Első látásra szerelem

Ez nem lehet több barátságnál... |11.rész|

~Lena szemszöge~

Reggel kopogásra ébredtem. Vajon ki lehet az ilyenkor? Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, hogy megnézhessem ki az. Őszintén szólva Aidanra számítottam, de nem ő volt az.

~Cameron? -kérdeztem kómásan

~Te meg mit csinálsz itt? -dörzsöltem meg a szemeim

~Jó reggelt álomszuszék! Mindjárt elmondom miért jöttem, de előbb beengednél kérlek? -nevetett

~Ja ja persze gyere csak -tártam ki az ajtót

~Szóval? Minek köszönhetem a látogatást? -néztem rá karba tett kezekkel

~Gondoltam ma körbevezetlek Torontóban. Persze ha a kisasszony megengedi. -mondta

~Hmm ez egy nagyon jó ötlet, viszont én még pizsamában vagyok, szóval megengeded, hogy felöltözzek, és varázsoljak magamnak valami normális kinézetet? -mosolyodtam el

~Persze, hogy megengedem, de te mindig jól nézel ki! -fúrta tekintetét a szemembe amitől elég kellemetlenül éreztem magam

~Okéé akkor megyek is! -fordultam meg, majd egyből a fürdő felé vettem az irányt

A szokásos reggeli rutinom elvégzése után a ruha választás következett. Végül egy barna pulóvert vettem fel egy szakadt farmerral, és persze a fekete Converse cipőmmel, hajamat pedig ki engedve hagytam.

~Oké kész vagyok, mehetünk is! -mentem vissza a szobába ahol Cameron várt

~Azta... nagyon jól nézel ki -mondta, miközben alaposan végig mért szemével

~Öhhmm köszönöm? Akkor mehetünk? -próbáltam terelni a témát

~Igen persze menjünk! -felelte a fiú

Elindultunk, Cameron út közben folyamatosan vázolta, hogy hol vagyunk, vagy, hogy ő mit csinált már ezeken a helyeken. Én csak hallgattam és néztem Toronto utcáit. Minden olyan más volt. Zsúfolt, de gyönyörű.

~Mit szólnál ha elmennénk reggelizni? -zökkentett ki gondolatmenetemből a fiú

~Mehetünk, de igyunk kávét is, mert nagyon álmos vagyok! Ugyanis valakiii korán felkeltett! -kuncogtam

~Háát nem is tudom ki lehetett az, de szerintem nagyon kedves tőle, hogy gondoskodott arról, hogy időben felkelj. -nevetett Cameron

Kis idő múlva bementünk egy kávézóba. Cameron valamilyen süteményt evett, én pedig szendvicset. Annyira nem vagyok édes szájú. Jobban szeretem a sós dolgokat, főleg reggel. A mai napon számomra elképzelhetetlen volt, hogy ne valamilyen szendvicset egyek reggelire. Miután elfogyasztottuk az ételünket, tovább mentünk. A nap nagy része egész jól telt. Cameron kedves volt, és vicces, de valami hiányzott belőle. Nem annyira hasonlított rám, még csak a világnézetünk sem. Tudom elvileg az ellentétek vonzzák egymást, de ebben az esetben ez nem volt igaz. Mikor elkezdett esteledni, felültünk egy óriáskerékre.