AOT oneshots

3. Ragyogj ma

 Ma van Levi születésnapja. Valami igazán különleges, szívhez szóló ajándékot szeretnék neki adni, amit egy életen át őrizni fog a szívében.
  Már oly rég együtt vagyunk jóban, rosszban, életben, halálban,- mégsem tettem eddig komolyabb lépéseket. A kapcsolatunk eleje eléggé nehézkesnek mondható, ami az Ő gyermekkorából adódó hiányosságok okoztak. Például elsőre nem tudta hová tenni amikor meg szerettem volna ölelni, vagy csókolni. Olyankor mindig eltolt, megütött vagy elrohant. Időbe telt, mire megtanítottam hogyan fejezze ki egy kicsit jobban az érzéseit, de az évek alatt- úgy gondolom sokat fejlődött ilyen téren. Az első próbálkozásainál még ügyetlenül, de megpróbált Ő megcsókolni, vagy csak szimplán megsimogatni. Minden egyes apróságnál aminél éreztem a próbálkozását, vagy fejlődését, igyekeztem egyre magabiztosabbá tenni, hogy jó az amit csinál. Az évek múlásával már kiismertük egymás apró jelzéseit, így mindketten tudjuk mikor, mit érez a másik egy adott szituációban. Nagyon szeretem, amit sokan nem értenek miért és hogyan lehetséges, viszont ők nem látják azt, amikor engem átkarolva alszik el és ellazul megfáradt arca; vagy olyankor, mikor valamilyen különleges teát készít nekem; esetleg megölel egy rosszabb nap után. Tisztában vagyok a szeretetével, szerelmével, hiszen oly sokszor bizonyította már be. Hiszek benne, hogy amíg élünk, boldogságot viszünk egymás életébe!
  A sok csodálatos pillanatunkat meg szeretném pecsételi egy életre szóló egyezséggel, ami egy magasabb szintre viheti kapcsolatunkat. Elképesztően izgulok, de hinnem kell benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz! Terveimhez muszáj lesz segítséget kérnem Hangetól. Ezekkel a gondolatokkal keltem fel Levi mellett.
- Jó reggelt!- szóltam oda mosolygósan, majd egy gyengéd csókot leheltem homlokára.
- Reggelt'- motyogta fáradtan rövid csókunk után.
- Mit tervezel mára? Tudod, most szabadságon vagyunk.- álltam fel és kezdtem el ruháimat magamra venni. Felém fordult az ágyon fekve és könyökével megtámasztva figyelte tevékenységemet.
- Takarítok a szobánkban és utána lemegyek teázni az osztagomhoz az ebédlőbe.
- Rendben, én elszaladok Hangehoz beszélgetni, rég ültünk már le csak úgy cseverészni. –bólintott válaszképp, majd Ő is kibújt az ágyból és elkezdte rendbe szedni magát. A tükörhöz lépve elkezdte beállítani haját, majd a komódról levéve ruháit felvett egy sötétszürke pulóvert, fekete melegítő nadrágot egy sima fekete bőrcipővel.
- Mondtam már milyen gyönyörű vagy?- léptem mögé és derekánál átkaroltam.
- Erwin!- szólt rám szégyenlősen és elfordította az arcát, de a tükörből láttam, hogy egy kicsit elpirult. Szorosabban öleltem, majd egy apró puszit nyomva hajába, kiléptem az ajtón és Hange szobája felé vettem az irányt. Még hallottam a folyón haladva hangos káromkodását, de csak megmosolyogtam. Utam közben próbáltam részletesen kitervelni hogyan is szeretném ezt az eseményt véghezvinni. Nem akartam túl nagy felhajtást, de meg is akartam adni a módját, hiszen pont Levi az az ember, aki a világ összes szeretetét megérdemli! Tisztában vagyok vele, hogy Ő is szereti megadni mindennek a módját, így még jobban izgulok, de tudom, hogy Hange mindenben támogat minket és segíteni fog. Hange a második legfontosabb személy Levi életében és pont emiatt még, ha sokszor nem is úgy tűnik, de rengeteg dologban enged neki,- például megölelje, mellékesen megjegyezném, ez is szökő-évente egyszer, de legalább engedi neki, mikor szüksége van rá. Gondolatmenetem végére meg is érkeztem Hange szobájának ajtaja elé.
