Örökké [ rafe cameron ]

3. fejezet

Körülbelül 11 óra volt, és a vihar tombolt az ablakom előtt, megijedtem. Mindig is féltem a viharoktól. De igazából soha nem volt kihez mennem, amikor jöttek a viharok, mert a szüleim soha nem voltak ott. Megpróbáltam ellenállni a késztetésnek, hogy elfogadjam az ajánlatát, ezért csak ültem a takaróm alá temetve a fejem. Őszintén szólva jól voltam, de aztán hangos dörgést hallottam, és kiugrottam a bőrömből. Utána azon kaptam magam, hogy a folyosón megyek, és próbálok egy hangot sem kiadni Rafe szobájába vezető úton. Halkan bekopogtam az ajtón, hogy remélhetőleg meghalljon, nem hallott, így kinyitottam az ajtót. Amit láttam, azonnal elkapott a féltékenység, Rafet egy szőke lánnyal az ágyában. Megpróbáltam úgy kijutni a szobából, hogy nem lássanak, de véletlenül rossz padlódeszkára léptem. Amire nem számítottam magamtól, mert öt éves korom óta tudom, hogy a Cameronék padlódeszkái közül melyik nyikorog. Amikor bújócskát játszottunk Rafe-el, Topperrel és Sarah-val.
Rafe felkapta a fejét, amikor meghallotta a padlódeszkát.
-Y/n! - mondta rám nézve bűntudattal a szemében
-Mit keresel itt?
-Öhm, elakartam fogadni az ajánlatot, amit korábban tettél, de már van társaságod. - mondtam és igyekeztem örülni neki.

-Takarítsd el innen ezt a kurvát, Rafe! – mondta a szőke lány az ajkába harapva,
-Hogy mi? - mondta Rafe mérgesen a lánynak.
-Rafe nyugi, minden rendben. - mondtam, de tudtam, hogy ez hova fog menni.
-NEM Y/n, ez a kis ribanc most kurvázott le!! - mondta majd ledobta magáról a lányt
-MI? Ő EGY KURVA! – mondta még egyszer a szőke lány, amikor Rafe meghallotta ezeket a szavakat, megfogta a lány nyakát, és elkezdte fojtogatni.
-Soha többé ne hívd így, jó? -mondta megszorítva a lányt.
-Rafe elég! - mondtam odarohanva hozzájuk
-Jajj tényleg! - Rafe majdnem elfelejtette hogy fojtogat egy lányt. A csaj kiszaladt a szobából miután Rafe elengedte a nyakát. Mindketten csak nevettünk rajta.
-Sajnálom, amit láttál! - mondta a tarkóját dörzsölve bűntudatában
-Nincs semmi baj, végülis nem vagyunk együtt vagy ilyesmi. - mondtam egy nyugtalan nevetéssel.
-Na ja. - mondta
-Csak ne haragudj! - hozzátette, szinte lehetetlen, hogy valaha is dühös legyek Rafe-re, mert őszintén szólva szeretem a őt.
– Maradhatsz? Mert még mindig vihar van.– kérdezte félrenézve, mert megijedt attól, hogy az mondom nem.
-Persze – mondtam felmászva mellé az ágyra, átkarolt én pedig a mellkasába temettem a fejem, hogy ne halljam a kinti vihar zaját. Mosolyogtam amikor megéreztem a kölni illatát, ez volt az egyik legismertebb illat számomra. Mosolyogva aludtam el Rafe jelenlététől.

Rafe szemszöge:
-Y/n -suttogtam de nem válaszolt, ezért feltételeztem, hogy alszik.
-Szeretlek! - mondtam és lenéztem az arcára, nem telt el sok idő, elaludtam Y/n testét átkarolva.

Y/n szemszöge:
Arra ébredtem, hogy valaki kiabál, Sarah volt az.
-RAFE TUDOD HOL VAN Y/N? -  Sarah kérdezte az ajtó túloldaláról
-Nem találom őt sehol. - folytatta
-Öhm nem! - Rafe lenézett rám, látva, hogy most ébredtem fel automatikusan elmosolyodtam, amikor megláttam, mindig nagyon jól nézett ki. Jó volt, amikor nem volt lezselézve a haja, és össze vissza állt.
-Szia -suttogta azon a mély reggeli hangján, ügyelve arra, hogy Sarah ne hallja meg
-Szia! - mondtam, mosolyogva a reggeli hangjára, ami megőrjített.
-Nyisd ki az ajtót Rafe! - mondta Sarah egyre gyanakvóan.
-OKÉ! – mondta Rafe, és egy olyan helyre mutatott, ahol el tudok bújni, lábujjhegyen odamentem a szekrényhez, amelyre rámutatott, és bementem, ügyelve arra, hogy ne lélegezzek erősen.
Hallottam, ahogy Sarah körbejár a szobában, és engem keres. Odajött a szekrényhez.
– Ó, valószínűleg kint lesz. – mondta sietve Rafe, nyilvánvalóan látva, hogy ki akarja nyitni a szekrény ajtaját.
-Talán!– mondta, amikor kilépett az ajtón. Amikor elment Rafe kinyitotta a szekrényt, én pedig kijöttem, és átkaroltam.
-Köszönöm – mondtam megkönnyebbülten fellélegezve.
-Nincs mit! - mondta, hallottam a hagjában a mosolyt.
-Basszus, mennem kell – mondtam megfordulva és az ajtó felé indulva.
-Várj! -mondta Rafe.
Maga felé fordított, és az ajkait az enyémre tapasztotta. Először ledöbbentem, biztatóan mosolygott rám, így mosolyogva folytattam a csókot.
-Oké, most már tényleg mennem kell!
- mondtam elpirulva.
-Oké! - mondta mosolyogva, kiléptem Rafe szobájából, és meggyőződtem arról, hogy a folyosó tiszta, mielőtt elindultam volna a szobámba.
Amint beértem táncoltam örömömben.

Most csókolóztam Rafe Cameronnal!