Azok a fránya érzelmek.. [Befejezett]

8.

                                                                Még mindig Shota szemszöge

Egy és fél órába telt hogy mindenki megérkezzen. Addig már előkészítettünk. Mina pedig szokásosan ő lett a figyelem középpontja.

--Ha már mi mind itt vagyunk akkor játszunk egy kis Felelsz vagy Merszet!--majdnem kiszakadt a dobhártyám már az elején.

Egy darabig még rendeseket mondtunk például táncolj meg ilyesmi. De addig jó volt ameddig nem jött Mina köre és amilyen szerencsés vagyok én nekem mondott. Én természetesen Felelést választottam mert ha neki Merést mondok akkor egy kínos vagy illegális helyzetbe fogok kerülni.

--Te együtt vagy Midoriyával? Mert ez az ő kecója meg hallottam is hogy megengedte hogy itt lakhatsz ideiglenesen.--ezzel a kérdéssel megállította a szívemet egy pillanatra.

--Hát... T-Talán..--teljesen bevörösödtem.

Egy nagy sikolyt hallottam tőle és ekkor elszakadt a húr nálam.

--És ti együtt vagytok Kirishimával? Vagy még túl gyáva vagy lépést tenni?--magamban röhögtem ahogy láttam őt elvörösödni és dadogni.

--D-D-De ez nagyon a-aljas volt tőled. Tudod hogy mindjárt meglesz az első lépésem!--hepciáskodott de én még mindig röhögtem rajta.

Mindannyian leröhögtük ezt az egészet és folytattuk a játékot. Egy pár kör után már meg is untuk és elkezdtük a filmeket nézni amit szerencsére Izu letöltött nekünk mert tudta hogy kelleni fog. A fél társaság elaludt mert már nagyon későre járt az óra. Még a filmeket befejezve beszélgettünk a fent marattakkal. Izu tett egy drámai belépőt és a szívrohamot ránk hozva. Természetesen le is szidtam de nem tudtam bántani ezt a brokkolit szóval a dobhártyáját bántottam meg csak. Addig ő segített nekünk elpakolni a buli után és még segített betakarni meg szobát találni az alvóknak és még a fent marattaknak. Még én és Izu fent maradtunk és nézegettünk filmeket. Annyira késő éjjel volt hogy ott Izunak a vállára dőlve elaludtam. Szerencsére olyan úriember fajta Izuku hogy becipelt a szobánkba és betakart meg előre elkészítette nekünk a reggelit így nem kell üres gyomorral elmenni innen nekik. A következő reggel kerestem Izut de sehol sem találtam de még mielőtt aggódni kezdtem volna megláttam egy cetlit. Ez állt rajta

--Szia Shota! Nekem el kellett mennem egy fontos helyre és talán visszaérek estére. Puszi Izuku.-

Sóhajtottam egy jó nagyot és mérges is voltam rá hogy csak úgy itt hagy engem egyedül ezekkel és még nem is adott egy puszit sem. De mégis segített nekünk rengeteget és még kaját is készített nekünk. Felkeltettem a lányokat és mindannyian elmentek a saját dolgukra. Én pedig megint egyedül maradtam vele. Hát nem volt igen nagy választásom így megtanítottam mondjuk a tanítás az túlzás mondjuk azt hogy nem fogja legközelebb leégetni a konyhát de mindegy. Egy pár alap dolgot megtanult készíteni ami egyszerű és nem kell hozzá Gordon Ramsay tudás. Ez után már sajnos ő neki is el kellett mennie a szüleihez látogatóba. így már tényleg kifogyva az opciókból meglátogattam az anyámat... Nem utálom meglátogatni őt de inkább nem szeretek mert rossz emlékeket hoz elő... A kórházban szerencsére megismertek így nem kellett magyarázkodni a recepciósnak hogy miért akarom az anyámat meglátogatni és hogy tényleg az vagyok e akinek mondom magamat. A kezem remegni kezdett így nem tudtam irányítani a kezemet ezért természetesen nem tudtam kinyitni az ajtót... Hitori már elmondta hogy mi történt vele a kórházban és vele is ugyan ez volt. Amikor már nyúltam volna a kilincs felé hallottam hogy valaki mondja a nevemet..

--Shota? Te vagy az?-- mondta a misztikus ember a folyosón.

--Mi van ha én vagyok az?--amikor odafordultam megállt a lélegzetem..

Az ikertestvérem volt az.. Más néven Shoto Todoroki..

Helluu mindenki! Remélem tetszik a rész. Viszlát!