Az én történetem

2012. December-Január

Nem sokra emlékszem ezekről a hónapokról, de arra a néhány napra ami az életem párfordulását okozta, azokat a napokat nem tudom elfelejteni. 13 éves voltam, egy 13 éves kislány, aki szinte semmit nem tud a világról, és még mindig babázik az egy évvel fiatalabb húgával.

Emlékszem,  hogy is kezdődött, mindig is voltak anyának próblémái a szívével, de azon az estén nagyon rosszul lett, a bal karja zsibbadni kezdett és nagyon szédült, a pulzusa az egekben volt, elég volt rá néznem piros arcára és a lihegését hallanom, ahhoz, hogy tudjam így van, később kiderült, hogy  szívinfarktusa volt. Gyermekkorunk során sokszor hívtuk ki a rendőrséget, hamarabb tanultam meg a rendőrség számát, mint a sajátomét vagy akár bárki másét. Most viszont a mentőket kellett hívni, nem emlékszem már pontosan, hogy én hívtam-e vagy ha nem, akkor ki volt az aki hívta, arra emlékszem csupán már, amikor ott voltak és anyát vizsgálták. Azt mondták nincsen baja, mégis a biztonság kedvéért beviszik kivizsgálásra és bent tartják estére. Megszokhattam volna már a zajos és kicsit sem unalmas életünkből, hogy mindig történik valami, mégis ennyi idősen ennek az egésznek a súlyát fel sem fogtam. Igen féltem, igen tudtam, hogy rossz ami történik és, hogy nem normális, hogy idegenek mászkálnak nálunk és felfogtam, hogy anya nincs jól. De mégsem voltam annyira meghökkenve és letaglózva, mint például most lennék, így visszatekintve. Ebben lehet, hogy nagyban hozzájárult az is mint említettem, hogy sokszor voltak nálunk rendőrök, sok olyan alkalom volt amikor ki kellett őket hívni. Néhány emlékem mélyen megmaradt, nem akarok példákat sorolni, elég annyi, hogy egész életemre elegendő veszekedésben és tettlegességben volt részem nézőként, és résztvevőként is. 

A bátyám és Apa soha nem jöttek ki jól. Ennek  az egyik oka, hogy a bátyám a mostoha fia Apukámnak, a másik oka és ez a jelentősebb, ami miatt javarészt nem tudtak meglenni egy térben ez pedig Apa állandó alkohol problémái, illetve az ilyenkor előjövő agresszió volt. Sok veszekedésük, volt egész kicsi korától, melyek olykor egész komoly tettlegességig is elfajultak. Nagyon régóta a bátyám részesült a szüleink hangulat ingadozásában és az Apukánk agressziójában, nagyon sokszor vita alakult ki közöttük, mégis Anya és Apa közötti veszekedésből volt több. Amikor ittak és teljesen elszabadultak az indulataik, fenyegették, ócsárolták és bántották egymást. Néha elég durván is, ilyenkor volt a hugommal a biztos pontunk a bátyánk, aki mindig megvédte anyát, de főleg minket. 

A bátyám nagyon szerette anyukámat, de egy idő után belefáradt, hogy bár volt választása nem hagyta el, azt az embert, aki miatt az életünk nyugodtabb és jobb lett volna. Persze ennek mai szemmel már több oka is volt és talán valamilyen szinten meg tudom érteni édesanyámat is. Beleszeretett egy olyan emberbe, aki bár mérgező volt rá és a családjára nézve valamilyen furcsa kicsavart módon mégis szerette őt, ezek mellett pedig anyukámnak is bőven voltak alkohol próblémái, amik kibontakozhattak egy hasonló társ mellett. 

Amikor a bátyám nem volt otthon, magunkra maradtunk és csak imádkoztunk a hugommal, hogy ne essenek egymásnak a szüleink, hanem inkább mély álom nyomja el őket a kis iszogatásuk után, ezért se szerettük, ha nem volt otthon. De visszagondolva értem a bátyámat is, mármint 18 évesen egy fiatal nem ezt akarja hallgatni otthon, igen mindent megtett értünk amit csak lehet mindig számíthattunk rá. De nem lehetett mindig otthon hiszen még ő is gyerek volt és menekült volna abból a helyzetből, mégis miattunk mindig visszajött. Nem tudom ő, hogy bírta ki, most annyi idősen mint ő akkor volt, én el se tudnám képzelni, hogy ekkora felelősséget elviseljek, nem tuom, hogy bírt el és hogy lehetett akkora kitartása, hogy mindig volt olyan erős, hogy mellettünk álljon és megvédjen minket. 

De visszatérve arra a napra, miután anyát elvitték teljesen megváltozott minden. Beköszöntött a vihar előtti csend. Én tudtam, valamilyen formában szinte mindenki érezte, hogy ez valami másnak is lesz a kezdete, hogy ez nem fog annyiban maradni. Azokban a hetekben anyát látogattuk apával a kórházban, anyát nagyon sokat mútötték, rájöttek hogy a szívbillentyűivel vannak gondok és ezután pedig egyk műtét jött a másik után. A bátyánk dolgozott, mi pedig persze a hugommal folytattuk a kis megszokott életünket iskolába jártunk és játszottunk ugyan úgy tovább, egészen új évig.