Első látásra szerelem

A nagy meglepetés |12.rész🥳|

~Lena szemszöge~

Reggel nagyon fáradtan kászálódtam ki az ágyból, ugyanis nem aludtam valami jól. Egész este azon gondolkoztam ami Cameronnal történt. Ő csak egy kedves fiú, és egy olyan lányra vágyik aki megérti őt... Lehet rossz döntés volt ennyire a tudtára adni azt, hogy én csak barátilag kedvelem. De talán az lett volna a rosszabb döntés ha nem ezt teszem. -ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amíg készülődtem.

Szemeim alá egy kis korrektort tettem, ezzel eltűntetve a fáradságom jeleit. Hajamat kiengedve hagytam, azzal majd a forgatáson úgy is kezdenek valamit. Miután elvégeztem a szokásos reggeli rutinom, és felöltöztem, el is hagytam a szobámat, és az étkező asztalok felé vettem az irányt, egy kis kávé, és reggeli reményében.

Szemeim felcsillantak, mikor a liftből kilépve megéreztem a kávé illatát. Bementem az ebédlőbe, és le is ültem Tj mellé.

~Jó reggelt! -mondtam neki, miközben megöleltük egymást

~Hogy aludtál? -kérdezte a lány mosolyogva, miközben egy szendvicset, és egy kis kávét nyújtott felém, amit örömmel el is vettem tőle.

~Őszintén? Borzalmasan. De majd elmesélem, hogy pontosan miért is. -mondtam egy sejtelmes mosollyal az arcomon

~Kíváncsian várom, ma úgy se lesz annyira hosszú napunk, ha gondolod utána átjöhetnél. -felelte izgatottan

Én erre már csak mosolyogva bólintottam egyet, ugyanis a következő pillanatban Aidan vágódott le a mellettem lévő székbe, elég álmos fejjel.

~Jó reggelt álomszuszék! Már azt hittem ma fel sem kelsz. -mondtam neki nevetve

~Nagyon vicces -ásított a fiú

~Inkább adhatnál egy kicsit a kávédból! -mondta, majd a következő pillanatban már itta is az italomat

~Hé! Nemár! Az az enyém! -mondtam, miközben reménytelenül próbáltam elvenni tőle a csészét amit a magasba tartott.

~Mostmár nem! -mondta egy hatalmas vigyorral a fején, majd meg is itta az egészet, mire durcásan, de töltöttem magamnak egy újabb csészével

~Amúgy mikor is indulunk? -kérdeztem a többieket, mire Aidan a telefonjára nézett, hogy leolvassa róla az időt, de az előbbi vigyor elég hamar lefagyott az arcáról.

~Most! -mondta, majd kézen fogott és húzott maga után, mire a többiek is jöttek utánunk, de Aidan inkább rohant mint sétált.

~Hé, hé lassíts már! Mi a bajod? -próbáltam tartani a lépést

~Hát eléggé elkésünk! -felelte zihálva

Nagyjából öt perc rohanás után be is estünk a helyszínre, de szerencsére a rendező, és a filmesek még nem voltak ott, szóval ezt megúsztuk. A délelőtt nagyon jól telt, felvettük a jeleneteket amiket kellett, és nagyon jól éreztük magunkat. Még Cameronnal is beszélgettem, szóval úgy látszik, hogy nem haragszik rám a történtek miatt, és nem kell egy kínos beszélgetést kezdeményeznem vele a történtek miatt. Éppen végeztem az átöltözéssel, és indultam volna haza egyedül, mire Aidan a semmiből ott termett, és kézen ragadott, de mivel ez elég váratlanul ért, majdnem elestünk.

~Hoppá hoppá -kapott el nevetve

~Jézusom! Megijesztettél! -ütöttem mellkason egy mosollyal az arcomon

Örültem, hogy itt van, és mindig boldog voltam amikor vele lehettem. Sok közös volt bennünk, és ezt mindketten tudtuk. Már-már a legjobb barátomnak is nevezhetném.