𝐁𝐚𝐜𝐤 𝐭𝐨 𝐲𝐨𝐮 | 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐑𝐨𝐠𝐞𝐫𝐬 & 𝐁𝐮𝐜𝐤𝐲 𝐁𝐚𝐫𝐧𝐞𝐬 𝐟𝐟.

2.

________________

A S.H.I.L.D. bázisa mindig is elképesztő volt számomra. A hatalmas falak,mindenhol egy-egy ügynök,vagy éppen egy bosszúálló. Nat a kerekesszékesben ült, tenyerébe temetve az arcát. Szégyellte,és meg is tudom érteni. A vörös szobában nem erre képeztek ki minket. Vörös szoba. Utálom úgy ahogy van,de szerencsére Natasha elintézte Sólyomszemmel. Hihetetlen hogy ennyi volt Dreykov,végleg eltűnt a felszínről,ki tudja lehet,hogy éppen a föld alatt rohadt,de jobb lenne ha el se temették volna. Nem érdemelné meg. Egy ajtón belépve Bruce Banner fogadott minket. Orvosi köpenyben volt,de inkább volt számomra egy tudós,minthogy pont ő lássa el Natasha-t. Keresztbe fonom a karjaimat és neki támaszkodok a falnak a vállammal. Rogers felsegíti a nőt az orvosi asztalra,és kibontja a pulcsimból készült fáslit. Félretéve azt lépett el onnan. Banner egy ollóval felvágta Nat nadrágját, megpróbálta kiszedni a golyót. A vörös hajú nőnek ekkor eltorzult a tekintete,de viszonylag hamar megvolt. Egy tűvel össze is varrta a sebet,majd bekötötte egy fáslival,ami kivételesen nem már az én gyorsan készített pulcsi-fásli volt. Natasha rámosolygott a férfira,és leszállt az orvosi asztalról. Sétálni kezdett,majd boldogan megszólalt:

- Mintha mi se történt volna - mosolyog. - Köszönöm Bruce - öleli át. - Neked is Fury - biccent a félszemű férfi felé,mire csak legyint. - Steve,neked nem fogom,mert egyedül is megoldottam volna azt,hogy az asztalra felüljek - lépett hozzám. - Na,mehetünk Raelyn?

- Csak ne olyan hevesen. - szólalt meg Fury. Mindketten kíváncsian fordultunk vissza. - A pendrive-ot itt hagyod,a magad és Baker ügynök biztonsága érdekében. - Natasha jókedve azonnal el is szállt,a zsebébe nyúlt és a férfi kezébe csapta a kütyüt. - Mostmár mehetnek,de jobban örülnék,ha inkább itt maradnának. Tudja,itt sokkal nagyobb a biztonság,mint abban a lakásban, főleg hogy Barnes visszafog térni oda. - ekkor a Kapitány tekintete elszomorodott. Miért,tán ismeri a férfit? - Szóval, mit mond Romanoff? - néz ránk. Natasha rám néz,és mi szavak nélkül meg is beszéltük a dolgot.

- Maradunk, egyelőre - lép ki a helyiségből. Szinte azonnal utána mentem,mert eléggé kellemetlen volt az egész szituáció.

- Nat,hé várj már - futok utána. - Hogy a fenébe tudsz ilyen gyorsan menni lőtt sebbel is? - érem utol. A nő hirtelen ekkor megáll.

- Tudod jól,hogy én nem szeretek kiszolgáltatottnak lenni. Most meg ez miatt - mutatt a lábára - az lettem. Egy özvegy nem lehet kiszolgáltatott. Bármikor rám támadthatnak,vagy éppen rád,és én azt nem élném túl. - kezd magyarázni Natasha.

- Hé hé hé - fogom meg a kezét. - Felnőtt vagyok,megoldom egyedül is,nem lesz semmi bántódásom. Most az a legfontosabb,hogy pihenj. - szorítom meg a kezét. Barátnőm hálásan mosolyog,és megindulunk a központ belsejébe.

