Kimetsu No Yaiba:The Demon Queen(Giyuu x oc) [BEFEJEZETT]

Sango, mint korall

Meg érkeztünk, Kibutsuji rejtekhelyére.
-Hol az öcsém?
-Hikari? - Ha jól hallom éppen erre tart.

Hikari szemszög:
-Miyako, mit keresel itt, Baka?!
-Hikari örülök, hogy újra látlak! - mondta mosolyogva.
Ha nem a nővérem lenne, már agyon ütöttem volna.
-Miyako, nem kéne itt lenned! - Ez a hely veszélyes! - ordítottam le.
-Azért vagyok itt, hogy segítsek rajtad!
-Miért mindig másokkal törődsz, miért nem inkább magaddal?!
Könnyek gyűltek a szemembe.
-Mondd amíg nem voltam veled, törődött veled valaki?-kérdeztem tőle.
-Értem ne aggódj, remek emberek vesznek engem körbe.
-Mondd sikerült démonölőnek állnod?
-Igen.
-És te, mondd jól meg voltál, ugye nem tettek veled semmit?
-Nem, örülök, hogy itt vagy.
-Befejeznétek végre a lelkizést?!-kérdezte Muzan.
-Fogd be, hülye öreg! - üvöltöttünk rá egyszerre.
-Most pedig hülye öreg,ha megbocsátanál, szeretném kezelés e venni Hikarit. - nézett Muzan szemébe fenyegetően Miyako.
______________________________________

Miyako szemszög:

Hikari bevezetett a szobájába.
-Hikari halljam a tünetei, de nem merj hazudni!
-R-rendben....ugyanaz mint régen mikor gyerekek voltunk hamar elfáradok, ha valami meglepetés ér elájulok...
-Hmm... még valami? - kérdeztem tőle.
-Van, a legtöbbször vért köpök fel, viszont, a napot már egyre jobban bírom. Hikariról tudni kell, hogy apánk összes képességét megörökölte, sajnos azt is, hogy a napon meghalhat, mindig is így volt, most meg azt mondja, hogy bírja?!
-Ennyi?
-Nem... Ekkor felhúzta az ingje ujját.
-A karom körül fura jelek jelennek meg.
-És ezek fájnak, viszketnek?
-Nem mindig.
-Oké, máris szólok a hülye öregnek, hogy miket kell beszereznie.
-Miyako veled történtek érdekes dolgok?
-Igen.
-Például?
-Egy jó ideje Tomioka Miyakonak ismernek.
-Hogy mi?! - jött be Muzan, a hülye öreg.
-Egy pillérhez mentél feleségül?!
-Igen, csodálkozol?
-Mintha te meg nem vettél volna el egy démonölőt.-nézett szúrosan(?) Hikari.
-Vigyázz a szádra Hikari, ne feledd Miyako itt nincs biztonságban. - nézett rám Muzan.
-Itt a lista hülye öreg, szerez be mindent! - vágtam hozzá a jegyzetet.
Majd el is ment, ekkor hirtelen hányingerem lett, úgyhogy fogtam egy vázát és megcéloztam.
-Úristen Miyako! - Jól vagy?
-Persze...
______________________________________

Végül kihívtak hozzám egy orvost, természetesen egy démont aki megállapított, hogy terhes vagyok.
-És ez biztos? - kérdezte Hikari.
-Igen, gratulálok az első démonnő aki a világra tud hozni egy gyermeket!
-Egy démon gyermeket.-javította ki az orvost Muzan.
-Ha a gyermek megszületik, tőled fogom a legjobban félteni. - néztem rá a ,,meg foglak ölni" szemekkel.
-Támogatlak Miyako! - ált mellém Hikari.
-Kibutsuji Muzan kérlek távozz, drága nővéremnek pihennie kell! - küldte ki a szobából Muzant.
-Most mégis mi lesz ezután Miyako? - Ez a hely veszélyes, sőt veszélyesebb lesz ki tudja ki akarja majd megszerezni a gyermeket?!
-Ne félj, van egy ötletem, hogyan tartsuk a kapcsolatot a külvilággal.
-Halljam!
-Ismered Tamayo-sant?
-Igen..
-Ha vele tudjuk tartani a kapcsolatot akkor a démonölőkkel is.
-Jó de, hogyan érjük el azt, hogy egyáltalán tudjunk beszélni Tamayo-sannal?
-Baka, telepata vagy!
-De ki tudja hol van Tamayo-san, ha nem tudom hol van nem elég, hogy nem tudok vele beszélni, de még nem is fogom tudni hallani.
-Szerencsére én tudom, hogy hol van.
-Amúgy, ha tudjuk tartani a kapcsolatot nem tudjuk nekik elmondani, hogy hol van Muzan rejtekhelye? - kérdezte Hikari.
-******, azt hittem te tudod hol vagyunk. - káromkodtam el magam.
-Én meg azt hittem, hogy te tudod, hol vagyunk. - Én mindig is ide voltam bezárva így nem tudok segíteni e felől. - mondta Hikari.
-Én meg azért nem tudom mert egy lant hangjánát jöttem ide.
-Azt meg, hogy? - kérdezte.
-Hát eljött értem Muzan majd egyszer csak meg hallottam egy lant hangját és azután itt találtam magam.
-Miyako ígérem hamarosan nem tudom mikor, de együtt biztosan kifogunk innen jutni!-nézett rám Hikari csillogó szemekkel.
-Igen, biztosan ki fogunk innen jutni.
______________________________________

9 hónappal később:

Hikari szemszög:
Már vagy egy órája bent van a műtőben. Igen Muzan ******** sok orvost és ápolónőt hívatott. Én is hívattam egyet, őt Tamayo-san küldte, de erről persze a hülye öreg nem tud.
-Ha háromra nem jönnek ki mindenkit megölök!-jelentette ki Muzan vörös fejjel,végre nincs hulla színe.
-Mi van? - Hirtelen előtört belőled az apai szeretet? - kérdeztem gúnyosan.
-Vigyázz a szádra, vagy a gyermek bánja!
-A közelébe se tudnál menni!
Majd egy baba sírására lettünk figyelmesek.
-Gratulálok uraim kislány!

Mind a ketten oda rohantunk Miyakohoz, igen a hülye öreg is.
-Sango a neve.
-Mint korall? - Ez tetszik, annak a Giyuunek is biztos tetszene! - mosolygott Sangora Hikari.
-Tch..
És el is ment Muzan.
-Készülj fel Miyako nehéz idők várnak ránk!
-Igen,és ezt is meg fogjuk oldani!
-Tomioka Sango...
______________________________________

Szia(sztok)!
Itt a kövi rész!
Ezt a részt is egy kicsit tovább tartott kirakni, sajnálom!
Ígérem a következő rész hamar kint lesz!
Na de vajon, hogy folytatódik a történet?
Sangonak vajon milyen élete lesz?
Miyako önmaga marad?
Hikari vajon meggyógyul?
Muzan szíve meglágyul?
Minden kiderül a folytatásban!
Köszönöm, hogy elolvastad! 📃
További szép (estét, napot, reggelt?)

Valahogy így képzeltem el Hikarit: