-Mire gondolsz?- Érdeklődtem.
-Arra, hogy ma nem fogják a létszámot ellenőrizni- beletúrt a sötét barna hajába- leugorhatnánk a városba, és legalább te megszabadulsz Matthew-tól én pedig a mindenkitől aki itt van a suliban.
-Tőlem nem.
-Tőled nem.
Szavaira heves izgalom áradt szét a testemben. Idejét sem tudom mikor voltam utoljára a városban, és Matthew-t is szívesen hanyagoltam volna. Csak egy probléma volt:
-Dehát én vagyok a bálkirálynő!- Ugrottam fel a padról.
-Na és?- Nézett rám értetlenül.- A tánc után senkit nem érdekel, hogy ki a bálkirály vagy bálkirálynő.
-Jó, de át kéne öltöznöm.
-Az túl feltűnő lenne. Gyere így!
-Biztos nem fog rájönni senki?- Aggódtam, hogy lebukunk.
-Bízz bennem- mosolygott rám.
Szorosan mögötte lépkedtem, ahogy egyre inkább haladtunk a kert vége felé. A kerítés előtt megálltunk és méregetni kezdte. Miután gondosan szétnézett megfogta a derekam és megemelt. Matthew-val ellentétben ő nem simította végig az oldalam előtte.
-Kapaszkodj!- Szólt rám és amint meggyőződött róla, hogy stabilan tartom magam a kerítésen elengedett és felmászott mellém.- Talán tényleg át kellett volna öltöznöd. Ez így elég nehéz lesz a báli ruhádban, de ne aggódj, segítek.
Azzal tovább mászott a kerítés tetejére ahonnan felhúzhatott és átemelhetett a kerítés túl oldalára. Ott is előre sietett a lemászásnál és amint leért óvatosan leemelt engem.
-Köszönöm- mormogtam elpirulva, hajamat a fülem mögé téve.
-Hova szeretnél először menni?- Kérdezte elégedetten.- Én meginnék egy kávét.
-Én valami erősebbet szeretnék..- msosolyogva úgy tettem mintha gondolkodnék- mondjuk egy üveg bort.
-Hűha Betty, megleptél! Benne vagyok!- mosolygott és elindultunk a beton úton ami a városba vezetett.
Útközben mind a ketten hallgattunk. A csillagos eget néztem és az alig kivilágított utca szélére pillantgattam.
-Miért lepődtél meg?- Kérdeztem végül.
Jason értetlenül nézett rám:
-Azon, hogy bort innék és nem kávét.
-Túl jónak tűnsz hozzá- nevette el magát.
Rámosolyogtam. Tekintetünk találkozott egy pillanatra, de gyorsan elfordítottam a fejem.
-Gyakran csinálod ezt?- néztem a földet.
-Mit?
-Hát, hogy kiszöksz- mondtam bizonytalanul.
Jason újra felnevetett:
-Nem elégszer.
-Miért kérdezted meg, hogy veled tartok-e?-Kérdeztem kicsit habozva az előző válasza után.
-Neked is jobb távol attól Matthew-tól vagy tévedek?- Nézett rám ismét értetlenül.
-Nem tévedsz, de azt mondtad mindenkitől el akarsz jönni aki a suliban van- hajtottam vissza ismét a fejem.
-Nos- kicsit elgondolkozott majd folytatta- így is van. Csak reméltem van kedved egy kicsit kiszabadulni a tanulásból.
Ezután megint hosszú csend következett a város táblájáig. A suli csak 15 perc sétányira volt a várostól, mégis annyira soknak tűnt ahogy némán sétáltunk.
-Jason!- Kiáltottam fel, amint megláttam a táblát.- Nincs nálam pénztárca.
-Megijesztettél- mérgesen nézett rám, de egy pillanattal később már el is tűnt a harag a szeméből.- Emiatt ne fájjon a fejed. Én állok mindent.
-Micsoda úriember- nevettem el magam.
-Az vagyok- mosolygott öntelten.
ESTÁS LEYENDO
Az Éjszaka Fényei
RomanceBetty Cooper első éves tanuló a bentlakásos Cliverdown gimnáziumban. Minden napjait eddig a tanulás foglalta el, azonban a bál éjszakáján minden megváltozik, amikor legjobb barátja, a bálkirály, többet kezd el érezni iránta, mint barátság és ezt nem...