AOT oneshots

2. Mint engem

   Kis korom emlékei. Egy végtelenségig gyönyörű nő, én és a bordély. Így nevelkedtem 6 éves koromig.
   Tisztán emlékszem még arra, ahogy édesanyám az éjszaka közepén beesett hulla fáradtan, és kihasználtan az apró kis szobánkba, ami a bordély falai között helyezkedett el. Mindigis fájt így látni, de még kicsi voltam, nem érthettem. Mindenem megvolt, amiért ő minden percét a munkára áldozta.
   Minden este, mikor későn beesett a szobánkba, az volt az első gondolata, hogy hogyan telt a napom, mit csináltam, tanultam-e valami újat. Mindig elmesélem mi történt velem. Akkoriban is elég harcias gyerek voltam. Benne voltam minden gyerekbunyóban, természetesen én nyertem minden egyes alkalommal. Szép gyermekkorom lehetett volna, még így is, de a sors nem ezt akarta...
   Egyik este minden a szokásos rendjében történt, ám egy dolog hibádzott. Édesanyám, nem a saját lábán jött be. Az esti vendége hozta haza. Így szólt a férfi..

-Gyermekem, van orvosságotok? Kuchel lázas!

  Kővédermedve álltam ágyunk előtt mit sem értve. Tudtam, hogy túldolgozza magát, de nem készültem fel a következményeire.
   Megráztam apró fejem, és az ágyra fektettük. Hivatták a bordély vezetőjét, és reggelre eljött az orvos. Én végig sírtam az éjszakát, míg ő lágyan símogatta ébenfekete tincseimet. Az orvos semmi bíztatót nem mondott. Reggel egy édes, mégis oly gyenge hang ébresztett.

-Drága, Rivaille-om! Nem sokáig élek már, de emlékeimben ott leszek veled örökké. Varrtam neked egy kendőt, akkor vedd fel, mikor erőre és biztonságra van szükséged! Tudod, te vagy az én legszebb kincsem, nem akarlak itthagyni! Túlságosan szeretlek, de neked elkell engeded! Utolsó kívánságom, "ha megtalálod a lelki társad, szeresd hűen. Áldj gyermeket a világra. Hagy lássa a csemetéd a világ szépségét. Mu-mut-aasd m-eg neki..."

Elment...

   Már egyhete csak vártam, és vártam. Éheztem. Vizet hozott napi egyszer anyám legjobb barátnője. Többet nem tehetett értem, neki is alig volt.
   Maró fájdalmat éreztem először. Pár nap múlva, az üresség vette át a helyét. Már beletörődtem kilátástalanságomba, mikor nyílt az ajtó.
   Először azt hittem az egyik volt vendége, de nem. Valahogy más volt. Sosem tudtam kije volt anyámnak.

-Oi, kölyök, te ki vagy?

-Le-levi... Csak Levi..

-Renben "csak" Levi. Én csak Kenny vagyok! Örvendek, de most gyere elviszlek ebből a putriból. Nem vagyok jó apa, de megteszek mindent érted.

   A továbbiakban ő nevelt. Megtanította túlélni a gettót. Mestergyilkost faragott belőlem. Az első ölésemnél otthagyott. Egyedül, hogy éljem a saját életem. Csak 12 éves voltam. Ő mégis otthagyott.
   Szépen éldegéltem magányosan, mikor megismertem Farlan-t, és Isabel-t.
    Mai napig ők a legjobb barátaim. Bennük mindig bízhatok. Így 29 éves fejjel nem volt könnyű életem, de megérte a sok sznvedést. Mint később kiderült.
    A lelki társamat is megtaláltam. Ő a legcsodásabb, legvadítóbb ember akivel valaha is találkoztam. Első perctől kezdve ő irányította a testem. Már nem én voltam a főnök. Ezzel ő is tisztában volt, így mindig figyelt arra, hogy egyenlő felek legyünk a kapcsolatunkban. Az ő neve, Eren Jeager. Ő életem szerelme! Már több mint 3 éve együtt vagyunk, és mindketten úgy éreztük, itt az ideje a gyerekeknek. Sajnos semmilyen elcseszett mesében nem élünk, ahol a férfiak tudnak szülni, de a pénz ilyen helyzetekben orvosolja a problémát.      Kettős béranya programba vágtunk, aminek az a lényege, az általunk kiválasztott  béranyák kihordják az én, és az Eren gyermekét egy időben. Az én béranyaválasztottam Isabel lett, mivel még távoli rokoni kapcsolatban is áll szerelmemmel, mint kiderült. Azonnal beleegyezett a dologba. Eren béranyjával voltak gondok, mivel Mikasa-t választotta, de tudni illik, hogy a lány szerelmes Eren-be. Ez nagyon megnehezítette a dolgot. Hónapokat kűzdöttünk a problémával, végül nagy nehezen bevállalta Mikasa, azzal, hogy szereti Eren-t, és az ő boldogságát akarja, ezért megteszi. Nagy kő esett le mindkettőnk válláról, azzal, hogy el fogadta mindkét béranya az ajánlatot. Így mindkét gyermek valószínűleg hasonlítani fog ránk. Kész csoda, hogy ilyen barátaink vannak akik még velünk rokoni kapcsolatban is vannak.
    A beültetés sikeres volt mindkettőjüknél. 9 hónap telt el azóta. Most itt ülök a váróteremben Eren-nel kézenfogva, várva gyermekeink megszületését. Az idő mintha megállt volna. Csak a sikojok amik a szülőszobákból hallatszódnak, törik meg a csendet. A pulzusom is az egekben lehet. A lábaimmal idegesen dobolok, míg ajkaimat nem kímélve harapdálom. Eren nyugtató keze higgaszt le egy kicsit, ami a combomat símogatja.