Az Éjszaka Fényei

A bárba belépve a pulthoz vezetett és mint régi jó barátok köszöntek egymásnak a pultosokkal majd kért egy üveg bort. Úgy tűnik elég gyakori vendégük lehet Jason, ugyanis a hátunk mögül egy asztaltól hatalmas kiáltás hallatszik:
-Barátom, Jason Morgan!- a részeg férfi sörös korsóját szorongatva feláll és megpaskolja Jason hátát.- Meglep, hogy nem egyedül jöttél. Üljetek le közénk egy italra a kis barátnőddel.
-Ő Betty- mutat be neki Jason, de mielőtt bármit is mondhatnék meg fogja a karom és az ajtó felé irányít- és már itt sem vagyunk- a hangszíne hirtelen barátságtalan lett.
Kiérve megcsap a hűvös levegő. Az igazat megvallva nem bántam volna ha bent maradunk a fűtött helységben.
-Ki volt a barátod akinek bemutattál?- érdeklődtem, próválva elterelni a figyelmem a hidegről.
-Nem a barátom.
-Nos, ő nem így gondolta.
-Ricknek hívják. Mint láttad alkoholista, gyakran kártyázunk a pubban- rám nézett.- Fázol?
Szerényen bólintottam mire ő levette fekete dzsekijét és rám terítette. Mély levegőt vettem, éreztem magamon a parfümje finom illatát. Eddig a napig nem fordítottam különösebb figyelmet Jasonre, de most mintha teljesen másképp látnám őt.
Hosszú sétánk vége felé járhattunk már. Elhagytuk a belvárost és a park felé sétáltunk. A parkot egy dombra tervezték, mesterséges tavakkal, futásra, biciklizésre és kisebb túrázásra kijelölt utakkal. Az utak mellett szétszórva padok sorakoztak. A fák lombkoronája sűrű volt, néhány helyen teljesen eltakarták az eget és csak az út mellett égő lámpák adtak egy kis világosságot.
Jason határozottan lépked előre, hogy felérhessünk a domb tetejére. Amikor felértünk tátott szájjal ámulok a tájra.
-Tetszik?- kérdezi mosolyogva Jason.
Innen ellátni egészen az iskolánkig ahonnan még mindig fények szűrődnek ki, végig látni az egész városon, a bevásárlóközpontokon, az éttermeken, az utcákban száguldozó néhány autón és a bárba ahonnan a bort vettük.
-Még sosem jártam itt- Jasonre pillantok aki épp a bort nyitja ki, majd odanyújtja nekem.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog- rámosolygok és meghúzom a boros üveget.
Kellemes íze van. Jasonnek kifinomult ízlése lehet borok terén.
-Örülök, hogy elhoztál ide- tekintetem még mindig a tájat pásztázza. Amikor hallom, hogy ő már leült a padra követem őt és mosolyogva közelebb csúszok hozzá.
Társalgásunk egyre jobb irányt vesz ahogy fogy a bor. Úgy érzem mintha kezdene megnyílni előttem. Megemlíti rossz jegyeit és hogy mennyire nem szeret az iskola tanulója lenne, valamint szóba került apja erőltetése is, bár erről nagyon gyorsan elterelte a témát rám és Matthewra.
-Sosem gondoltam volna, hogy többet érez irántam barátságnál- a város felé fordítom tekintetem.- Tény, hogy sok időt töltünk együtt, de én legjobb barátomnak tekintettem.
-Nem bántad meg, hogy magaddal hoztál?- törtem meg a rövid csendet a Matthew téma után.
-Miért bántam volna?
Nem tudom, hogy az alkohol hatása teszi ezt, vagy beleszerettem, de most még vonzóbbnak látom Jasont, mint valaha. Közelebb hajolok hozzá arra a reakcióra számítva, hogy majd ő arrébb húzódik és én úgy teszek, mintha csak a vállára akarnám dönteni a fejem, de nem ez történt. Ő is közelebb hajolt hozzám, összeért az orrunk. Ajkaim résnyire nyíltak és felsóhajtottam, mire ő hozzányomta ajkait az enyéimhez és hevesen megcsókolt. Eleinte mozdulni sem tudtam a bénulattól, de amint észbekaptam kezeimet az arcára tettem, ő pedig szorosan karjaiba zárt a derekamnál és folytatta a csókot.