Kimetsu No Yaiba:The Demon Queen(Giyuu x oc) [BEFEJEZETT]

A kezdet

Kiegészített változat;

-Tangiro, Miyako menjetek.-szólt ki nekünk az ajtón Tanjiro anyja.
-Rendben!
-Ma nagyon fel vagy pörögve öcskös.-borzoltam össze vörös hajkoronáját.
-Egy verseny?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Úgy is én nyerek!-pöcköltem homlokon.
-Azt majd meglátjuk!
-Bátyus,én is menni akarok!!-ért ide hozzánk a második legfiatalabb.
-Miyako vigyél magaddal!
-Nem lehet, valakiknek vigyáznia kell Kie nénire.-emeltem fel egyik ujjam.
-Ajj!
-Majd jövünk!
______________________________________

-Hogy merészelted eltörni az edényeket?!-üvöltötte le a falusi nő a férfit.
-Tanjiro, már megint kezdik.-csaptam a homlokomra.
-Igen...
-Tanjiro, Miyako de jó, hogy itt vagytok, segítsetek!!-sietett elénk a férfi.
-Tanjiro szagold meg!-rivalt rá a nő.
-Macska..
-Macska?!
-Ott van...-mutattam unottan a megfelelő irányba.
-Köszönöm skacok, Tanjiro te az éles szaglásoddal, Miyako te pedig az éles szameddel mentesz meg, hogy háláljam meg.-le guggoltam mellé.
-Vegyél tőlünk egy kevéske szenet.-érintettem meg a vállát.
-Ez a legkevesebb, köszönöm!-hajolt meg előttünk.
-Mi köszönjük! Hajolt meg mélyen Tanjiro.
-Gyere öcsi, ideje haza menni már sötétedik.
-Rendben.
______________________________________

-Várjatok!!
-Igen, nagyapó?
-Kérlek, estére száljatok meg nálam, este az erdő veszélyes.
-Tanjiro?-néztem az öcsémre.
-Rendben.
-Mondja apó mitől akar megóvni minket?-kérdi Tanjiro.
-Démonok, ezek a lények este táplálkoznak, még hozzá emberhússal.
-Ez csak mese.-nézett fel Tanjiro.
-Tanjiro, hanyagold...
-Oké....
-Egyetek, aztán nyomás aludni!-adott egy barackost mind a kettőnknek az öreg.
______________________________________

Másnap reggel el is indultunk.
-Köszönjük szépen!
-Ugyan, csak épségben érjetek haza.-csukta be az ajtót az úr.
-Viszlát!-köszöntünk el.
-Mondd,Miyako te hiszel a démonokban?-nézett rám a fiatalabb.
-Igen, semmi sem lehetetlen.-vettem egy mély sóhajt.
-hm...
-Mindig tudni akartam mi szükséged van fejkendőre....-mutatott az említett anyagra.
-Csak érzékeny vagyok a fényre te butus.
-Bocsi...
-Végre otthon!-éppen léptem volna Tanjiro mellé...
-Megjöttünk!
-Tanjiro?
-Anya, Nezuko, Rokuta, mindenki....
-Nem, Nezuko életben van, gyorsan vedd a hátadra, mindjárt jövök!-majd szaladtam a raktárba.
Gyorsan felvettem a démonölő egyenruhám, majd a katanám, és rohantam Tanjiro-hoz.
-Mi, mi ez rajtad?!-nézett rám mint egy démonra.
-Tanjiro ezt majd később megbeszéljük, most futás, nem maradhatunk itt!
-Rendben!
______________________________________
Éppen az erdő felénél jártunk amikor..
-Tanjiro vigyázz!-kiálltottam. Ugyanis Tanjiro és Nezuko leesett a hegy oldaláról.
-Tanjiro!-próbáltam utána kapni; de nem sikerült.
-Nezuko, Nezuko mi van veled?-pánikot be Tanjiro.
Éppen vettem elő a katanám mikor Nezuko elkezdett sírni...
-Tudtam, nem csak én nem eszem embert.-mondtam ki hangosan.
-Miyako!-kiálltott rám a kisöcsém.
-Mi?
-Mögötted egy démonvadász!-kiabálta úgy ahogy csak bírta.
Tanjiro elfordította Nezukot, én pedig a katanámmal vissza tartottam a démonölő fegyverét.
-Bizonyára Hashira vagy.-emeltem rá a tekintetem.
-Te pedig áruló.-nézett vissza rám.

-Hagyjátok abba, kérlek! - Nezuko sosem enne embert, ahogyan Miyako sem!-térdelt le Tanjiro.
-Te tudtad?-hunytam le egy pillanatra a szemeim.
-Igen...
Ekkor a hashira gyorsan megragadta Nezukot és arréb ugrott vele. Tanjiro megfogta a fejszét elkezdett a fák között rohanni majd egy kavicsot dobott a hashira felé, de ebben a pillanatban a fejszét is feldobta. A hashira a kavicsot kivédte, majd Tanjirot kiütötte. Amikor a fejsze elkezdett felé zuhanni, a srác csak arréb döntötte a fejét. Nezuko ideges lett, ellökte a srácot, és oda állt Tanjiro és elém, hogy megvédjen.
-Értem, ő más. -Na ne mondd!-kiálltottam a gondolataim közepett.
-De te, hogy bizonyítod?-nézett rám szúrosan.
-Nem szeretem kimondani ezt a nevet de, ha muszáj...
-Kibutsuji Muzan.-ejtettem ki e gusztustalan nevet.
-Értem. Amint kimondta ezt a szót, elsötétült előttem minden.
______________________________________

Tanjiro szemszög:
-Mi történt?
-Nezuko, Miyako?!
-Menj el Sakonji Urodakihoz, mondd, hogy Tomioka Giyuu küldött!-nézett rám a vadász.
-Köszönöm! Hajoltam meg mélyen előtte. Majd el is tűnt.
Démonölővé válok és megölöm az összes démont.

Miyako szemszög:
-Tanjiro mi történt?
-Megmenekültünk.-válaszolta.
-El kell mennünk valakihez.
-Oh...
-Nezuko, kelj fel ideje indulni.-ráztam meg egy picit a vállait.
Felkelt.

Már egy jó ideje gyalogolhatunk.
-Várj, vérszagot érzek!-álltam meg a csapatunk fiú tagja hirtelen.
-Abból a házból?-mutattam egy vörös építményre.
-Igen.
-Rendben.
-Benyitok.-néztem utoljára hátra.
-Hali, jöttünk elkapni!-intettem a démonnak.
-Kibutsuji...... Miyako!!-Üvöltötte a démon.
-Csak csöndben, még meghallják a többiek.-mutattam hátra.
-Tanjiro készülj! Éppen a fejét vágtam volna le amikor, gyorsan oda rohant Tanjiro-hoz és elkapta.
-Gyere közelebb, és meghalsz!-Mondta a démon.
De Nezuko gyorsan reagált és lerugta a fejét.
-Tanjiro te intézd el a fejét, mi Nezukoval a testet.