Special omega

Bűntudat első jelei

- Eressz el. - morogtam, de nagyon nem hatotta meg, viszont arra már megemelte szemöldökét, hogy láttatni engedtem kissé szemfogaim s aztán belé is haraptam - Csak, hogy tudd nem minden omega olyan amilyennek ti eszement alfák hiszitek. - továbbra sem eresztett, de elég volt ismét egy jobbost adnom neki, hogy egy pillanatra meggondolja magát. Ez volt az én menekülőutam. Elléptem tőle, aztán míg megtehettem otthagytam őt.
No igen, minden szép és jó volt addig míg ingerültségem hanyatlani nem kezdett. Akkor kezdtem kissé gyengének érezni magam, s akkor vettem csak észre azt a csekély ám annál égetőbb sebhelyet melyet az az átkozott okozott. Nem telt túl sok időbe, hogy közelebbi ismeretséget kössek a járda köveivel. Rohadt hideg volt, de az akkor a legkevésbé tudott érdekelni. Ami viszont igen, hogy mi a fene bajom lehet. Mitől gyengültem el ilyen hirtelen? Mi történt? Válaszokat nem kaptam, azonban segítséget igen. Nem túl sokáig feküdtem így a földön, mert valaki volt olyan kedves felhúzni onnan. S ez a valaki odáig ment, hogy karjába is vett és elvitt onnan. Hogy hová nem tudom, de az illata ismerős volt. Éppen ezért szabadulni akartam, csak gyengeségemből kifolyólag nem sikerült. Egy furán morgó hangra vagy az isten tudja már mire, de el is aludtam. Legközelebb mikor megébredtem... Vagyis inkább csak szemeim felnyitottam pár pillanatra akkor egyszer Wooyoung-ot véltem látni, aztán később meg már azt az átkozottat. Minden pillanatban mintha mást láttam volna, csak az illat nem változott.
Aztán ez a furcsaság egyszer csak abbamaradt. Akkor voltam valóban ébren, egy totál idegen helyen, félmeztelenül pár apróbb heggel oldalamon. Rögtön bevillant mi miatt lettek, hogy talán amiatt lehettem olyan pocsékul. Hirtelen ültem s így keltem is fel. Enyhe kis szédülésemmel nem foglalkozva indultam meg az ajtó felé. Valami azt súgta el kell tűnnöm innen. Ez mind szép és jó volt, csak hogy már a gondolatnál elbuktam. Miért? Igazán egyszerű. A szoba ajtaja még azelőtt kinyílt, hogy én elértem volna. A megjelenő alak annyira meglepett, hogy hirtelen seggre estem. Nem is az esés fájt igazán, hanem oldalam amihez oda is kaptam.
- Kell neked ugrálni. - elütöttem a segítő kezet - Ha nem hát nem. De azért egy köszönömöt kicsikarhatnál magadból.
- Azt lesheted. - morogtam és igyekeztem felkelni magamtól - Különben is rábaszol ha elraboltál.
- Miért is? - nem hagyott nyugtot túl sokáig. Fogott, egyszerűen felkapott és visszavitt, visszatett az ágyra.
- Nem tarthatsz fogva. - morogtam rá.
- Ki mondta, hogy fogoly vagy? Hm? - és még pimasz is. Tuti élvezi a helyzetet.
- Akkor add vissza s ruháim. - nyújtottam is kezem - Felöltözöm és itt sem vagyok.
- Na ne viccelj... Az előbb még attól is hanyadt vágtad magad, hogy megjelentem.
- Az csak véletlen volt. - húzódtam odébb kissé.
- Nem vagy még annyira jól. Úgyhogy maradsz ahol vagy.
- Ne csinálj úgy mintha aggódnál. Attól, hogy segítettél nem leszünk pzszipajtások.
- Nem e?! - hirtelen hanyadt döntött, fölém került s így szinte az ágynak szegezett - Úgy gondolom kvittek vagyunk. Te megsebeztél engem, én is téged. Az csak egy apró bónusz, hogy el is láttalak. Légy hát hálás érte.
- Egy frászt fogok hálálkodni neked. - fordítottam oldalra fejem.
- Hé... - hirtelen fogta arcom, jobban mondva érintette a fülem mögött húzódó vékonyka régi sebhelyet - ezt mikor szerezted?
- Nem mindegy az neked? - hülye gyökér, ez is miattad van. A hozzád hasonló alfák azt hiszik bármit megtehetnek. Legnagyobb meglepetésemre megpuszilt ott ahol hegem van. - Ezzel nem teszel jóvá semmit te gyökér. - toltam el őt és ő legnagyobb meglepetésemre hagyta is magát. Valahogy hirtelen furcsává vált. - Most meg mit nézel?
- Holnap Wooyoung érted jön, addig maradsz. Amúgyis késő van már. - felkelt rólam így, sőt, sietősen magamra is hagyott.
Ez meg mi a fene volt? Néztem utána furán. Nagyon nem értettem mi ütött belé. Aztán nem ix foglalkoztam vele, csak örültem hogy nincs ott. De... Valahogy furcsa volt mert valamiért fáztam kissé ahogy nem volt a közelben és... mintha hiányzott is volna.
Mindenesetre másnap Wooyoung tényleg értem jött. Megjegyezném nem aludtam az éjjel, féltem elaludni, ezért aztán amint biztonságosabban éreztem magam azonnal ki is dőltem.