon széép. De tényleeg. Te nagyon ügyes vaaagy. Ez nagyon menőő."

– figyu, ez még a legjobb opció. Legalább megbecsülsz engem. Igazán cuki vagy, és jól esik a dícséreted. De EL NEM TUDOM MONDANI, mennyire zavarban vagyok, és legszívesebben kámforrá válnék."–