Ügynökök ezrei járnak erre, némelyikük megnéz minket,de van aki már köszönni is mer. Amikor sikerül megtalálni Fury egyik asszisztensét Natasha elmondja hogy mi a helyzet. A férfi csak bólint,és átadott nekünk egy kulcsot. Nat biccent egyet,majd megyünk tovább. Mennyivel másabb lenne az életem,ha nem találkoztam volna Natasha-val,és nem a Vörös szobában nevelkedtem volna fel. Most nem lennék itt,mondjuk azért lettek volna bizonyos előnyei is annak,hogy nem vittek volna engem a Vörös szobába. Sose felejtem azt a napot.
Anyámmal a tengerpartra mentünk volna,az öccsém, Timothy is jött velünk. De hirtelen egy másik irányba fordult anyám,és egy kő útra tévedtünk. Több órahosszát utaztunk,amikor elaludtam. Timmy ébresztett fel,hogy megérkeztünk. Erre anyám kiszállt az autóból és csak engem rángatott ki a járműből. Mindössze nyolc éves voltam,míg az öccsém hat. Nem érthetette,hogy mi történik. Hogy érthette volna? Még én se tudtam feldolgozni.
Ekkor hirtelen Natasha megállt egy ajtó előtt. Gondolataimból ez zökkentett vissza. Kinyitotta az ajtót,és bementünk a két személyes szobába.
Nem kell nagy dolgot elképzelni. Kettő egyszemélyes ágy,és kettő szekrény. Az egyik ágy mellett egy kis hűtő van,a túloldalon meg egy ajtó helyezkedik el. Kinyitva azt a fürdőbe találtam magam. Ez se volt nagy durranás,egy zuhanyzó kabin,egy wc és egy mosdó kagyló,felette meg egy tükör. Miután kinéztem magam,becsuktam az ajtót és Natasha-ra néztem. Leült az egyik ágyra és tenyerébe temette az arcát.

- Úgy néz ki hogy ebben a ruhákban töltjük el az életünket. - motyog az orra alatt. Mosolyogni kezdek. - Még egy fésű sincs nálam. - néz fel. Leülök mellé. - Ezt jól elintéztem.

- Natasha,minden a legnagyobb rendben lesz,nem kell parázni. Holnap elmegyünk a régi lakásunkban és ha kell vásárolni is megyünk. - fogom meg a kezét. - Tudod jól, Ты и я против мира. - mosolygok rá.

- Te és én a világ ellen. - ismétli meg a szavaimat. Átölelem és ismét beszédre nyitom a számat.

- Szerintem elmegyek futni egyet,a mai futásom úgyis elmaradt. - nevet fel a nő. - Természetesen ha nem gond. - engedem el.

- Dehogy gond,csak ne maradj el sokáig. - áll fel,és a szekrényhez lép. - Régen Fury-nak szokása volt,hogy mindenféle ruhát bepakolt a szekrényekbe,pont ilyen esetre. - nyitja ki az ajtaját. - Úgy látszik ez a szokása megmaradt. - dob ki egy szürke pólót és egy melegítő nadrágot. - Mindjárt nézek cipőt,hanyas is a lábad? 37,38? - erre csak kidob egy 39-es cipőt. - Csak ez volt. - nézi meg jobban.

- Köszi Nat - biccentek neki egyet és belépek a fürdőbe. Gyorsan átöltözök,hajamat megigazítom,majd egy zsebkést a biztonság kedvéért belecsúsztatok a nadrágom zsebébe. Kilépve a fürdőszobából már csak az alvó orosz kémmel találom magam szemben. A takarót levéve az ágyról betakartam és ott hagytam a szobában.

Lesétálva a hatalmas lépcsőn kinyitottam a S.H.I.E.L.D. bejárati ajtaját,majd el is kezdtem a napi futásom bepótlását.

________________