𝐁𝐚𝐜𝐤 𝐭𝐨 𝐲𝐨𝐮 | 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐑𝐨𝐠𝐞𝐫𝐬 & 𝐁𝐮𝐜𝐤𝐲 𝐁𝐚𝐫𝐧𝐞𝐬 𝐟𝐟.

3.

____________________

A S.H.I.E.L.D. központját egészen elhagytam már. Kikapcsolt a futás,olyan volt,mintha mi sem történt volna. Végre nyugodt vagyok. Natasha sosem értette,hogy miért szeretek futni. Hát ezért. Amíg ő valami sorozatot néz miközben édességet eszik,addig nekem ez a elfoglaltság kapcsol ki,nyugtat meg.
Egészen egy hídig szaladtam,amikor valaki megszólalt miközben elhaladt mellettem.

- A baloldaladon - szólal meg a férfi,mire meglepődten kapom utána a fejem. Steve Rogers. - Nem is tudtam hogy futsz Raelyn.

- Neked Baker ügynök legfeljebb - veszem fel a tempóját. Steve halkan felnevet.

- Civilben vagyunk,nem kell alkalmazkodnunk ehhez a szabályhoz. - mosolyog. Megforgatom a szemeimet.

- Nem érted Rogers - rázom a fejemet. - Baker ügynöknek hívj és kész. Nem vagyunk azon a szinten,hogy te itt a keresztnevemen hívj. Na meg csak addig leszünk itt,ameddig nem találunk új lakást,ami szerintem hamar meg fog történni. - nézek magam elé. Ekkor Steve elhallgatott. Kínos csend alakult ki köztünk,de végül neki sikerült megtörnie azt.

- Holnap mit fogsz csinálni? Esetleg megint futhatnánk,vagy elmehetnénk inni valamit. - teszi fel a kérdést,amitől rettegtem. Nem akarom ugyanazt átélni mint ami az exemmel történt.

- Nat-tel töltöm a napot,vásárolni megyünk,szóval nem érek rá. - válaszolok szűkszavúan. Rogers ismét elhallgat,de mostmár véglegesen. Csoda hogy sikerült befognia a száját.

Csendben futottunk tovább amikor hirtelen megtorpanok. Egy férfit pillantok meg,ugyanolyan logóval,mint ami a Tél Katonájának a pólóján volt. Megragadtam Rogers kezét magam elé húztam,nyakát átkaroltam egyik kezemmel,a másikkal az ő kezét tettem csípőre. Beszédre nyitotta volna a száját,de mutató ujjamat a szájára tettem. Figyelni kezdtem a férfit,aki éppen a telefonjával babrál. Felemeli,és azzal fordul körbe,olyan mintha egy embert keresne. Ekkor a tekintete rajtunk állapodott meg, pontosabban rajtam. Egy basszameg csúszik ki a számon,mire Steve felemeli egyik szemöldökét. Szemeimmel próbálok neki jelezni,hogy óvatosan nézzen hátra,amit félig meg is értett,ugyanis azzal a lendülettel elengedett,és teljes testével fordult meg. Homlokon csapom magam a kezemmel. Férfiak... Ennyire csak nem lehetnek sügérek.
Közben az idegen férfi egyre jobban közeledett,majd eszembe jutott hogy Nat mit mondott régen. "A nyilvános érintkezések kellemetlen az emberek számára". Ezzel a lendülettel odaléptem a Kapitányhoz,majd megszólaltam:

- Csókolj meg - nézek a férfira. Rogers értetlenül néz rám.

- Mi? - teszi fel a kérdést.

- A nyilvános érintkezések kellemetlen az emberek számára. - magyarázom. - Tehát el fog menni. - esik le neki. - Szóval gyere - lép közelebb. De még mielőtt megtörténne közbe szólok. - Ez semmit sem jelent - nézek a szemeibe.

- Tudom. - majd a számhoz hajol,és megcsókolt. Meglehet hogy nem akarok semmit tőle,de azért nem volt rossz. És mint mindig,Natasha-nak igaza volt. A szemem sarkából figyeltem az öltönyös férfit,aki el is fordult,és teljesen másik irányba indult. Mosolyogva lépek el a Kapitánytól. - Ezt tényleg kellemetlen. - nevet fel halkan.

- Megmondtam. - mosolygok rá. - De amint látod,elment. - olyan boldog voltam,hogy sikerült valamit megcsinálnom Natasha nélkül,hogy az hihetetlen. - Köszönöm hogy segítettél Rogers. - lépek arrébb.

- Örülök hogy nem eset bántódásunk. - hallgat el,de ekkor ismét megszólal - Baker ügynök. - halvány mosoly jelenik meg az arcán. - Ezek után is így kell hogy hívjalak? - széttárom a karjaimat,amolyan "bocsi,de igen",és újra kocogni kezdtem. - Ne csináld már Raelyn!

- Baker ügynök továbbra is. - kiáltok vissza. Hallom a férfi nevetését mire csak mosolyogni tudok. Nem muszáj itt szerelmi kapcsolatnak lenni,lehetünk csak barátok is,nem? Ott van például Tony Stark és Natasha. Mondjuk ez pont rossz példa hisz nem is barátok,de nem baj. Van fiú és lány / férfi és nő között barátság. Lehet hogy Steve is csak egy barátra vágyik.

A S.H.I.E.L.D. központjába visszafutva lelassítottam. Sétára váltottam át,amikor már láttam a hatalmas épületet. Besétáltam az ajtaján,és tovább mentem a szobák felé. A szobánk ajtaját kinyitottam és Natasha-t pillantottam meg ahogy a tévét bámulta,miközben sajtos makarónit evett. Összehúztam a szemöldököm. Mióta van ebben a szobában tévé?
A szekrényhez lépve kerestem egy másik pólót. Találtam egy fehér rövid ujjút,így felvettem azt. Hajamat kiengedtem,beletúrtam és az ujjaimmal próbáltam megfésülni,kisebb nagyobb sikerrel. A vörös hajam sokkal kócosabb lett,mint volt. Végül leültem Nat mellé. Szemeit rám vezette,és felém nyújtotta a tányért. Megfogtam a villát,majd egy falatot az evőeszközzel felszedtem és a számhoz emeltem. Visszaadtam neki a villát, fejemet a vállának döntöttem,úgy néztük tovább a tévét.