Csalódások

1.rész

Az én nevem Lyla Abana. Nyáron leszek 11. Fekete derékig érő egyenes hajam van, és zöld szemem. Kemény 164 cm vagyok, meg sajnos egyke is. Anyával élek, mert a szüleim elváltak.

Anya készített amerikai palacsintát, mert imádom, de még ez sem tudott rávenni, hogy legyen elég életkedvem a sulihoz.Az suliban ma is csúfoltak, mert miért ne tennék. A legjobb/egyetlen barátnőm kijelentette, hogy utál, és faképnél hagyott. Tudom ez semmiség azoknak akiknek vannak barátai, de nekem csak ő volt és most már ő sem. Anya kivett a suliból az utolsó héten nyár előtt.

Anya dolgozott egész nap ezért enyém volt a ház. Filmet néztem, zenét hallgattam, rajzoltam. Valaki kopogtatott az ablakon. Már mentem lecseszni, de egy bagoly volt, a csőrében levelet hozott. Eldobta a levelet és elment.

Nem mertem, kinyitni, de végül a kíváncsiság győzött.

Kedves Abana kisasszony!

Ön felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázsló Képző Szakiskolába. A felszerelésről a listát a pergamen másik oldalán találhatja meg. Az iskolába induló vonatra 11 órakor a 9 3/4. vágányra szíveskedjen menni. Hamarosan látógatója érkezik és tájékoztatja önt a többiről.

Tisztelettel Mc Galagony professzor!

Kész vicc, hogy miket ki nem találnak az emberek. Szívesen elégetném ezt a levelet, de van az a ,,kis,, bökkenő, hogy nincs kandallónk. Elmeséltem anyának messengeren, mert még nem volt otthon, de nem azt választ kaptam amire számítottam. Épp ettem és egy hatalmas csoda, hogy még élek, mert nem telt kevés időbe mire sikerült abbahagynom a fuldoklást.

Nem vagyok az anyád, és a Roxfort létezik. Nagyon szeretlek, de el kell felejts, mert ez az életünkbe is kerülhet!

Miután elolvastam kitöröltem a csevegést és letiltott. Levoltam sokkolva, ott álltam a nappali közepén a telómmal a kezemben.

3 körül lehetett, mikor kopogtak. Gyorsan leszaladtam. Egy hosszú fekete hajó férfi ált a nappaliban.

-Szia Lyla, rég láttalak- köszönt nekem- de te, akkor még gyerek voltál

-Ah...biztos

-Engem küldtek érted, hogy beszerezzük a felszerelésed, de ezt már biztos kilogikáztad- ja biztos, mikor még enni sem ettem- Mehetünk?

-Ja...

Egy furcsa érzés fogott el, de tetszett. Anyával sokat voltunk vidámparkban, imádtuk, főleg a hullámvasútot.

-Nincs hányingered?

-Nincs, esetleg megtisztelne, azzal, hogy elmondja a nevét!- nem a figyelmességemről vagyok híres, tehát ne várja el.

-Perselus Piton professzor, a Roxfort bájitaltan tanára-lehet, hogy még kellet volna tudnom a nevét mielőtt olyan modortalan vagyok a jővőbeli tanárommal- Ahol pedig most vagyunk az az Abszol út, itt található London összes mágikus boltja, ide csak a mágikus erővel rendelkező emberek és, lények jöhetnek be.

-Lények!?

-Igen, majd meglátod- kíváncsivá tett- Először veszünk neked pálcát, aztán elmész Madam Malkin talárszabászatába, addig én megveszem a könyveidet, és az egyéb dolgokat-gondolozott hangosan.

-Remélem szeretsz vásárolni, mert most szükségünk lesz az összes életkedvünkre- ezen mindketten halkan felkuncogtunk.

Piton elment meg venni a könyveket, én pedig elmentem a pálcámért.

Egy elég szűkös kis boltba mentem be. Tele volt az egész dobozokkal, látszott rajta, hogy ráférne egy felújítás.

-Miss D.., illetve Miss Abana, már nagyon vártam önt -szólalt meg a semmiből egy öreg varázsló.Gyorsan hátra ment, és a kezembe nyomott egy pálcát.-Kérem, hogy suhintson vele!

Úgy tettem, ahogy mondta, és sikerült összetörnöm a lámpát. Gyorsan kivette a kezemből és hozott egy másikat. Azzal is suhintottam és most az asztalt tettem tönkre.

Már a huszadik pálcát próbáltuk, mikor különös melegség járt át.

-Ez különös, roppant különös.

-Mi olyan különös Mt.Olivander?

-Okos lány maga, hamarosan rájön.

Ez után a bizar beszélgetés után szinte már ugrottam ki az ajtón.

Mivel még volt egy órám elmentem a talárszabászatba. Persze csak én lehetek, olyan szerencsétlen, hogy elessek a küszöbben. Azonban a kemény találkozás a földel elmaradt. Egy fiú kezeit éreztem a derekamon.

Gyorsan felallok, és rendezen vonásaim.

-Szia én Cedrick Diggory vagyok, kit tisztelhetek a bájos hölgy személyében?-mosolygott.

-Öh... engem Lyla Abana-nak hívnak-mondtam valószínűleg olyan piros fejjel, amit egy paradicsom is megirigyelne.

-Fiam gyere már, anyád már tűkön ül

-Megyek apa!, Nekem most mennem kell-mondja kicsit szomorkásan.

-A vonaton majd találkozunk?

-Hát persze

-Okés, sziaa

-Sziaa

Gyorsan megvettem a talárom, és már futottam is a megbeszélt helyre, mert nagyon elrepült az idő.

Piton egy rakás könyvel és egy letakart kicsi terráriummal várt.

-Boldog szülinapot-most jutott eszembe, hogy a nagy siettségek között el is felejtettem, hogy ma van a szülinapom.-Ez tiéd-nyújtotta át a terráriumot

-Ez nagyon aranyos-egy kis gyíkot pillantottam meg-Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm!!

-Értékelem, hogy örülsz az ajándéknak, de most már mennünk kell!

Megfogta a kezem, és ismét egy gyomorforgató, de jó utazásnak lehettem része.