Egy baleset és huss.. Elfelejtek mindent, ami az elmúlt tizennégy évben történt. Tizennégy év... hosszú idő, teli emlékkel, sírással, szerelemmel, örömmel, bánattal.
~Ez a történet egy párról szól, akik gimiben nagyon rosszban voltak, de egy idő utá...
Reggel boldogan keltem, ugyanis tíz éve, hogy hozzámentem szívem választottjához. Majdnem tizennégy éve annak, hogy kibékültem legfőbb ellenségemmel és bearanyozta az életem az a bizonyos személy. Beleszerettem menthetetlenül, és ez meg is hozta a gyümölcsét ugyan is egy csodálatos életet kezdhettem vele, rengeteg emlékkel. Életet adhattam két csöppségnek, akik most már igen nagyra cseperedtek, de még van hova fejlődniük.
*kopp kopp*
-Ideje felkelni, hasadra süt a nap-férjem hangja és a kezében tartott életet adó fekete folyadék illata szakított ki nosztalgiázásomból.
-Te mindig tudod, hogy mire van szükségem-mondtam fülig érő mosollyal.
-Ez lehet hülye kérdés, de tudod milyen nap van ma?-hagyta figyelmen kívül bókomat, ezzel engem vérig sértve. Én tényleg próbálkozom.
-Igen egy átlagos kedd-gondoltam húzom egy kicsit az agyát
-Tudod nem minden nap kapsz ágyba kávét-
-De hozzá tudnék szokni-vágtam félbe, mielőtt elkezdené magyarázni, hogy mi okból kaptam reggelre "ébresztőt" tőle. Nem mondom, ennél jobb ajándékot kérve se kaphattam volna.
Megunta a kommunikációnkat és elkezdett közeledni, a jól kiérdemelt reggeli csókjáért ám egyik csemeténk megakadályozta ezt egy erőteljes "anyaa, apaa" kiáltással. Kétségbeesettnek hangzott így gyorsan odaszaladtunk hozzá, hogy megtudjuk mi böki a csőrét. Mikor kimásztam az ágyból, bőröm libabőrös lett a friss, hideg levegő miatt. Szívesen visszamásztam volna a biztonságot nyújtó takaró alá, ám hívott az anyai kötelesség. Fiatalabbik utódunk orrából egy ceruza lógott ki, míg ő vihorászva mutogatta azt. Yuna sírás és röhögés között állt, perpillanat senki sem tudta eldönteni mit érez. Hát, lassan rá kell jönnöm, hogy ezzel a két gyerekkel sosem fogok unatkozni. Amíg próbáltuk Sunwoo orrából a ceruzát kihúzni, Yeonjun megpróbálta kiszedni fiából, hogy hogyan és miért került az orrába, több-kevesebb sikerrel. A gyors műtét után végre elfogyasztottam az életet adó nedűt, és fitt mamákat megszégyenítő módon csináltam végig reggeli edzéstervemet. Leizzadt testemmel mit sem törődve öltöztem fel kényelmesebb ruhákba, és nekiláttam a reggeli elkészítéséhez.
Korai étkezésünk után elvittem a gyerekeket az oviba, Yuna csak jövőre kezdi az iskolát. Belegondolni is rémisztő, hogy mindjárt hétéves. Gondolkodásomból egy dudaszó ébresztett fel, mely arra figyelmeztetett, hogy jó lenne elhúznom a csíkot, és nem csak állni egy helyben a zöld lámpa előtt. Miután kidobtam a gyerekeket az ovban,siettem haza, mert programom volt. Otthon kicsit kicsíptem magam, mert azt beszéltük meg Yeonjunnal, hogy a nagyobb ünneplést csak hétvégén tartjuk meg, egy kis kiruccanással, de ennek ellenére a mai napot is együtt töltjük, amennyire csak lehet. A gyerekeket majd hétvégén a szüleimre bízzuk, tudom, hogy jól kijönnek egymással, bár a mai ceruzás incidens után, kicsit félve hagyom itt őket.
Felkenve magamra a kedvenc szájfényemet készen is lettem. Egy magabiztos nőt mutatott a tükör, de nem a külső teszi az embert. Lelkileg teljesen össze vagyok törve, bár megkaptam életem szerelmét, családom társasága nélkül magányos vagyok. Ilyenkor eszembe jut a régi barátságunk aminek nagyon csúnya vége lett a mi szemszögünkből. Nagyon hiányoznak a lányok, hogy együtt beszéljük ki a fiúkat, elmenjünk bevásárolni, vagy csak egy csajos este. Na mindegy is, a végén még elsírom magam..
Yeonjun már várt egy virágcsokorral a kezében a kanapén. Amikor meglátott, akkor felállt és elindult felém fülig érő mosollyal. Allergiás vagyok a rózsákra, amit már egy párszor megtapasztalt, kisebb-nagyobb kellemetlenségek árán, ezért egy tulipáncsokorral ajándékozott meg. Egy kicsit ironikus, hogy világ életünkben utáltuk egymást, mégis a végén egymásra találtunk, és mostmár csak ketten vagyunk egymásnak~ kalandoztak el a gonolataim. Nem lehet előre tudni, hogy az élet mit szán nekünk. A virágot gondosan elhelyeztem egy vázába, ezt követően pedig izgatottan helyet foglaltam az anyósülésen.
Ha tudtam volna, hogy ilyen hamar fogom viszont látni rég nem látott barátaimat, lehet nem ülök be az autóba...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