  Feszülten bekopogtattam a faajtón, ami hamar ki is nyílt hangos nyikorgással karöltve.
- Erwin, minek köszönhetem látogatásod?- mosolygott hevesen.
- Lenne egy dolog, ami nagyon sürgősen megbeszélésre vár!- hadartam el egy kétségbeesett pillantás keretében. Azonnal be is engedett jelentősen kuplerájos szobájába és leültetett a még könyvektől mentes fotelébe, Ő pedig a dolgozó székét húzta elém és arra ült rá.
- Az lenne a helyzet, hogy Levial már évek óta együtt vagyunk, és úgy érzem készen áll a kapcsolatunk egy új szintre. Még pár éve hallani sem akart házasságról, de az azelőtt volt, hogy összejöttünk volna. Szerinted meggondolta magát? Te szent Úristen! Mi van, ha elküld a fenébe?! Vagy, ha Ő épp szakítani akar, én pedig teljesen lejáratom magam?! Vagy-vagy, mi van, ha...- itt jelentőségteljes pillantással félbeszakította monológom.
- Erwin, már meg ne haragudj, de te teljesen bolond vagy.- mosolygott szeretetteljesen rám.- Egyik szavaddal cáfolod a következőt. Levi teljes szívéből szeret, amit ki is mutat neked! Mi kétséged lehetne még ezután? Hidd el, ha szakítani akarna, arról már rég tudnál. Az életét adná érted! Az igaz, hogy hallani sem akart a házasságról, de maximum megbeszélitek hogyan is oldhatnátok meg, hogy mindkettőtöknek jó legyen. Még, ha nemet is mond, nem fog elhagyni, ebben biztos vagyok! Szóval fel a fejjel te mini óriás, és inkább beszéljük meg hogyan is tervezed ezt a dolgot!- átnyúlva hozzám pajkosan megveregette a vállamat. Egy könnycsepp legördült a szemem sarkából, de azonnal le is töröltem.- Na nézd, már sírsz is!- adta fel teljesen az egész szituációt Hange.
- Csak köszönöm, hogy megnyugtattál...-motyogtam.
- Komolyan mondom, amekkora mamlasz vagy, olyan nagy a szíved is!- vakartam meg kínosan a tarkóm erre a kijelentésre.
- Tehát, úgy gondoltam, hogy egy kisebb partit rendezhetnénk neki, amin te lennél ott, meg mi. Ilyen családiasabb hangulatot teremtve és nem nagy felhajtást.
- Oksi-moksi!- pattant fel a székből- Adj egy órát és elrendezem! Te menj és keresd meg a Törpeuraságot.- ezzel ki is tolt a szobából.- Ne aggódj, minden okés lesz!- majd becsapta mögöttem az ajtót.
