A saját elmém rabja vagyok. Láncaim, amik itt tartanak, az állati túlélési ösztön utolsó cafrangjai, amik nem engedik, hogy kitépjem magam közülük, és ezzel együtt az életemből. Hiányos táplálékom ami úgy-ahogy éltet az az időnkénti dopamin hormon, amiből túl kevés jut, nem is teljesen valódi, ki tudja valójában mi, amire egy álcát raktak, hogy ne pereljék őket a brüsszeli bíróságon emberi jogok megsértése miatt. Börtönőrök a bűntudat gárdája, amik kísértenek, ha csupán csak gondolni is merek a szökésre, vagyis az öngyilkosságra. Néha összecsapunk, változó, hogy az ideiglenes csetepatét ki nyeri, de a döntő vége mindig ugyanaz. Vesztek, és rab maradok. Mert nekik fegyverük van, mégpedig illúziók, látomások azok fájdalmáról, akik siratnának he elmennék. Gerinctörő cellaágyam a melatonin hormon, ami pár órára elfeledteti velem a rabságom.
YOU ARE READING
Az Élet kerekasztala
Humorпривет привет drága Olvasó. Minden fejezetben egy új partira hívlak az Élet kerekasztalánál, hiszen az Élet se más, mint szerencsejáték. Te csak néző vagy ugyan, de közvetlen mellettem, egy pohár pezsgővel a kezedben tökéletesen látod a játszmát- az...
