Pokolba születtem és lényem is egy pokol
Az vagyok akiben sötétség, gyász és bánat honol
Csontjaimban vannak a titkaim elrejtve
Senki se látja őket mert hússal vannak befedve
Érzem ahogy lassan lélegeznek az ereim
Látom ahogy vért könnyeznek a szemeim
Nincs semmi ami ide kötne engem
Üres minden tettem mert én is üres lettem
Nem vagyok egyedül, mert mindig lesz zene
Elmerülök bele, megérint a keze
Hálás vagyok nekik, mert segítenek szenvedni
Ilyenkor egy kicsit elfejtem magam megvetni
Pokol vagyok, örökre az is maradok
Mert a pokol állandó, és én sehova se haladok
Mindíg felkelek, de nem alszom el soha
Mindezt tudja ez a sötét, csendes szoba
Szeretem a csendet, mert olyankor minden hangos
Ami bennem van, éltet, engem néz vagy mardos
Olyankor vagyok én, akit csak kevesen ismernek
Aki leszek akkor is ha vége lesz mindennek
Pokolban vagyok, itt fogok meghalni
Semmi se fog égni, de senki se fog elkapni
Mert egyedül vagyok, és így is kell lennem
Sose fogom tudni, mit is kéne tennem
2021. Szeptember 30