  Nem mentem egyből vissza a szobánkba, így az udvar felé vetem az irányt, kis levegőzés céljából. Kint sétálgatva megfigyeltem a virágokat, amikre nagyon vigyáz a vezetőség. Persze van is okuk, hiszen néhány, már kevésbé szomjas katona úgy gondolták, hogy milyen mulatságos itt végezni a dolgukat. Szegény nárciszok... Ahogy elmélkedtem szerencsétlen növények sanyarú sorsán, megpillantottam Levit, ahogy éppen egy kóbormacskát simogat. Olyan édes látványt nyújt, ahogy a cirmos hasát vakargatja, aki készségesen állja is a gyomrozást. Hirtelen felugrott a vállára, de nem dobta le magáról, hanem az ölébe vette és befelé kezdte vinni az épületbe. Kabátját kezdte el szopni és gyúrni a macska, de láthatóan Őt furcsa mód nem zavarta. A kis gonosz! Bezzeg, ha én koszolom össze valamilyét , egyből morog... Utána indultam, hogy kiderítsem merre is tart azzal az állattal, ám a kabátjába bujtatta az apró kis lényt, gondolom, hogy ne legyen feltűnő. Érdekes... Jócskán lemaradva követtem, de hamar rájöttem hová is viszi,- a szobánkba. Halkan behúzta maga mögött az ajtót, mintha nem éppen egy bűnügyi helyszínen volna. Halkan lépkedve, nehogy meghallja lépteimet. Óvatosan lenyomtam a kilincset, de sajnos meghallotta ahogy bejövök és le is dobta a macskát az öléből. Ijedt tekintete mindent vitt!
- Mit keres itt ez az állat?- hangom inkább pajkos volt, mint ideges. Látszott, hogy nagyon meglepődött.
- Bejött, és éppen készültem kirakni!- erősködött, de nem igazán füllentett ügyesen, bár felesleges is volt, hiszen mindent láttam.
- Hagyd csak, láttam, hogy te hoztad be. Éppen végeztem Hangenál és kimentem egyet levegőzni mikor megláttalak a kis bűntársaddal. Maradhat nyugodtan, csak furcsállom, hogy nem zavar a koszolása.- gondolkodtam el látványosan. Leültem mellé az ágyra és a cirmos vissza is ült Levi ölébe és hangos dorombolásba kezdett.
- Úgy történt, hogy végeztem mindennel amit elterveztem és kimentem egy sétára és követni kezdett, majd dörgölőzni és...
- És nem bírtad megállni, mert olyan aranyos volt?- válaszul csak lehajtotta a fejét.- Mondtam, hogy maradhat, ha téged nem zavar! Úgyis Karácsony van, nem?- karoltam át a vállát és hozzábújtam. Tényleg nagyon édes ez a kisállat! Jade-zöld szemei boldogan csillogtak újdonsült gazdája kezei alatt. Óvatosan én is megsimogattam az álla alatt, aminek láthatóan nagyon örült a kis jószág.
- Adjunk neki valami nevet?- kérdeztem.
- Bogyó? Olyan dagi- mosolygott el halványan.
- Megfelel!- nyomtam puszit a hajába. Olyan jó illata van! Vanília és fahéj.- Jó illatod van- jelentettem ki szimplán.
- Neked is- vallotta be.
- Igen?- kérdeztem vissza játékosan. Finom csókot leheltem ajkára. Finoman ledöntött az ágyon, hogy Ő tudjon dominálni. Bogyó mellettünk nem zavartatva magát aludt el mélyen. Ahogy durvulhatott volna a csók, úgy is hagyta abba és feküdt rám fáradtan.- Még van egy ajándékom.- simítottam meg arcát finoman.
- Gondolom meglepetés.- mondta gyanakvóan. Csak bólintottam és lemondóan sóhajtott.
- Ó, de elment az idő! Már indulhatunk is. Kelleni fog egy sál is.- mosolyogtam erősen izgatottságomban. A szekrényből kivettem egy lila sálat, és a szemét betakartam vele.
- Erre komolyan szükség van?- hümmögtem lelkesen válasz gyanánt. Hiába próbálta leplezni izgatottságát, mégis éreztem rajta az izgatottság szelét. Elindultunk Hange szobája felé. Óvatosan vezettem,de hamar észrevette merre is megyünk.
- Jaj ne, csak a Pápaszeműt ne! Ebből baj lesz.- morgott beletörődően . Hamar oda is értünk. Bekopogtam a faajtón és egyből ajtót is nyitott.
- Hát sziasztok! Gyertek beljebb.- ugrándozott izgatottan.
