-Összetörve-

6 0 0
                                    

Napok óta nem mentem ki a házból. Csak ültem otthon telhetetlenül, és összetörve. Még magyarázkodni akart. Hát nem fogom meghallgatni.
Szólt a rádió lent a nappaliban, leszaladtam, és jött egy levelem.

Az a levél volt, amit a nyáron találtam meg a kabinban.
Ahogy ránéztem elkezdtem könnyezni.
Hiszen ezt Will írta.
De elhatároztam, hogyha el akarom felejteni, akkor fel kell gyújtanom. Kimentem az udvarra, összetépkedtem apróra, és éppen felgyújtottam volna, amikor megszólalt Will a háttérből.
-Hé!— kiáltott.

Tiszta vérpiros volt a szemem a sírástól.
Hátrafordultam, és hozzám futott.
Visszalöktem, és otthagytam a papírdarabokat vele együtt.
Felrohantam a szobámba, és az ablakból néztem, ahogy lesüpped a földre, és zokog.
Egyáltalán nem hatott meg, sőt inkább megérdemli, hogy szakítok vele, ahogy összetört engem.
Anya éppen haza is jött, és elküldte onnan.
Jó, bevallom, zokogva néztem végig, ahogy sír. Sajnáltam.
De ha már arra gondolok, hogy ott volt az a szőke lány, fhujj, gusztustalan.

És megcsalt Will, szóval ez volt az érdeme.

Kedves Naplóm...2.részOnde histórias criam vida. Descubra agora