-Vihar-

11 1 0
                                    

Nagyon sokat gondolkoztunk a kiskutya nevén, de én dönthettem el mi legyen a neve. Mivel elég szomorú voltam, ezért elneveztem Viharnak. Amint kimondtam a szót elkezdett ütemesen csóválni, ahogy a szívem vert.
Egyből rájöttem, hogy nekem lett teremtve. Elhelyeztem a szobámban a fekhelyét, és lefeküdt oda.
Másnap reggel arra keltem, hogy egy hideg, nedves valami nyalja az arcom. Kinyitottam a szemem, és homályosan láttam, hogy Vihar az. Felnevettem, és csak annyit kiabáltam, hogy hagyd már abba. Kimásztam az ágyból, és átkaroltam Vihart, aztán adtam neki jutalomfalatot. Maradtam a piszamámban, csak gyorsan felkaptam egy cipőt, és egy kabátot.
Kimentem vele egy kört, és utána rohantam a suliba. Már boldogabb voltam, mert örültem, hogy végre valaki otthon van, és örül, ha hazaérek.

Will rámírt:
-Szia! Van kedved holnap randizni?

Egyből igent mondtam, ahogy azt Lilly is tenné, szóval másnap kirittyentettem magam, és elindultam. Egy fantasztikus helyre hozott, kristályos lámpák lógtak a plafonon, bársonyos fotelek, és friss illatú. Azt mondta, hogy itt randiztak elsőnek a szülei.
Megettük az ételt, és egymásra pillantottunk.
Éppen hajolt felém az ajkaival, amikor megcsörrent a telefonja.
-Egy pillanat!— mondta Will.
Eltelt 2 óra, és sehol sincs. Kezdtem keresni az egész épületben, meg kérdezgettem az embereket, hogy tudják-e hol van, de senki sem tudta.
Kiszaladtam az étteremből, és onnan célba vettem a házát.
Nagyon nagy vihar volt, és tisztára átázott a ruhám. Facsarni lehetett a vizet a hajamból. Odaértem a háza elé, és senki sem nyitott ajtót. Próbáltam elérni telefonon, de sehogy sem tudtam.
Kezdtem kétségbe esni, de hazamentem.

Kedves Naplóm...2.részUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum