Átkozott fejem megint ide hajtom
Ide teszem fáradt testem megint
Minden este kicsit meg kell halnom
Mert minden este mindig belém merít
Mert én vagyok a könnyekből a tenger
És ő a világ minden egyes pohara
És én vagyok az egyedüli ember
Akinek az egészről van valami fogalma
Mert sok más ember gondolatok nélkül
Él és megy és ég majd eltemetik
És ahogyan a hulladomb megépül
Az utolsó reményt is elengedik
És leég minden mint egy sötét erdő
És hamu minden amit elfúj a szél
És ott állok míg végül megint meglő
És a golyó minden gondolatot elér
De nem maradok most az egyszer állva
Mert szétmegy minden ami engem alkot
És feltesznek engem egy égett fára
És én vagyok a sok éve várt alkony
