Hátrahagyva

1. rész Meliss eltűnése

A dátum... 2000. Augusztus 7. Ma van a 10. évfordulója a legjobb barátom el tûnésének. Én 14 voltam õ pedig 15. Békésen sétáltunk a suli melletti járdán. Amint a buszmegállóba értem észre vettem hogy bent hagytam a töri füzetem amire szükségem lenne mert holnap dolgozatot írunk belõle és tanulnom kell. Mondtam Mellisnek hogy vissza rohanok addig várjon meg. A busz indulásig volt még 80 perc.

Meliss mondta hogy siessek mert szeretne még fagyizni is. Vissza siettem a suliba, keservesen de meg találtam azt a szutykos füzetet. Ahogy ígértem Melissnek siettem. Mire vissza értem a megállóba barátnõm hûlt helye fogadott. Azt hittem el ment fagyiért, fel hívtam, a telefon kicsörgött viszont nem vette fel. Fogtam magam meg indultam a közeli fagyizóba ami igazság szerint a kedvenc helyünk volt. Be léptem és Hilda néni mosolyogva fogadott. Elsõ kérdése az volt hogy Meliss merre van és hogy miért nem jött velem. Kezdtem parázni hisz Meliss nem szokott csak így el tûnni. Újból meg próbáltam fel hívni... ugyan az... telefon kicsöng de senki nem veszi fel...

Hilda nénitõl el köszönve siettem vissza a busz megállóba, épp hogy elõkotortam kabát zsebembõl havi busz bérletemet máris belibbent a kék fehér csíkos busz. Fel szálltam, el foglaltam szokásos helyemet, Meliss hiányzott nagyon. Kezdtem túlságosan aggódni.

Nehezen de idõben el indult a busz. Magányosan be raktam a fülesemet és el indítottam a kedvenc zeném. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, Meliss neve világított a kijelzõn. Azonnal fel vettem de senki nem szólt bele, csak erõs zihálást hallottam és másodperceken belül ki is nyomták a hívást a túloldalon. Most már folytak a könnyeim is, tudtam, éreztem hogy Melissel valami nem oke.

Hazaérve elmeséltem anyuéknak a ma délután történéseit. Azonnal rohantunk át barátnõmékhez, csengettünk, Meliss anyukája Lissa nyitott ajtót nekünk és mosolyogva fogadott. Pillanatok alatt elmeséltem neki is hogy mi történt a lányával mire õ kétségbeesetten sírni kezdett. Elhatároztuk hogy be jelentjük az eltûnését. A rendõrségen segítõkészek voltak nagyon... viszont hónapok elteltével sem találták meg Melisst. Akkor már tudtam... tudtam hogy akit a pelenkás korunk óta legjobb barátnõmnek hívtam többé már nem kerül elõ...