Karácsonyi projekt

5. ajándékozónk: Anna

AnnaKovacs8 LonelyPowernek készített egy novellát.^^

 Tél közepe volt. A karácsony illata érezhető volt a levegőben. Csak a nap fényes sugarainak melegét lehetett jobban érezni mint a finom mézeskalácsok és csillogó fenyők illatát.

Tomi a városi karácsonyfára emelte tekintetét, majd a telefonja villódzó képernyőjére nézett. ,,Már megint hív, nem hiszem el'' gondolta, majd kinyomta legjobb barátja hívását. Nem volt kedve beszélni vele, talán nem is lesz. Elege volt a kicsinyes magyarázkodásból.

Talán így a legjobb. Nélküle.

Egyre több ember gyűlt a fa köré, így hazaindult. Fáradt volt és dühös. Miért tenne valaki ilyet? Már nincs visszaút. Az autója szénné égett, és már nem lehet visszahozni. Hirtelen ötlettől vezérelve, felvette a telefont. A kíváncsiság mégis ott motoszkált a fejében.

Egy ismeretlen női hang szólt bele a telefonba:

-Szia!-kezdte halkan a hang.

-... Kihez is beszélek pontosan??- tudakolta Tomi.

-Ja, bocsi. Krisz húga vagyok, Liza. Megkért, hogy hívjalak amíg felveszed. Felvetted. Köszönöm. További szép életet!- tett pontot a beszélgetés végére Liza, majd lecsukta a telefont.

Tomi döbbenten állt az út közepén. Ez mi is volt pontosan? Még sohasem hallott Krisz húgáról. Azt hitte egyke. Sokat is panaszkodott erről. Hm.. Még egy hazugság. Egyre jobb ez a nap. Lassan tette egyik lábát a másik után, míg hazaért. Otthon egy ugyanolyan üres ház várta, mint addig. Csak egy dolog volt más, a kandalló egy apró ajtóvá változott. Azt hitte csak álmodik, pedig igencsak valós volt. Közel ment az ajtóhoz, benyitott, majd elkezdett zuhanni. Ezt is álomnak gondolta, így becsukta a szemeit, és csak élvezte a lassú, hangtalan zuhanást.

Néhány órával később egy erdőben ébredt. Ismerte az erdőt. Mindig ide jártak Krisszel egészen addig a napig. Egy dátum jelent meg előtte. 2019. 09. 19. Ekkor törte el lábat, mégis ez volt élete legszebb emléke. Hirtelen megjelent egy fiú, hosszú fekete hajjal, egy szál alsónadrágban. Felismerte magát. Csendesen kuncogott emo időszakán. Megjelent egy másik fiú is. Ő volt Krisz, szintén egy szál alsónadrágban, viszont a haja hosszú volt, és szőke. Boldogan ugrottak bele a fénylő patak vizébe. Szabadnak tűntek. Azok is voltak. Tomi elől eltűnt az erdő, pedig még órákig tudta volna nézni. újra zuhanni kezdett.

Egy kis idő múlva a házuk előtt ébredt. A régi házuk előtt. Ismét meglátta saját magát. Most talán 5 éves lehetett. Újra megjelent egy dátum: 2000. 06. 19. Erre nem emlékezett. Néhány perccel később megjelent egy lány. Talán egy évvel lehetett kisebb nála. Mostmár rájött, mi történt ekkor. Megismerte első barátját... Lizát. Ő lehetne Krisz testvére?

A lány óvatosan, félénken közelítette meg Tomit. Talán félt tőle. Óvatosan megkérdezte:

-Liza vagyok. Téged hogy hívnak?- nyújtotta apró kezét a fiúnak.

-Tomi.- felelte.

Itt kezdődött a barátságuk. Idővel elváltak útjaik, mégis egymást tekintették a legkedvesebb barátnak, akit valaha kaphattak volna. Eltűnt az utca, újra zuhanni kezdett.

Ezalkalommal egy temetőben ébredt. a dátum megjelent:2015. 12. 19. Tovább akart zuhanni, de nem ment. A szülei sírja előtt látta magát. Egyedül. Sírt. Ő, és a látomás is. Már nem voltak vele. Így látni magát bárminél fájdalmasabb volt. Nem zuhant. Csak ült, és nézett. Odasétált a látomáshoz. Megsimogatta a fejét, amaz könnyes szemmel hátrafordult és megölelte. Mintha tudta volna, hogy ki ő. A látomás elhalványult. Mostmár nem zuhant. Felfele szállt, látva élete minden emlékét, mint egy kollázst. Ott akart maradni örökre. Jó, és rossz emlékei közt repülve. Kiszabadulva a jelenből.

Néhány óra elteltével újra a kandalló előtt állt. Mindenre emlékezett, az életéről készült kollázsra, arra, ahogyan múltbéli énje átölelte. Már karácsony volt. Csak a dátum változott mióta belépett a kandallóba. Vagyis mégsem. Egy boríték lógott a tűzhely fölött. Kinyitotta. Egy ősrégi papír volt benne. a következők álltak rajta:

Drága Tamás!

Ha ezt a levelet olvasod, túl voltál egy utazáson. Talán élvezted, talán nem. Nem volt sem tanulsága sem értelme az egésznek, igaz? Elmagyarázom, hogy ez miért történt. Ma, amikor kiderült, hogy az egyetlen ember, akiben bíztál, felgyújtotta az autódat, kiakadtál. Letiltottad mindenhol. Csalódtál benne. Mint az egész világban azóta... Igazad van. az egésznek semmi értelme sem volt. Csak emlékeztetni akartalak, hogy ők az egyetlenek, akikre támaszkodhatsz. Még mindig. Akármennyire csalódtál bennük. Krisz, Liza, és saját magad azok, akik nem hagynak cserben. Akármilyen rég is volt már minden. Ma karácsony van. A nap, amikor mindenki a családjával van. Te egyedül. amikor mindenki boldog. Te nem. Amikor mindenki elmegy a rokonokhoz, barátokhoz, és te is el fogsz. Kriszhez, és Lizához. Kibékülsz velük, mert te is tudod, hogy szükséged van rájuk. Mellékesen, meg itt egy kis pénz új autóra.

Kívánjuk neked a legcsodálatosabb karácsonyt, Apa, és Anya.