Örökké [ rafe cameron ]

10. fejezet

2 héttel később
Nem beszéltem és nem is láttam Rafe-t a Pope-val történt incidens óta, de ma muszáj volt. Tegnap a szüleim meglepetéslátogatásra jöttek haza, és el kell mennünk vacsorázni Cameronékkal, hogy megünnepeljük.
Kezdtem megijedni, mert már egy kicsit nőtt a hasam, és még mindig nem mondtam el Sarahnak, se a szüleimnek vagy Rafe szüleinek.

-Gyere, öltözz fel, a ruhád az ágyadon van édesem! - kiáltott rám anyám

Az ágyamon ezt a ruhát találtam, megforgattam a szemem, hogy ezt kell felvennem. Ahogy húztam fel a ruhát kezdett nagyon szűk lenni a hasam körül. Azt sem tudom, miért kell ilyenbe öltöznöm, csak a szüleim jönnek haza.
Átnéztem a kiegészítőket, amiket viselhetek, egy nyakláncra pillantottam amit Rafe adott nekem. Bekönnyeztem de gyorsan letöröltem, és kivettem egy másikat nyakláncot.
Amikor már mindenki készen volt, beültünk a kocsiba, mint minden alkalommal és elindultunk Tanny Hill felé. Az út felénel rosszul éreztem magam.

-Apa, hányni fogok! - mondtam a számat fogva remegő kezemmel.
-Basszus, le tudunk húzódni! - mondta és gyorsan lehúzódott. Amint az autót leállította rohantam a legközelebbi bokorhoz és hánytam, mint a legtöbb reggelen, szóval ez nem igazán volt meglepetés.
-Jól vagy drágám? - kérdezte anyám undorodva  nézve rám.
-Ja jól! - mondtam közel a síráshoz, mert Rafe mindig fogta a hajam, amikor reggelente hánytam.
-Na menjünk !- mondta apám sóhajtva és az órájára nézett.
-Istenem, mennünk kel, el fogunk késni! Mit fognak gondolni rólunk? - kérdezte anyám, miközben visszaszállt a kocsiba, csalódottan nézve rám, hogy miattam fogunk elkésni.

Végre megérkeztünk hosszú idő után. Vettem egy mély levegőt amikor apám bekopogott az ajtón és Rafe nyitotta ki, szeme azonnal rám villant. Láttam, hogy felvonja a szemöldökét és egy kicsit elmosolyodik a ruhám láttán, zavarba jöttem és muszáj volt lenéznem a földre, aztán besétáltunk a házba.

-Sajnálom, hogy késtünk, Y/n rosszúl lett! - mondta anyám Rose-nak, Rafe bűntudatosan nézett rám.
-Ó, drágám, jól vagy? - Rose a vállamra tette a kezét, amitől elmosolyodtam, mert amikor a szüleim meglátták, hogy hányok, csak forgatták a szemüket.

Mindenki beszélgetet mindenkivel, de én és Rafe csak álltunk kínosan, amikor ránk került a sor, hogy beszélgessünk láttam, hogy Wheezie a szemem sarkából felvonja a szemöldökét.
-Y/n! - hallottam Sarah-t, amint fut le a lépcsőn.
- Sarah! - mondtam hozzá futva és szoros ölelésbe húzva.
-Ez már nagyon hiányzott! - mondta rám nézve
-Miért nem jöttél ide? Általában mindig itt vagy. - kérdezte mosolyogva
-Uh, nem tudom, csak nagyon elfoglalt voltam - válaszoltam mosolyogva.
-Gyerünk srácok vacsora! - mondta Ward a vállamat veregetve.
Az étkezőasztalnál ültünk, nem meglepő módon én az egyik oldalán, a másik felén pedig Rafe tehát, közvetlenül vele szemben ültem.
A szüleink arról kezdtek el beszélgetni, hogy milyen jövőt szeretnének a gyerekeiknek.

-Y/n, Rafe alig várom már, hogy nektek legyen  gyereketek! - mondta anyám ránk mosolyogva, amitől elvörösödtem, mert terhes vagyok, de ezt senki sem tudta, csak Wheezie, Topper és a snecik.
Megjött a kaja és elkezdtünk enni, én gyorsan végeztem, mert kettőért ettem, de próbáltam lassítani, hogy senki se gyanítson semmit, de aztán ütést éreztem a gyomromban, amitől elakadt a levegő. Még soha nem éreztem, hogy a baba rugott volna.
-Jól vagy? - kérdezte Sarah nevetve, mert csak kapkodtam, miközben mindenki elhallgatott. -Megbocsátotok? - kérdeztem Wardra nézve.
-Persze, de ne legyél túl sokáig! - mondta rám mosolyogva, visszamosolyogtam rá, és kimentem. A medencéhez mentem, belelógattam a lábam. Ott ücsörögtem egy darabig amig nem hallottam lépéseket a hátam mögül azt hittem, hogy Sarah.
-Sarah!- mondtam megfordulva, de aztán megláttam Rafe-t.
-Kitaláltad! - mondta kínosan nevetve.
-Ó! - mondtam elszomorodott arccal.
-Miért jöttél ki? - kérdezte kíváncsian.
-A baba rúgott! - mondtam a vízbe nézve.
-Ó baszki! - mondta izgatottan
-Hát ja. - folytattam kínos mosollyal.

-Szabad? – kérdezte, kezével a hasamhoz nyúlt, hogy érezni akarja. Bólintottam, ő pedig a hasamra tette a kezét.
–Érzem a kisfiúnkat! - mondta egy hatalmas mosollyal, amitől elpirultam.
-Fiú? -kérdeztem meglepődve mert nem tudtuk még a nemét.
-Hát szerintem fiú lesz, mert én fiút szeretnék! - mondta a tarkóját dörzsölve.
-Persze! - mondtam ismét kínosan mosolyogva.

Csendben ültünk egy darabig és csak a vízet néztük, míg meg nem törte a csendet.
-Sajnálom! – mondta felém fordítva a fejét
-Tudom – mondtam a szemébe nézve.
-Megtudsz bocsájtani kérlek, hülyeség volt, tudom, sajnálom, soha nem kellett volna bántanom a baráta... - nem tudta befejezni mert megcsókoltam.
– Ez azt jelenti, hogy már nem haragszol? – kérdezte a csókunk között.
-Igen azt, de ne érzed magad szerencsésnek! - mondtam mosolyogva, még mindig a Cameron fiút csókolva.
Zihálást hallottam a hátunk mögött, gyorsan elhúzódtam Rafe-től, hogy lássam, ki zihál. Megfordúltam és láttam Sarah-t döbbenten nézve minket.
-Sarah meg tudom magyarázni?! - mondtam idegesen felé sétálva.
-Nem! - mondta csalódottan.
-Kérlek, Sarah! - mondtam, miközben könnyek csordúltak le az arcomon.
De mielőtt befejezhettem volna, felszaladt az emeletre előlünk.