Kérsz egy rövidet?

R á s z o r u l ó k n a k

Az alábbi novella esetében "csak" a terjedelem volt megkötve, és a macskakörmöt azért használtam, mert aki ír, az tudja, hogy négyezer karakterbe beleférni sokkal nehezebb, mint elsőre tűnik. Ki is maxoltam, mert a szöveg kereken négyezer karakter lett – és így is pár helyen elég mezeinek érzem a szóhasználatot.

A novella ötlete erősebb volt, mint a megvalósítás, és úgy gyanítom, sokan az ötletet helyezték volna jobban fókuszba szemben a mondanivalóval, de még mindig rólam beszélünk, nálam - szokásos módon - a mondanivaló kissé kiütötte az ötletet a nyeregből.

A megvalósításon, azaz a szövegen dolgoztam még egy kicsit, és most merem elétek is tárni - hónapokkal az első kísérlet megszületése után.

Ha magatokkal visztek belőle egy-két gondolatot, már boldoggá tesztek. <3

*   *   *

A szoba éji csendjébe az öngyújtó kattanása visz életet. Bezzeg a férfi fejében nagy a zűrzavar: feszültséggel teli gondolatok kergetik egymást.

Jobb kezében pillangós borítékot szorongat. A lila lepkék szürke mintákon ülnek, és bár a hátlapon se feladó, se címzett nem szerepel, egyértelműen Bettinek küldték. Lányos holmi.

Ahogy Péter kibontja a levelet, sötét érzés járja át; fülében ismerős szólás cseng, de elillan, mielőtt a férfi megbizonyosodhatna arról, jól értette-e. Talán képzelődött.

Végül kézzel írt papírcetlit húz elő:

"Rászorulóknak.

Hibáztál? Megmérgez az irigység, a harag? Megöl a bánat? Ebben a borítékban bármit elküldhetsz, amitől szabadulni akarsz.

Válassz bölcsen! Amit beleraksz, az a következő, ismeretlen címzett fejére száll."

A férfi keserűn nevet, az időzítés nem lehetne tökéletesebb. Hátradőlve hamuzik, majd újabb slukkot szív. Már nincs mit veszítenie, így játékosan mérlegelni kezd, mit tenne semmissé a történtekből.

Eleinte a nő mézédes volt, és csak Péterre vágyott. Alig egy év múlva lelkesedése lanyhulni kezdett, és a férfi már az első jeleknél visszakövetelte odaadását. Emlékeztette Bettit, hogy igénytelenné vált, nem öltözik csinosan, melltartó nélkül pedig hervasztóan lógnak a mellei; beszéde közben állandóan ő-őzik, mint akinek erőlködnie kell a gondolatokért. A nőnek annyira számított az igényes megjelenés és az intelligens beszéd, hogy ez hatott.

Betti egyre többször kerülte a tekintetét, ami megőrjítette Pétert, ezért kifejtette a nőnek, mennyire előnytelenek az arcvonásai, majd figyelmeztette: nehéz kívánni őt, ha nem elégedett magával, pedig a férfi igazán próbálkozik.

Betti tornázni, tanulni, fejlődni akart, Péter minden alkalommal hosszasan tájékoztatta a várható nehézségekről. A nő egyszeriben azt motyogta, a férfi nem támogató, Péter haragja pedig elsöprő volt, üvöltése megrázta a falakat, mikor Bettit hálátlannak nevezte, és világossá tette: semmi a világon nem hullhat az ölébe kemény munka nélkül, és a nő nem jeleskedett a kitartásban. Betti sírt, Péter csenddel verte fél napig, aztán elkapta egy csókra, és hízelgett, hogy sosem akarna mással élni, és a társunkat valójában a hibáiért szeretjük. Ez hatott.

Ma este Betti azt üzente, céges ivászatra megy; Péter azonnal visszaírta, hogy nincs keresnivalója az utált munkatársai között. A nő a bulizás mellett döntött, így a férfi órákkal később az ajtóban várta, éles kritikával illette őt, amiért ismét hagyta méltatlan helyzetbe sodorni magát. Betti azt suttogta, képtelen így élni, Péter azt kiabálta, mindenre képtelen. A nő némán nézte a férfit, tekintetébe harag, arcára sötét undor ült. Szája egyetlen szóra nyílt, mire a kín elemi erővel zuhant Péterre, elmosta maradék józanságát.

Megütötte Bettit. A pofon nagyra sikerült, és a nő elesett.

"Most azonnal elmegyek." Halkan, de határozottan vágta ki ezt a mondatot, noha összekucorodva ült a földön. Péter remegett a félelemtől és a haragtól; hiába könyörgött és fogadkozott, a nő nem nézett rá többé. Sietve hagyta el, egyenesen menekült.

Péter a borítékhoz hajol, és a szavak mellé füstöt lehel:

– Az első pofon.

Ha a boríték ereje valós lenne, a pofon semmissé tétele mindent megoldana – Péter ölébe hullana a boldogság. Arcán gunyoros mosollyal lép ki a házból, és visszateszi a levelet a postaládába. Miután becsukja a ládát, kíváncsiságból belenéz, ám onnan üresség ásít vissza rá.

A férfi leizzad, átzubog benne minden. Ez okkult esemény, szerencse, ami végre neki is kijárt. Feladott üzenete pedig nem nagy ügy, egy atyai maflás például nem okoz komoly károkat. Őt is verték, mégis ember lett. A ház felé menet hasít belé, hogy az ő fejére vajon mi szállt, ám a bejárati ajtó kinyílik előtte, és ez szétzavarja a gondolatait.

Betti áll a küszöbön; bármiféle megjegyzés helyett hozzávágja izzó cigarettáját, amire Péter megugrik.

– Mi a francot szarozol kint ennyit, te szerencsétlen?!

A férfin eluralkodik a félelem, egész lénye összezsugorodik. A szólás, amit a boríték kinyitásakor hallott, felcsendül a fejében: Fordul a kocka.