Just you.. |Zach Herron ff.|

Part 4.

Jobbnak láttuk Zach-el ha inkább eltününk onnan mielőtt mégjobban felidegesítjük Corbyn-t, így vissza tértünk a konyhába. Ott viszont mindenki csendben volt, még Jonah is, és csak bámultak maguk elé. Pár perc elteltével Corbyn is lebatyogot a lépcsőn eléggé morcos ábrázattal. Egy csúnya pillantást vetet Zach felé és felém is. Én csak huncutan elmosolyodtam, míg Zach-nek fel sem tünt, hogy egyáltalán Corbyn is a helyiségben tartózkodik. A bátyám szépen, komótosan a kávé főző irányába ment, majd megcsinálta a saját adag energiabombáját. Ekkorra Jonah-ból már kiment a kávé ereje, ezért Corbs mögé állva várta, hogy ő is sorra jusson.

-És Kiara, hogy telt a múltkori buli?- kérdezte Corbs egy féloldalas mosoly kíséretében, majd belekortyolt kávéjába, Jonah pedig nagy mosollyal az arcán lépett a kávé főzőhöz, tudván, hogy ismét rajta van a sor a kávé készítésnél.
-Milyen buli?- kapta fel egyből a fejét Daniel.
-Mielőtt eljöttem volna ide a barátaimmal csináltunk egy kissebb búcsúztató bulit.- mondtam, s akaratlanul is elmosolyodtam miközben az emlékek csak úgy átsuhantak az agyamon.
-Megígérted, hogy majd elmeséled mi volt, szóval mesélj, mi volt?- kérdezte Corbyn.
-Semmi érdekes, elvoltunk mint mindig.- mondtam.
-Pontosabban?- ráncolta össze homlokát.
-Ittunk, táncoltunk, hülyültünk.- vázoltam fel a lényeget.
-Mennyit ittál?- kérdezte egy játékos mosoly kíséretébe Jack.
-Csak annyit, hogy csak ott a bulin 2x hánytam.- emlékeztem vissza azokra a nem túl szép emlékekre.
-Kivel smároltál?- kérdezte full nyugodtan Corbyn, mire én csak kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Mi az, hogy kivel smároltam?- kérdeztem vissza.
-Az, hogy kivel smároltál?-  ismételte meg a kérdést ugyanolyan nyugodtsággal.
-Senkivel!- vágtam rá.
-Ja, akkor az multkor volt?
-Miért, multkor kivel smároltam?- tettem karba a kezem, és a szemem sarkából láttam ahogy a többi három fiú próbálja vissza tartani a nevetést, kivéve Zach, mert ő nem is figyelt ránk, hanem a telefonját bújta.
-Nem Ricsivel?- kérdezte Corbyn.
-Te hülye- csaptam a homlokomra- Azon a bulin már együtt voltunk!
-Ooh, tényleeg!- esett le neki.
-Neked van barátod?- kérdezte Jonah felvont szemöldökkel.
-Volt.- javítottam ki.
-Szakítottatok?- kérdezte Jack.
-Igen.- bólintottam.
-De hát miért?- kérdezte most Daniel.
-Azt mondta, hogy ő nem fogja eltűrni azt, hogy én hónapokon keresztül össze legyek zárva öt fiúval, azaz veletek- idéztem fel az emléket, ami miatt egy kicsit még most is össze szorul a szívem- Én pedig szakítottam vele, akármennyire is szerettem.
-Jól tetted Kislány!- ölelt szorosan magához Jack. Jól esett a közelsége és, hogy törődik velem.
-Meddig voltatok együtt?- kérdezte szomorkásan Jonah.
-Három hónapig.- válaszoltam.
-Akkor jó régen lehetet az a buli.- mondta Jack, még mindig engem ölelve.
-Hát ja.- nevettem fel halkan.
-Jack, meg akarod fojtani szegény lányt, vagy mi?- kérdezte egy nevetés kíséretében Daniel.
-Hagyjad már, csak szerelmes!- mondta Jonah, amin mit ne mondjak meglepődtem. Jack? Szerelmes? Belém? He?
-Jaj, hagyjatok már!- mondta Jack és egyből elengedett, viszont amikor rá néztem láttam, hogy azért egy kicsit elpirult.
-Jól vagy, piroska?- kezdtek el egyből szivatani szegényt a srácok.
-Haha, nagyon viccesek vagytok!- mondta gúnyolódva. Én csak nevetve megráztam a fejem gyerekességüket látva.
-Na, srácok én inkább vissza megyek a szobámba!- mondtam, majd elindultam a lépcső irányába.
-Na ne már! Most besértődtél amiért azt mondtam, hogy Avery szerelmes beléd?- kiáltott utánam Jonah.
-Én? Dehoogy!- húztam az agyát.
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan!- kiáltotta még mindig, választ viszont már nem kapott, ugyanis elértem a szobámig.
-Kira!- kiáltott mégegyszer utánam, de még mindig nem szóltam semmit.

Mit kéne csinálnom?- gondoltam magamban. Le tem az ágyam szélére. Büszkén vettem tudomásul, hogy nincs mit csinálnom, hisz még reggel megcsináltam mindent. Az író asztalomra pillantva szemem elé került a laptopom, és hírtelen eszembe jutott, hogy fel kéne hívjam aput, mert mióta leszálltam a gépről nem is beszéltem vele. Fél perc múlva már az ágyon ülve, ölömben a laptoppal, hívtam aput. Elég hamar fel is vette.

-Szerbusz Kincsem!- mosolygott a kamerába mikor meglátott.
-Szia apu!- intettem neki egyet.
-Hogy vagy? Mit csinálsz?- kezdett el egyből kérdezősködni, én pedig mindenre válaszoltam. És ez így ment nagyából még fél óráig. Minden apró részletet átbeszéltünk, amolyan apa-lánya csevej volt. Olyan fél óra elteltével valaki kopogtatott az ajtómon.
-Gyere!- szóltam neki reflexből magyarul, szóval nyílván való, hogy az ajtó túloldalán lévő személynek fogalma sem volt, hogy most mit mondtam.
-Öm.. Gyere!- ismételtem meg, mostmár angolul. Az ajtó lassan kinyílt, majd Avery dugta be rajta a fejét.
-Jöhetek?- kérdezte.
-Persze, gyere nyugodtan!- mondtam egy kedves mosoly kíséretében.
-Ki az?- kérdezte a vonal másik végén lévő apukám.
-Csak az egyik bandatag.- legyintettem.
-Zavarok?- állt meg Jack útközben.
-Dehogyis, gyere.- mondtam neki, mire a szöszi kicsit bizonytalanul, de megindult felém.
-Apa, ő itt Jack, Jack Avery! Jack, ő itt az édesapám!- mutattam be őket egymásnak, mikor a srác helyet foglalt mellettem.
-Ő a barátod?- kérdezte apu magyarul, hogy a mellettem helyetfoglaló srác még véletlenül se értse, hogy mi mit beszélünk.
-Mi? Dehogy!- kezdtem el egyből tiltakozni.
-Nem igaz, túl gyorsan rávágtad.- dőlt hátra diadalmas mosollyal az arcán, hisz azt gondolta neki van igaza.
-Apu! Még egy napja sem vagyok itt, hogy lennénk már együtt?!- akadtam ki.
-Jó, jó, értem!- emelte fel apu védekezően a kezét.
-Remélem is!- forgattam meg a szemem.
-Ne forgasd, mert ki esik.- szólalt meg mellettem a srác, aki eddig csak csendben figyelte beszélgetésünket.
-Bejössz neki.- mondta apu a semmiből. Lehet, hogy most sokatoknak ez furán hangzik, hogy ilyen nyíltan beszélünk egymással, de olyanok vagyunk mint a legjobb barátok. Mindent megosztunk egymással, mivel a válásuk után apu mondhatni teljesen összetört, így csak rám támaszkodott, és próbálta napról napra építeni a köztünk lévő kapcsolatot, ami, mint látjátok, jól sikerült, ugyanis mostanra már nem csak az apámnak tekintem, hanem egy olyan személynek az életemben, aki soha nem fog magamra hagyni, akiben 100%-osan megbízhatok, és akinek élete végéig számítani fogok.
-Mivan?!- akadtam ki az elmúlt percekben sokadjára-Mi az, hogy bejövök neki? Miért jönnék be neki?- kérdeztem most már egy fokkal halkabban. Honnan szedi ezeket a marhaságokat baszki.
-Egyszerűen látom rajta.- vonta meg lazán a vállát- Most nem látod, de a srác, amióta bejött, csillogó szemekkel bámul téged, le sem vette rólad a szemét. Hidd el, bejössz neki.- mondta apa egy mindent tudó mosoly kíséretébe.
-Ebből akkor sem lehet tudni biztosra, hogy bejövök neki!- mondtam, hisz akkor sem fért a fejemben a tudat, hogy meglehet, hogy Jack jobban kedvel, mint egy barátot.
-Oh, tényleg?- hajolt közelebb apu a kamerához- Mond csak kislányom, az elmúlt időben, amit ott töltöttél, melyik fiú ment csak be úgy hozzád Corbyn-on kívül?- persze Jack-nek sem kellett több, egyből felkapta a tekintetét Corbyn nevének hallatán. Kérdő tekintettel nézett rám, de én csak legyintettem egyett- Egyik se? Gondoltam. A szöszit érdekled. Érdekli, hogy mikor és mit csinálsz. Ott akar lenni veled.- mondandóján azért tényleg elgondolkoztam kicsit.
-Tudod mit? Ezt a beszélgetést majd később folytatjuk.- szólalt meg apa- Én megyek, elvégzem a dolgom a ház körül még, te pedig foglalkozz a szőke hercegeddel. De aztán nem akarok még unokát!- emelte fel fenyegetően mutató ujját, amivel nálam végleg kiverte a biztosítékot.
-Apaa!!- mondtam idegesen.
-Jó, jó, csak viccelek!- nevette el magát- Szeretlek, szia!- meg se várva válaszom letette.