In Another Life | Dramione

Grow up

Malfoy már kezdett beletörődni, hogy szem elől vesztette a lányt, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve a Csillagvizsgáló torony felé vette az irányt. halk szipogást hallott meg a folyosó egyik sötét zugából. Kiváncsi tekintettel lépett közelebb.

- Granger? - kérdezte alig hallgatóan.

- Mit akarsz? - Jött a panaszos válasz.

- Te most komolyan az egereket itatod?

- Malfoy, húzz el! Most a kötekedésedre van a legkevésbé szükségem! - Hermione hangja reszketett a felgyülemlett feszültségtől. Valójában senkihez sem lett volna kedve abban a pillanatban.

A mardekáros hosszas elmélkedés után úgy döntött nem feszíti tovább a húrt a lánynál és gondterhelten sóhajtott.

- Hova a nagy griffendéles vadságod? - kérdezte mondhatni szelíden s mielőtt a lány csípősen válaszolhatott volna neki, valami igazán meglepő történt.

Draco Malfoy levette a dísztalárját és Hermione vállára terítette azt. A lány kérdő tekintettel nézett a fiúra, ám az nem akart magyarázkodni, s mikor megszerette volna köszönni a gesztust, Draco leintette. Hermione megállapította magában, hogy a fiú felettébb kellemetlennek érzi, mikor egy kedves gesztust tesz. De a szőke valójában csak nem tudta, hogyan kezelni a saját viselkedését, hiszen ő maga is azzal volna megszokva, hogy mindenkivel undok.

- Remélem nem akarsz egész éjjel itt ácsorogni - apropózott a mardekáros, majd egy lassú kézmozdulattal a lépcső felé kezdte terelni a másikat.

- Valóban nem - suttogta a lány, mikor meglátta a saját leheletét a levegőben. Szörnyen hideg volt azon az éjen. Biztosan a szőke is fázhatott a talár nélkül, jobb volt bemenni.

Minden további felesleges csevegés nélkül a kastélyba vették az irányt.

- Várj! - torpant meg a lány mikor leértek a toronyból - Észre fognak venni, mindenhol hemzsegnek a diákok, mert a bál még tart.

- Nyugi, mindenki lent van a földszinten.

- Igen, de te az alagsorba mész, én pedig az ötödik emeletre - magyarázta a barna - Nincs olyan mázlink, hogy ennyi emeleten keresztül egy kóbor lélekkel se találkozzunk. Egyébként is jobb lenne, ha szétválnánk. Nem is kéne veled sétálgatnom - mérgelődött.

- Úgy látom hamar túlteszed magad a pityergésen - gúnyolódott a fiú.

- Pontosan! - felelte Hermione, majd egy gyors mozdulattal a talárért nyúlt, hogy levegye, azonban abban a pillanatban látta meg a folyosó sarkán befordulni Krumot. Gyors mozdulattal betolta magukat az egyik sötét sarokba, és reménykedett, hogy a bolgár nem arra veszi majd az irányt.

- Akkor esetleg szólhatnék is a pasidnak, hogy itt vagy. Elvégre téged keres - ajánlotta ártatlanul a mardekáros. Bár jól szórakozott rajta, hogy ketten bújkálnak, amit mondott egy percig sem gondolta komolyan. Sőt, felettébb mérgesítette, hogy a kviddics játékos pont arra lófrált.

- Ne! - ijedt meg a lány, majd tenyerével befogta a szőke száját. - Meg ne merj szólalni! - a fiú bólintott, majd Hermione elengedte.

- Látom idén már nem vagy annyira oda érte - gúnyolódott Malfoy, s közben a keze egészen véletlenül a lány derekára tévedt.

Még magának sem akarta beismerni, de egész éjjel arra vágyott, hogy hozzáérhessen a selymes anyaghoz, mely körbeölelte a másik testét. Hermione bár egy pillanatra megfeszült a váratlan érintéstől, próbált úgy tenni, mint aki észre sem vette. Valójában pedig nagyon is tudatában volt, mi is történik. Bőréből mintha szikrák pattantak volna ki a másik érintése nyomán.