kedves legjobb barát

tizedik levél

kedves legjobb barát!

nem is tudom, mikor kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán mégsem igazán platonikus az, amit irántad érzek (direkt nem akarok úgy fogalmazni, hogy több, mint barátság, mert mégis mi lehetne több, mint a barátság? mármint, a szerelem lehet egyenrangú, és igen, abban benne kellene legyen a barátság, de azok a szerelmek, amiket én megéltem, határozottan nem voltak többek annál, ami köztünk van. mert köztünk egy hihetetlen erős kapocs van, amit mások látnak, de nem értenek, én viszont el sem tudnám képzelni máshogy. talán lelki társak vagyunk, de a lelki társ, mint olyan, is lehet barátságon alapuló. a lelki társi kapcsolat pedig erősebb bárminél - azt hiszem. viszont, ha valaki a lelki társad, és hozzád tartozik, és le akarod vele élni az életedet, akkor az nem szerelem valahol? mármint, nem az a túlfűtött fajta, hanem az, ami olyan mint valakinek az ölelő karjaiban lenni egy életen át. azt hiszem a probléma ott kezdődik, hogy fogalmam sincs, mi a szerelem. még a romantikus és a platonikus vonzalom között sem tudok különbséget tenni - nem is beszélve a szexuálisról. esélytelen, hogy a közeljövőben megértem).

az is felmerült már bennem, hogy alapvetően az, hogy ennyire foglalkoztat, nem kellene egyértelműen azt jelentse, hogy igen? az, hogy ezen gondolkodok, nem arra utal, hogy valószínűleg kicsit jobban érdekelsz, mint amit még platonikusnak lehet nevezni? de megéri-e minden romantikus vonzalomra utaló apró jelet úgy kezelni, hogy ez már szerelem? mert ott van az egyik véglet, amikor valakit nem ismersz, és a romantikus vonzalmat túl komolyan veszed, ami gyerekes, de komolyabb bajod nem lehet belőle. viszont ha valakihez túl közel állsz, akkor már azt is nehéz megmondani, hogy mennyire erős az a vonzalom, mert ott van mellette mind az a (platonikus) szeretet, ami az évek folyamán kiépült benned.

nem tudom, hogy úgy tenni, mintha nem is létezne, jobb-e, de nincs más ötletem. nem akarom elrontani azt, amink van, és... én nem akarom ezt az életet nélküled.

még a végén kiderül, hogy tényleg te vagy a lelki társam.