-My demon boyfriend- (sungwon fft.)

5. rész

Beértünk a házba és bemutattam az újdonsült barátaim. Jobban mondva az egyik inkább bemutatta magát, mivel voltam olyan agyhalott, hogy nem kérdeztem meg a nevét.
-Örülök a találkozásnak elég sokat hallottam rólad-köszönt neki Heeseung, mire én csak egy amolyan "Most ezt minek kellett?" nézéssel rá néztem. -Mostmár itthon is én vagyok a téma?-nézett rám Jungwon. Olyan jó neve van nekem nagyon tetszik. Valahogy amikor meghallom egyből jobban érzem magam. -Ne figyelj rá csak ugratni próbál-válaszoltam az imént feltett kérdésére.
-Mit álltok ott az ajtóban gyertek csak beljebb-szólt le a lépcső tetején alló Jake. -Mióta is láttunk utoljára?-kérdezte Niki. -Szeretek elvonulni, de ehhez semmi közöd öcsi-mondta neki Jake.

Mindannyian beljebb mentünk és lepakoltunk. -Kértek valamit?-kérdezte Niki. -Talán egy kis vizet-mondta Jungwon. -Nem innál inkább valami melegebbet? Mondjuk teát?-tette fel a kérdést Jake. -Nekem megfelel-válaszolt Jungwon kellőképpen illedelmesen. -Ha már úgyis a konyhába mész, akkor csinálhatnál kávét is a kedvemért-mondta Heeseung. -Sunoo velem jönnél?-kérdezte Niki. -Persze szivesen segítek-ment vele. -Addig, amíg várunk az italokra miért nem vezeted körbe a vendéget a házon? Elég sok látnivaló van ebben az épületben-ajánlotta fel Heeseung. -Lenne kedved?-kérdeztem Jungwont. -Ha szabad...-Akkor gyere velem-fogtam meg kezét és húztam magam után. -Azt hiszem kezdhetnénk az első emeletről és onnan majd haladunk felfelé-mondtam miközben a lépcsőn húztam fel. Megálltunk a folyosó egyik végén és lassan mutogatni kezdtem a falon évszázadok óta csücsülő képeket. -Sunghoon...
-Ez még az előző generáció képei. Igazán jó volt még akkor-mutattam az egyik hatalmas képre. -Sunghoon!-szólt hangosabban a mellettem álló. -Igen? -Mostmár elengedheted-mutatott le kezével. -Ja igen bocsi elragadott a nosztalgia-vakartam meg kínosan a tarkóm. -Semmi baj-hajtotta le fejét, de még így is láttam az apró mosolyt az arcán. -Te most elmosolyodtál?-hajoltam le kicsit, mivel alacsonyabb nálam. -Nem. -Határozottan láttam. -Határozottan rossz a szemed-mondta. -Pedig igazán jól áll, amikor mosolyogsz-egyenesedtem fel zsebre dugott kézzel. -Szerintem haladjunk és ne kötekedj tovább. -Zavarba jöttél?-kérdeztem, de hangomban hallani lehetett a vigyort, ami most ajkaimra ült ki. -Ugyan már. Ez mit ábrázol igazán gyönyörű-ment hirtelen előre. -Tereld csak a szót magadról én akkor is tudom, hogy zavarban vagy-sétáltam lassan utána. -Miből gondolod?-kérdezte. -Onnan, hogy most is olyan vörös az arcod, mint a rózsa és láthatóan meleged van, mint egy szép nyári estén az ajkaid színe, amely vörösebb a vérnél is, most szinte egybeforr az arcod többi részével na és a füled...-tettem rá kezem- a füledben most dupla annyi vér áramlik, mint máskor-néztem szemébe.

Jungwon:
Beléptünk a birtokra és olyan volt, mintha egy régi filmben lettünk volna. Előttünk egy hatalmas kastély. Már abba is belegondoltam, hogy idecsalt megölni. Miután bementünk az ámulat csak tovább fokozódott. Nem mutattam ki, de igenis érdekelt milyen lehet a ház. Imádom az ilyen régi gótikus reneszánsz dolgokat, tehát természetesen belementem, hogy körbejárjuk. Aztán valahogy jött az a pillanat.
Meg sem mozdultunk. Megállt az idő és szinte nem kaptam levegőt. Úgy lenne, ahogy mondja? Tényleg zavarba hozott? Biztos csak ugrat, mint máskor. Tényleg ilyen meleg lenne a fülem? Furán is érzem magam. Ég az egész fejem. Meg kellene bizonyosodnom, hogy tényleg annyira meleg-e. Jól van Jungwon csak emeld fel a kezed és tedd a füledre. Pár pillanat után emelkedeni kezdett a bal kezem és rátettem ugyanarra a fülemre, mint amelyiken Sunghoon keze még mindig pihent. Sikeresen rátettem a kezem a kezére. Mi a franc bajod van Jungwon? Jobb kezes vagy, akkor minek emelted a bal kezed? Muszáj ebből kitörni. Szólalj meg Jungwon. Gyerünk! Nyögj ki valamit. Bármit.

-Menjünk tovább-jött ki végül a hang, amit vártam. Ha ez tovább tartott volna ott fulladok meg..

Tovább nézegettük a képeket, szobrokat. Rengeteg volt belőlük. Gyönyörű és hatalmas ház volt tele ajtókkal és régi festményekkel. Már-már ijesztő volt a maga módján. Egy ekkora kastélyban él 5 fiatal fiú látszólag teljesen egyedül. Az ember azt hinné egy ekkora házban- nem is- egy ekkora kastélyban van legalább 10 emberből álló személyzet, de semmi. Ez egy kicsit meglepő. Olyan hatalmas ez a hely, hogy kevés lenne 2 nap bejárni. Simán el lehetne tévedni. Ha Niki nem lenne Sunooval, már kezdenék aggódni, hogy elveszett valahol. -Gyere mutatok valamit-szólt Sunghoon majd újra maga után húzott.