Just you.. |Zach Herron ff.|

Part 3.

Alig pár perc múlva az autó lassítani kezdett, majd leparkolt, egy már-már luxus villa előtt. Ahogy kiszálltam a szám tátva maradt. Soha életemben nem láttam ilyen nagy és gyönyörű házat.

-Hát Kiara, ez lenne a Why Don't We ház!- mutatott Jonah büszkén a hatalmas házra.
-Wow- csak ennyi jött ki a számon.
-Mi van? Ott, Magyarországon még ennél is gyönyörűbb házak vannak?- kérdezte mosolyogva Daniel, miközben kihalászta a csomagtartóból a bőröndömet.
-Gyönyörűbb?- néztem rá hitetlenkedve- Az ottani házak ehez képest csak csöves putrik.- mondtam még mindig tátott szájjal, s mikor úgy gondoltam, hogy az a szép szempár pont nem figyel rám, egyből keze után nyúltam, hogy elvegyem tőle a csomagom, de ő gyorsabb volt és szorított egyet fogásán, így lehetetlen volt tőle elvenni.
-Ne is álmodj róla!- rázta meg a fejét, mire én csak csúnyán ránéztem.
-Gyere!- ragadta meg hírtelen Corbyn a kezem és a bejárat felé kezdett el húzni, majd beérve körbe vezetett a hatalmas házban. Mindenkinek megmutatta a szobáját, a konyhát, a fürdőt, és konkrétan a ház összes sarkát is láttam. Végül pedig megmutatta az én szobámat is, ami egy vendégszoba volt egy saját fürdővel. Ez sem volt különb a többi szobánál, aval az eltéréssel, hogy ebbe rend volt. Mellettem volt Zach szobája, szemben pedig Corbyn szobája. Miután megvoltunk a ház körbejárásával lementünk a nappaliba, a többi fiúhoz.
-Tehát Kiara.- dőlt hátra Zach a kanapén, s úgy kémlelt engem.
-Maradjunk a Kira-nál.- húztam el a számat, mert nem nagyon szeretem ha Kiara-nak szólítanak.
-Rendben!- bólintott egy félmosoly kíséretében.
-Mesélj egy kicsit magadról.- mondta Daniel.
-Inkább mondjátok, hogy mire vagytok kíváncsiak velem kapcsolatba, én pedig válaszolok rájuk.- mondtam el ötletem, mire mind a négyen csak bólintottak.
-Szereted a zenéinket?- kérdezte Jonah.
-Azt nem mondanám. Persze, nagyon jó amit csináltok, ügyesek vagytok, és tényleg értetek ahoz amit csináltok, de nem nagyon szeretem azokat a stílusú zenéket, amiket ti gyártotok.- válaszoltam kérdésére.
-Akkor miket szoktál hallgatni?- kérdezte értetlen fejjel Jack.
-Green Day, Sum41 és ehez hasonló zenekarokat szoktam hallgatni.- soroltam fel két kedvenc bandámat. Azért láttam az arcukon, hogy meglepődtek válaszom hallatán.
-Azt hittem te is olyan cicababa lány vagy.- mondta kissé kikerekedett szemekkel Jonah.
-Kicsit mellé lőttél haver!- mondta nevetve Corbyn, én pedig csak büszkén mosolyogtam.
-Mi a kedvenc színed?
-Tényleg tudsz magyarul?
-Hány éves vagy?
-Milyen srácok jönnek be?- és ehez hasonló kérdésekkel bombáztak le a fiúk és mindegyikre pontos választ adtam. De nem csak ők kérdeztek hanem én is, így percről percre, sőt, óráról órára jobban ismertem a fiúkat, hisz mikor végleg a bájcsevej végére értünt már olyan 6 óra körül járt az idő, azaz már órák óta a kanapén hol ülve, hol fekve, hol a földön fetrengve beszélgettünk.

-Srácok, ha nem gond én akkor most felmegyek lepihenek egy kicsit, mert alig aludtam valamit a repülő úton és rohadt fáradt vagyok.- nevettem fel kínomban mondatom végén.
-Persze, menj csak! Jó éjt!- adott egy puszit homlokomra Corbs, és a mai nap utoljára szorosan magához húzott.
-Jó éjt kis Besson!- emelte magasba a kezét köszönésképp Jonah, én pedig a becenév hallatán csak apró mosolyra húztam számat.
-Jó éjt!- hallatszott egyszerre a maradék három fiú hangja, Jack-é, Zach-é és Daniel-é.

