In Another Life | Dramione

When we started drowning

Puhán hullt a decemberi hó, gyönyörűen befedve a Roxfort-i kastélytető minden egyes négyzetcentiméterét, s közben a karácsonyi hangulat megállíthatatlanul ejtette foglyul a diákok lelkét. Csengők és díszek tömkelege, a nagyteremben felállított óriási fenyő, girlandok és gyertyák, egyaránt tisztelegtek az év legszentebb ünnepe előtt, békés és áldott hangulatot teremtve maguk körül. Még ebben a bizonytalan és sötét időszakban is, a Karácsony reményt gyújtott mindannyiójuk szívében, még azéban is, aki azt hitte, neki már éreznie sem lenne szabad.

         Hermione Granger, hatodik évét járta a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben, viszont ezen az ünnepen úgy döntött nem fog hazalátogatni hamarabb, majd csak Szent Estére. Többen is Voldemort következő tervétől tartottak. Az összes porcikájukban érezték, hogy valami sötét és gonosz van készülőben a kastély falain kívül, s a griffendéles lány most úgy gondolta, nem tudná egy perccel sem tovább magára hagyni a barátait, mint a legminimálisabb. Félt, hogy esetleg a szünetről visszatérve az a hír fogadja, hogy Voldemort megtette a következő lépését Harry ellen és ennek a gondolatától nem tudott szabadulni.

       Még csak pár nap volt Karácsonyig, de a melankólikus hangulatot, fokozatosan vette át az ünnep egyedülálló aurája. A lány azonban mégis nyugtalan szívvel hajtotta álomra a fejét minden éjjel.

       Míg mindenki fürgén a karácsonyi bálra készült, Draco Malfoy úgy érezte hányni tudott volna az egész képmutató ünneptől. Idén nem fogja meglátogatni a születi, tudta, hogy anyja emiatt szomorú lesz, de a családi teher olyan súllyal nehezedett a vállára, hogy nem tudott volna a szemükbe nézni, anélkül, hogy el ne ítélné őket. Próbálta ugyanúgy szeretni és tisztelni mindkettőt, mint kicsi gyermekkorában, de a sorozatos rossz döntéseik miatt, Draco úgy érezte, hogy egyedül neki kell bűnhődnie. Igen, szórakoztató volt utálni az alacsonyabb származású varázslókat és boszorkányokat, de meggyilkolni valakit, mert muglik a szülei, na azt nem vette be a gyomra.

      Talán még valamikor régen megtisztelő is volt, hogy az apja halálfaló, de mindez csak addig volt kedvezményező a családja számára, amíg hasznot tudtak belőle húzni, mert mindenki rettegte a Sötét Nagyúr csatlósait. Viszont annak visszatérése, a lehető legrosszabbra változtatta a helyzetüket és a státuszukat. Az apja sosem vallotta volna be, de nem értett egyet a Nagyúr minden egyes nézetével, s mostanra már úgy érezte, mint aki eladta a lelkét az ördögnek, hogy vásároljon tőle pár kiemelkedő és megtisztelő évet a családjának, azonban most az visszatért a fizetségéért. Rossz üzletet kötött, de már nem volt mit tenni, végig kellett csinálni, ha életben akarnak maradni.

      Draco vállára nehezedett a súly, hogy helyrehozza apja hibáit, s ezzel megmentse az életüket. Míg Luciust egyáltalán nem sajnálta, addig Narcissa szenvedésének egyetlen gondolatát sem volt képes elviselni, elvégre mégis csak az anyjáról volt szó. Most azonban mégis mérges volt, magára is, a szüleire is, a Nagyúrra is és az egész világot utálta, amiért neki előre el lett rendelve a sorsa, már születésétől fogva, s semmi esélye sem volt a boldog életre. Bele kellett nyugodnia, hogy talán már a tanév végén vér fog tapadni a kezeihez, s nem akárkinek a vére, hanem egy olyan emberé, akitől, bár sosem vallotta volna be, a megoldást várta. Ő volt az utolsó reménye. De mióta a Nagyúr kiadta neki a rá szabott tervet, az utolsó reménye is elveszett.

      Persze, hogy azt hangoztatta, hogy egy megtiszteltetésnek tekinti. Egy valamiben jobb volt, mint az apja: sokkal jobban tudott színészkedni. Magáért, és a családjáért.

      A Karácsony a csöpögős, szeretetet hirdető, nyálas hangulata idén teljesen kiborította Dracot, s akármerre lépett a kastély falain belül, mintha valami kergette volna. Mintha, valami aprócska szeretetmorzsa bele akart volna költözni a fagyott kőszívébe, hogy ha még csak pár napra is, de érezni s dobogni tudjon megint. Ettől menekült, mert nem vallotta be magának, de félt újból reménykedni egy jobb világban. Nem volt felkészülve az esetleges fájdalomra.