  Beléptünk a szobába, és ami a szemünk elé tárult, az valami hihetetlen volt! Ez az ember, valahogy egy óra alatt összehozott egy tortát, komplett díszítést és egy plakátot, amin az állt ,,Boldog születésnapot Levi<3". Teljes magabiztossággal kijelenthetem, Hange zseniális! Tökéletes ahhoz amit terveztem. A gyűrű a farzsebemben lapul, várva a pillanatot, hogy remélhetőleg az ujján kössön ki. Közben elérkezett a pillanat, hogy lehulljon a lepel és a születésnaposunk is láthassa ajándéka színhelyét. Finoman levettem a sálat a fejéről és kinyitotta éj-kék szemeit.
- Azt a k#rva!- ámult el teljesen.
- Boldog születés napot!- mondtuk vidáman egyszerre Hangeval.
- Köszönöm!- kissé meglepődhetett, mert ezután alig ment neki megszólalni, pedig még nem is tudja mi az ajándéka.- Nem kellett volna ekkora felhajtás csak miattam.
- Hidd el, megérdemled!- válaszolt neki Hange.- Na, de jöjjön az ajándékod.- itt jelentőségteljesen rám tekintett, és azonnal húztam is elő a gyűrűt és letérdeltem. Tekintete elhomályosodott, de nem tudtam kivenni mitől.
- Levi Ackerman, megtisztelnél azzal, hogy a férjem leszel? Tudom, már oly sok éve együtt vagyunk, de örülnék, ha ez hivatalosan is így lenne és életünk végéig tartana ez az ígéret.- Félve mosolyogtam a tőlem nem sokkal feljebb lévő felé és próbáltam kiolvasni valamit a tekintetéből, de sikertelenül.
- Én-én...- akadt el a szava.- Rendben, elfogadom az ígéreted!- enyhült meg tekintete és kicsordult egy könnycsepp. Felálltam és letöröltem a kósza cseppet és megcsókoltam szenvedélyesen, amit viszonzott is.
- Tehát, örökké együtt?- fürkésztem mélyen tekintetét.
- Örökké- és egy apró csókot lehelt ajkamra, miért erősen megküzdött magasságkülönbségünk miatt, majd ujjára húztam az ezüst karika gyűrűt.
- Te Jézus Mária! Igent mondott!- sipítozott boldogan mellettünk Hange.- Ó, az én ajándékom semmi ehhez képest.- szomorodott el.- Nem mintha meg akarnám kérni a kezed én is!- szabadkozott.- Várjatok, hozom is.- egy díszes dobozt vett elő, ami látszólag nehéz lehetett.- Nem nagy szám, de igyekeztem.- ezzel Levi kezébe nyomta és várta, hogy kibontsa. Kipattintotta a zárat és feltárta a kincset. Egy díszes porcelán teakészlet volt, amiben hat darab teás csésze és egy teáskanna volt megtalálható.
- Köszönöm, Hange!- mosolyodott el Levi.- Mindkettőtöknek nagyon köszönöm.
- Boldog Karácsonyt!- válaszoltuk Hangeval és szorosan megöleltük egymást.
  Ezután megettük a tortát és beszélgettünk a jövőbeli tervekről és álmokról egészen estig. Mikor már fáradtak voltunk, elköszöntünk és visszamentünk a szobánkba. Gyorsan elmentük még fürödni és pizsamába öltözve bebújtunk a megvetett, puha ágyunkba. Egyszer csal megszólalt.
- Szóval Levi Ackerman-Smith leszek?- mosolygott kurtán.- Te pedig Erwin Smith-Ackerman?
- Akár, de ezt még van időnk eldönteni bőven.- öleltem át.- Szeretlek, Levi.- súgtam a fülébe.
- Én is.- bújt a nyakhajlatomba, erre Bogyó is megérkezett közénk.- Hát szia!- köszöntem a kisállatnak. Hűségesen Levi nyakához feküdt, mintha oda lett volna teremtve. Így aludtunk el békésen, boldogan.