Belépve szobámba ugyan az a látvány fogadott, mint amikor kijöttem onnan. Milyen logikus, nemde? Az ágy lábánál hevert a hatalmas bőröndöm, tele ruhákkal, amik csak arra vártak, hogy végre kiszedjem őket onnan, s megcsodálhassák ideiglenes otthonukat, azaz a szekrényt. Elmentem lezuhanyozni, ahol, nem szépítek, dúrva 47 percet töltöttem a zuhany alatt. De most úgy őszintén, ki nem élvezné ezt egy hosszú nap után? Olyan jó érzés volt ahogy a forró vízcseppek végigfolytak bőrömön, ahogy a tusfürdő illata bejárta a zuhanyfülkét, s ahogy a fürdőszivaccsal beledörzsöltem a tusfürdőt bőrömbe. Egyszerűen felemelő érzés volt.
Kilépve az eddig biztonságot nyújtó zuhanyfülkéből az a teljesen felfrissült érzés fogott el. Felvettem pizsamámat majd bebújtam a meleg takaróm alá, ami alatt egy egész éjszakán át álmaim világába csöppentem.
Vagyis majdnem egy éjszakán át.
Ugyanis mikor minden teendőmet elvégeztem az idő már bőven súrolta a hét órát, ami valljuk be, akkor sem az az idő, amikor az emberek már aludni szoktak. Ennek következtében felébredtem olyan hajnali három és négy között. Ráadásul olyan kipihent voltam, hogy képtelen lettem volna vissza aludni. Gondolom a fiúk ilyenkor még átfordulnak a másik oldalukra én meg már szétunom a fejem. Úgy gondoltam ha már fent vagyok akkor tegyem is magam hasznossá, így, mivel még kint sötét volt, az éjjeli lámpám fényénél neki fogtam kipakolni a bőröndömből. Füllhallgatómban halkan szólt kedvenc zeném, s nagyából így telt el ez a ,,reggel". Mire mindent befejeztem és berendeztem a szobám a lehető leghalkabban, hogy még véletlenül se keltsem fel a pár méterrel arrébb alvó Zach-et, hisz ha egy kicsit is hangoskodom azt ő fogja meghallani elősször. Vissza térve, mire mindent befejeztem még mindig csak hat órát ütött az óra. A telefonomat kezembe véve töltöttem el a maradék órákat, míg a fiúk felkeltek.

Olyan fél kilenc-kilenc között hallottam ahogy szépen lassan mindegyikük lesétál a lépcsőn. Így hát én is célba vettem a konyhát, ahol ők is tartózkodtak. Velem ellentétben ők még full kómásak voltak, és alig bírták nyitva tartani szemüket, míg én szökdécselve mentem le a lépcsőn.

-Téged meg mi lelt?- kérdezte Daniel, miközben fejét a pultra fektette. Én pedig kérdésére válaszképp elmeséltem a mai reggelem.
-Corbyn?- kérdeztem, mert hiába kerestem a szememmel, sehol sem találtam a fiút.
-Szerintem még nyugodtan alszik.- mondta Jack két ásítás között. Már Jonah is csatlakozott hozzám, mert miután megitta a kávé adagját úgy felpörgött, hogy nem volt képes megülni a seggén.
-Felkeltjük?- csillant fel az eddig még félig alvó Zach szeme.
-Még szép!- vágtam rá egyből. A legfiatalabbnak szempillantás alatt kiment az álom a szeméből, és fél percen belül egy pohár vízzel a kezében tért vissza.
-Gyere!- intett az emelet felé.
-Minek az?- utaltam a vízre.
-Azt mondtad felköltjük nem?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-De, de mondjuk nem pont erre a megoldásra gondoltam, de oké!- mentem bele egy huncut mosollyal arcomon.
Minden olyan gyorsan történt. Csendben felmentünk  és mégcsendesebben settenkedtünk be szobájába, ahol hála Zach tájékozódásának, megtaláltuk Corbyn ágyát, s lehettem én az a szerencsés aki nyakon önthette őt egy pohár jéghideg vizzel.
-Mi a..- ült fel ijedtében a szőkeség, belőlünk pedig kitört a röhögés.
-Ezt a múltkoriért!- mondta Zach, még mindig a nevetéstől fuldokolva.
-Haha, tényleg nagyin vicces Herron!- mondta gúnyosan az én szeretet bátyám.
-Te pedig!- nézett rám fenyegetően- Ezt még vissza kapod!- húzta össze résnyire szemeit.
-Jaj, nagyon félek!- kezdtem el én is gúnyolódni vele.
-Csak figyeld meg!- mondta, egy ravasz mosoly kíséretében.