Élj nélkülem, halj velem!

02.

  Blaze ~

  Az üzenetet ignorálva, folytatom amit félbehagytam. Ha most azonnal, a bennem lévő hévvel válaszolnék neki, azt úgyis megbánnám. Nem érzem már a szerelmet, egyszerűen képtelen vagyok rá, de szavakkal leírhatatlan mennyire vágyom arra, hogy ismét megtapasztaljam. Másrészt, álljak bele és vágjak jópofát? Igen, egy szarházi voltam, mert csak úgy otthagytalak? Hogyan kéne reagálnom? Végülis, mi soha sem veszekedtünk, csöndben tűrtünk, várva a másikra.

...

Amióta az eszemet tudom, azért éltem, hogy érezhessek. A szívem, annak a dobogását, a melegséget ami végigfut a testemen, a vágyat. Álmaimban sokszor megtapasztalom ezt, a valóságában pedig úgy szoktam pótolni ennek hiányát, hogy csinálok valami nagyon mocskos dolgot amin, ha rajta kapnak, tudom rossz vége lesz. Legyen ez akármilyen kicsi vagy nagy a lényeg, hogy érezzem élek. Az italok sokszor rá segítenek, de azért mégsem lehetek alkoholista. Talán a félelem érzetével próbálom pótolni a szerelmet, ez a legérthetőbb megközelítése a dolognak.
Fellángolásaim egyikéből született a kapcsolatunk is, szeretem ha zajlik az élet, de ha ez a köd megszűnik újra van szükségem. Hosszú idő után egyeztem csak bele, hogy egy pár lehessünk hiszen nem akartam, hogy ez legyen a vége. Nem akartam látni azt a szomorú tekintetet újra. Aznap, mikor bevallott mindent és a szívem csak úgy kalapált. Emlékszem hosszú ideig nem beszéltem vele, majd elhatároztam, hogy vallok. Mikor egy pár lettünk és a keze hozzáért a bőrömhöz, azt hittem elájulok. Mindennél jobban vágytam rájuk, csak ezt akartam érezni és mikor nem kaphattam meg, úgy éreztem a bőröm szinte elporlad hiánya miatt. Égetett. Minden érintése teljességgel felperzselt.
  Kezembe veszem a telefont és válaszolok: Persze, mit szeretnél? - Végre valami történik.

  ...

  Fél óra múlva, arcomat forró könnyek öntik el melyek megállás nélkül folynak lefelé. Falhoz vágom a telefonomat, ami széttörik. Mintha tudtam volna a filmnek még nincs teljesen vége, nem volt értelme eddig, viszont most lezárult. Minden kiderült, nem maradtak fent kérdések. Leszámítva a fejemben kavargó zűrzavart és a mellkasomban tátongó fekete lyukat.