Karácsonyi Ének (Befejezett)

A harmadik szellem

Louis szinte kétségbeesve mászkál fel és alá a nappalijában, most még a Niall által odavarázsolt díszítés, kandallóban lobogó tűz, vagy kinti hóesés se érdekli. Csak vissza akar térni a valóságba, beszélni akar a családjával és Oliverrel, de leginkább csak nagyon szeretné megvigasztalni Harryt. Tudatni vele, hogy itt van, számíthat rá, akkor is, ha eddig nem pont úgy viselkedett, hogy ez egyértelmű legyen. Legszívesebben felüvöltene annak a harmadik kísértetnek, hogy jöjjön már, mert menten megüti a guta, de ebben a pillanatban meg is jelenik egy fekete füstfelhő némi fénylő, csillámszerű porral. Louis ezen a belépőn már meg sem lepődik, ellenben türelmetlenül várja, hogy vége legyen a jelenségnek, és indulhassanak, akárhova is kell menniük.

- Végre! - morogja, amikor a szellem teljes valójában megjelenik előtte a nappaliban. - Üdv, már vártalak!

- Így sem köszöntöttek még - mosolyodik el a fekete hajú pasas, aki ránézésre valami rockernek tűnne Louis-nak, ha nem tudná pontosan, hogy egy kísértet. - Zayn vagyok, az Eljövendő Karácsonyok Szelleme, de megkockáztatom, hogy már tudod.

- Igen, Niall már előre szólt rólad - feleli a férfi, és az ujjait tördelve várja, hogy mire számíthat ezúttal. - Én... Készen állok. Mehetünk.

- Nagyszerű, minek is húzzuk az időt? Úgy sejtem, még sok rendbe hozni való vár rád ma este - ért egyet a szellem, és már tapsol is egyet, amitől újabb fekete füst kezd növekedni a szobában, ezúttal Louis-t is bekebelezve, hogy mire eloszlik, már egy teljesen más helyen legyenek. Louis azt gondolta, Oliver lakása lesz, vagy Doncaster, esetleg Harry, bárhol is lesz a jövőben, de ez a hely ismeretlen számára. Hatalmas és fényűző. Ahogy Louis körbenéz, először a magasra nőtt pálmafa tűnik fel neki, ami az udvarban áll. Értetlenül néz Zayn felé, de ő semmit sem mond. Louis úgy dönt, maga jár utána, és ahogy az ablakok elé sétál, egyből felismeri Hollywoodot elterülni az óriási villa lábánál. Sőt, még az ikonikus Hollywood felirat is látszik a nem túl messzi hegyoldalban. Gyerekkorában minden álma volt eljutni eddig. Hollywoodi filmrendező lenni, akit elismernek, aki betegre keresi magát, és aki minden neves filmes eseményen meghívott vendég, mert számolnak vele a szakmában. Valami rosszra számított itt a jövőben, ezért meglepi, hogy Zayn idehozta őt.

- Mit keresünk itt? - néz hátra a szellemre, aki csak keserűen elhúzza a száját.

- Ez itt a te házad tizenöt évvel azután, ahol most tartasz az életedben - kezd bele, Louis pedig figyelmesen hallgatja. - Nézz le! - utasítja őt Zayn, Louis pedig teszi amit mond, ezért veszi észre saját magát a kertben ücsörögni teljesen egyedül. Odakint már aranyra festette a várost a naplemente. - Karácsony este van, neked pedig nincs terved, mert nincs akivel tölthetnéd. Tizenöt év után ez az első karácsony, amikor nem dolgozol, de haza nem akartál menni. Meglepetésből meghívtad a családodat, fizetni akartad nekik az utat, de nekik már más terveik voltak, amit nem mondtak le érted.

- Miért nem mentem haza?

- Évek óta el se hagytad az országot.

- Évek óta nem láttam a szeretteimet? - nyel egy nagyot Louis a hallottaktól, és egyenesen retteg a választól.

- Nem, mert sokat dolgozol - von vállat Zayn. - Szépen lassan lemondtak rólad.

- Oliver?

- Borzasztóan összevesztetek, amikor közölted vele, hogy nincs kapacitásod a szánalmas kis problémáira, a te időd sokkal többet ér ennél - sóhajt fel a szellem, Louis szeme pedig könnybe lábad. Nem lehet, hogy ezt mondta a legjobb barátjának. Hogy lett belőle ekkora szörnyeteg? Azelőtt minden más volt. Még a jelenben is, pedig már ott sem tökéletes semmi sem. - Azóta a veszekedés óta ő nem keresett, te pedig kicsit örültél is neki, hogy eggyel kevesebb kötelesség nyomja a vállad, amire nem vágysz.