Örökké [ rafe cameron ]

5. fejezet

Másnap reggel a saját ágyamban ébredtem, még mindig a tegnapi ruhámban, és a sminkem még mindig elkenődött az arcomon, mert álomba sírtam magam aznap este. Előkaptam a telefonom, az első dolog, amit észrevettem, a dátum volt.
-Nemár, nyárközép van! - mondtam unottan. Mindig is utáltam a nyár közepét, mert ez volt az év egyetlen napja, amikor a szüleim visszajönnek és minden évben hagyománnyá tették, hogy nekem és Rafe-nek együtt kell táncolnunk. Általában ez nem zavart, de most még csak rá sem tudtok nézni. A következő dolog amit észrevettem az volt, hogy 15 nem fogadott hívásom volt Sarah-tól, egy hangposta Rafe-től, majd 1 üzenet az anyámtól.
-Basszameg! - mondtam a telefonom feloldásakor először visszahívtam Sarah-t. -Sarah! - mondtam, miközben felvette a telefont.
-Hála istennek, azt hittem, hogy elraboltak! - mondta ijedten.
-Jól vagyok, most jöttem haza, tudod, hogy készülnöm kell a nyárközepre! - jelentettem ki kifogásként!
-Oké alig várom, hogy újra láthassunk - mondta, és letette a telefont.
Következő megnyitottam anyuéknak az üzeneteket.

anyu🥴: drágám, 30 perc múlva otthon leszünk, alig várom, hogy lással téged és Rafet táncolni! Hiányzol!

Ezután meg kellett hallgatnom Rafe hangpostáját, igazából nem akartam, de késztetést éreztem, hogy megtegyem. Először Topper hangját hallottam, rólam beszélt.

-Rafe mi folyik itt? Elkapott Y/n, nem olyan nagy ügy ugye? - mondta Topper Rafenek. Lehet nem kéne ezt hallanom. Rafe biztos annyira részeg, hogy véletlenül felhívott, és kézbesítették, és most hangpostaként rögzíti a beszélgetésüket.
-Ő a barátnőm! – mondta Rafe.
-De nem mondhatod el Sarah-nak, oké! – mondta.
-Bazdmeg Rafe! De ez nem igazán magyarázza meg, hogy miért viselkedtél így az egész bulin! – mondta sóhajtva.
-Nem tudom! - mondta Rafe.
Hallom a szomorúságot a hangjában.
-Én sem, de te most elég szarul viselkedtél, nem tudom milyen érzés ezért nem is tudok egyetérteni veled! - mondta Topper nyugtalanul.
-Van erre egy szó, ez a SZERELEM. Szerelmes vagyok belé. oké? Ha azt a szót keresed, ami azt jelenti, hogy mindennél jobban törődsz vele, és azt akarod, hogy mindent megkapjon amit akar, ez a szerelem! - mondta Rafe, és hallottam, hogy sír.
-Bazdmeg te tényleg padlón vagy! - mondta Topper, majd megszakadt a vonal, nagyot sóhajtottam.
Már éppen vissza akartam hívni, de aztán hallottam, hogy kinyílik a ház ajtaja, anya és apa a nevemet kiáltották, mosolyt csaltak az arcomra, pedig nem bírtam a szüleimet elviselni.
-Szia anya! - mondtam hamisan mosolyogva.
-Szia kincsem! - odarohant hozzám.
-Szia! - mondta apám hozzám sétálva, mindketten ölelésbe húztak, de én csak ott álltam és nem öleltem vissza őket.

-Mi a helyzet Rafe-el? -mindketten megkérdezték, még a nevének említése is megdobogtatta a szívemet, de aztán eszembe jutottak a tegnap esti események, és egy szemöldökráncolás kúszott végig az arcomon, de azt mondta, hogy szeret. Attól a hangpostától hevesebben dobogott a szívem, valahányszor rá gondolok. Őszintén szólva nem tudtam, hogy állnak a dolgok velem és Rafe-el, de a szüleimnek nem kell tudniuk ezekről a részletekről.
-Nincs semmi!- mondtam, nyersen válaszolva nekik.
-OOO majdnem elfelejtettem, vettünk neked egy ruhát - anyum sikoltott a ruha felé vezetve, utáltam őt, de csodálatos öltözködési érzéke volt, így egy kicsit izgatott voltam.

Ezt adta nekem, szinte biztos voltam benne, hogy senki sem fog ilyen elegánsan öltözni, de jól nézett ki, ezt bevallom.
-Csak várd meg, amíg Rafe meglát ebben! – mondta anyu izgatottan, miközben átöltöztem.
-Ugh, anya és apa kérlek, nagyon kétlem, hogy összeházasodunk!- mondtam némi fájdalommal a hangomban.
-De igen, először csak randiznotok kell! - jelentette ki apám, egyikük sem tudta de én már randiztam Rafe-el, csak én és ő tudtunk róla, de most már Topper is. Azt hiszem, még mindig így vagyunk, mert hivatalosan soha nem mondtuk, hogy vége, de miután meghallottam a hangpostaüzenetet, nem akarom hogy vége legyen!

idő átugrása Nyárközép
Az autóban ültünk és mentünk  Cameronékhoz a buliba, a gyomrom györcsölt a különféle érzelmektől. Megijedtem, mert nem akartam szembenézni Rafe-el, és tudtam, hogy együtt kell táncolnunk. De boldog voltam, mert tudtam, hogy az összes barátom egy helyen lesznek (nem a snecik, bár több alkalommal láttam JJ-t és John b-t besurranni és kaját lopni, azt hiszem, valami hagyományt csináltak belőle ) végül felhajtottunk a feljáróra, hirtelen minden izgalom elmosódott bennem, és félelem váltotta fel.
Egyfajta hagyomány volt, hogy a szüleim és Rafe, Sarah, Wheezie szülei együtt kisétálnak (velünk, gyerekekkel), és akkor kezdődik a buli.
-Y/n szállj ki a kocsiból! – mondta apám, és kizökkentett a gondolatmenetemből.
-Ó, igen – mondtam, amikor megpróbáltam kiszállni, de sikertelenül, mert olyan nagy volt a ruhám.
-Hadd segítsek! -mondta apám de visszautasítottam, és magam szálltam ki a kocsiból. Követtem a szüleimet a házba, és Cameronék felé sétáltunk. Láttam Roset, Wardot és Saraht de Rafet sehol, amitől megkönnyebbülten fellélegeztem.

-y/p/n!!! (a szüleid nevei) - sikoltott Rose odarohanva a szüleimhez
-Mi a fasz van a fején? - kérdeztem Sarahtól az orrom alatt.
-Még én sem tudom! - mondta kuncogva.
-Nagyon jól nézel ki!
-Köszönöm. - mondtam nevetve.
-Hol van Rafe? - kérdeztem.
-Tegnap óta nem jött haza. - mondta a homlokát ráncolva.
-Ó!- mondtam, amikor kimondta ezeket a szavakat, a szívem azonnal összeszorult. Vártunk egy darabig, én és Sarah beszélgettünk, a szüleink is ugyanezt csinálták. Mindannyian Rafere vártunk, mielőtt kinyithattuk volna az ajtót és elindíthattuk volna a bulit.
-Rafe, emberem! -hallottam, hogy apa a hátam mögül mondja.
-Szia y/d/n (apád neve) - mondta Rafe, megdermedtem, hogy meg kell forduljak, éreztem, hogy mindjárt elájulok.
-Jól vagy? - kérdezte Wheezie aggódva rám nézve.
-Igen jól vagyok! - mondtam mély lélegzetet véve. Rafe egy ideig beszélgetett apámmal, mire anyám belevágott izgatottan.
-Y/n köszönj Rafenek! - mondta.

Kényszerítettem magam, hogy megforduljak, és szembe nézzek a Cameron fiúval.
Rohadtul jól nézett ki, fehér inget viselt fekete csokornyakkendővel és világoskék blézerrel, a haja szokás szerint hátra volt zselézve.
-Szia - mondtam idegesen, a szívem hevesebben vert rá nézve
-Szia - mondta a tarkóját dörzsölve, mire elmosolyodtam és beállt az ajtóhoz,
Sarah mellé.
-Tulajdonképpen y/n idén kicsit másképp csináljuk - mondta Ward rám nézve, majd Rafere.
-Igen, együtt állunk én és Ward, a szüleid, majd Sarah meg Wheezie, után te és Rafe. - jelentette ki Rose.
-Fogjátok meg egymás kezét! - mondta anyám rám kacsintva, amitől csak még jobban égett az arcom. Átfordultam Rafe felé, és idegesen mosolyogtam rá. Egy perc múlva összekulcsolta a kezét az enyémmel. Megvártam, míg mindenki kilép az ajtón, végül Sarah és Wheezie is elment.
-Rafe, beszélnünk kell! - mondtam felnézve rá.
-Tudom. - mondta idegesen.
-Először is megbocsátok, hamegígéred, hogy elmész azokra az órákra. - mondtam nevetve.
-Ígérem, jobban ember leszek. Csak miattad. - mondta mosolyogva.
-Jó ember vagy! - feleltem viszonozva a mosolyt, csendben álltunk, majd kinyíltak az ajtók, hogy kiléphessünk.
-Én is nagyon szeretlek – mondtam, utalva arra, amit a hangpostában mondott.

Boldog karácsonyt mindenkinek!🎄❤️