A Tribrid Bosszúja (Klaus Mikaelson ff.) Lassan íródik😶

/part 3/

"...így nem törődve evvel az egésszel, álltam tovább."

Miután leléptem Mystic Falls -ból hallottam a híreket egy két vámpírtól New Hope - ban, hogy a Salvatore fivérek vámpírokká váltak így visszamentem és ott találkoztam Stefan-nal és Damon-nel. Segítettem nekik a szomjuk kordában tartásával és, mint megtudtam, hogy egy Bennett boszi készített nekik napfény gyűrűt így a napra is tudtak menni.

Ezek után Damon re úgy tekintettem, mint legjobb barátom így miután Stefan-nal külön váltak egy darabig, együtt mentünk. Mivel szerette Katherine-t így ki akarta juttatni a kriptából.  Mondtam neki hogy az a lány nem annyira hülye hogy kriptába tudják zárni, de őt ez nem érdekli na mind1. Ezek után Damon-nal is szétváltunk.

Teltek az évek, voltam szerelmes de ezeknek mindig tragédia lett a vége és igen öltem eléggé sokat így azzá a szörnyeteggé váltam, ki nem akartam lenni. A boszi erőmet sokszor használom  ahogy a farkas énemet is. Sokszor volt olyan, hogy ha mérges voltam átváltoztam. Egyszer az egyik szerelmem felidegesített és farkasként megöltem. Vagy az is szokott lenni hogy egyszerűen ki akarom üríteni a fejem akkor is farkas szoktam lenni. Mondjuk a boszi énem sem a legjobb, ugyanis néha amikor összetörök (igen pl. Amikor a szerelmem megöltem) akkor az erőm kirobban vagy hogy is mondjam. Nah igen kb. így ennyit erről az egészről.

1970. New York

Na igen New York. Pontosan oda tartok elég nagy város, és mivel elég nagy így senkinek sem tűnik fel ha lesz egy két halott. Most haladok be a városba. Tényleg elég népes. Voltam már itt de mindig meglep ez a sok ember. Mivel már voltam itt, így már lakásom is van ami gyönyörű. Miután megálltam a ház előtt bementem és a lefedett bútorokról lehúztam a leplet, így a kávébarna bútorokat is lehetett látni. Elsőnek a nappaliban majd az étkezőben és a szobámba is ugyan ezt tettem.

Nehogy azt gondoljátok, hogy egy hatalmas nagy ház, mert nem. Van egy nappali, konyha, étkező, és persze van az én szobám egy erkéllyel és egy fürdőszobával. Miután mindent elrendeztem úgy döntöttem, hogy lemegyek a bárba.

Na most amikor beléptem olyan személyeket láttam meg akikről nem hittem volna hogy valaha együtt fognak mulatozni. A bárban Lexi és Damon volt. Együtt iszogattak. Majd gondoltam egyet és odamentem hozzájuk.

Iszogattuk, buliztunk és ettünk. Nagyon jól el voltunk. Este mikor már részeg voltam így haza mentem és lefeküdtem aludni. Másnap fejfájásra ébredtem fel. Kikeltem az ágyból és mentem a konyhába gyógyszerért. Miután bevettem valamivel jobb lett. Elmentem felöltöztem megcsináltam a hajam és gondoltam elmegyek körbe nézni. Egész hangulatos volt sok ember jár itt.

Így töltöttem szinte az összes napomat New York -ban mert oda az ember csak kikapcsolódni megy. Damon el még egy jó párszor összefutottam, Lexi-t meg azóta nem láttam. Végül 1970-1973 ig ott éltem az, ilyesfajta életem (bulizás, evés, szórakozás).

Katherina-nel 1972-Ben találkoztam szintúgy egy bárban ahol ittam.
Ott ülök egy asztalnál és iszogatom a jó kis whisky-t, mikor is egy jól ismert barna hajú lány foglal helyt mellettem.
-Szia Rosa! - köszönt
-Örülök, hogy látlak Kat!
-New York a buli városa! Gondolhattam volna, hogy itt talállak! -mondta
-Tudod jól szeretek inni és bulizni, ez a város pedig erre a célra tökéletes választás.-fejeztem be a monológom.
-Hát igen ismerlek.
-Jut eszembe Kat, Damon miért hiszi még mindig, hogy a kriptában vagy?
-Mert még nem köszöntem be hozzájuk!
-Ugye tudod, hogy most is a városban van?
-Persze, hogy tudom, de nyugi neki nem kell tudnia, hogy itt vagyok.
-Kat én tudom, hogy itt vagy így simán elmondhatom neki.
-De nem tennéd, hiszen a legjobb barátod vagyok.
Csak sóhajtottam és rendeltem még inni. Kat is velem tartott az ivásba. Már jó pár pohárral megittunk mikor közölte, hogy mennie kell.
-Majd még Beszélünk Rosa, szia! - evvel elment
-Szia! - mondtam már csak a levegőnek ugyanis elsuhant.

Mindezek után 1973-ig még itt maradtam majd leléptem a városból. Igen azt is tudtam, hogy Damon ki van kapcsolva, de ez engem nem nagyon zavart, mert így legalább szórakozhattam vele. Meg amúgy sem az én bajom, ha bűntudata lesz hisz, nem az én hibám.