A reggeli nap sugara töri meg a homályt. Az ablakomon beáradó meleg napsütés tölti meg a szobám. Kikászálódom az ágyból és kinyitom az ablakot, hogy a hideg és csípős reggeli levegő áramoljon be a szobámba. Az ablakomon kihalyolva mélyet szippantok a friss levegőböl. A folyosórol léptek hallatszanak. Gyorsan becsukom az ablakomat, és az ágyamra pattanok, nehogy az anyukám legyen, aki sosem nézi jó szemmel azt, hogy én az ablakban áldogálok. Megkönnyebülésemre Carla a családunk inasa és egyben jó barátom lép be az ajtón. -Jó reggelt-köszön kedvesen és egy tálcát rak le az asztalomra. -Az anyukád üzente, hogy most idd meg a teádat. Fintorogva nézek az asztalomra letett teáscsésze felé, amiben az a rossz még teának sem nevezhető fűlé gőzölög. -Tudom, hogy nem szereted, de meg kell innod. Egésséges. -mondja és a kilincs után nyúl. -Persze, persze...-forgatom a szemem. Carla nevetve fordul vissza. -Öltözz fel, mert a szüleid lent várnak az ebédlőben.-mondja és kilép a szobámból. Az asztalon heverő teáscsésze felé nézek. Megragadom a csészét a fülénél fogva és a számhoz emelem. Amikor a "tea" a számhoz érne undorodva lerakom a teáscsészét. -Ez nem fog menni...-tolom el a tálcával eggyütt. A ruhásszekrényem felé nézek. A szekrényem teli van olyan ruhákkal, amiket egy normális ember fontos alkalmakkor venne fel, de nekem minden nap hordanom kell. Blahh... Kiveszem a legletisztultabb azaz a kedvenc ruhámat, amit már lassan rongyosra hordom, és felveszem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután elkészültem lemegyek az ebédlőbe ahol egy jól megrakott asztal vár.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jó reggelt!-köszön az anyukám. -Megént ez van rajtad? Most vettem egy szép zöld ruhát. Miért nem hordod?-kérdi. -Nem szeretem a zöldet. És ez a kedvencem. - mondom egy picit megigazítva magamon a ruhát. -Ezt a rongyot?-szál be apukám is. Anyukám legyint eggyet, jelezve az apukámnak, hogy ez már túl van tárgyalva szóval haggya rám a dolgot. -Anya! Mire ez a nagy felhajtás?-kérdem, amikor az eggyik felszolgáló lép be az ajtón jól megpakkolt kézzel. -Hát elfelejtetted?-fordul felém anyu felvont szemöldökkel. -Hát... -kezdem el tördesni az ujjaimat, mert már rosszúl éreztem magam hála anyukám szúrós tekintetének. -Holnap jönnek a szomszédos királyságok, hogy a legidősebb fiaik harcoljanak a kegyeidért.-magyarázza anyukám teljes beleéléssel, mintha vele történne meg ez. -Aha... Hogy is felejthettem el...-forgatom a szemem és elveszek egy sütit a jól megrakott deszertes tálcáról, amit egy felszolgáló vitt el mellettem. -Ne egyél sok mindent össze. Nehogy kihízd a ruhát!-sürög forog anyu körülöttem. -Kössz...-sziszegem és leteszem a sütit az apum által odanyújtott szalvétára. Elment az étvágyam... -Ma elmegyünk a szabóhoz, hogy kiválassz egy szép ruhát magadnak. Holnap gyönyörűnek kell lenned.-mondja az anyukám aki most éppen a hajamat simítsa.-Lehet, hogy a fodrászhoz is kérek egy időpontot. -mondta inkább magának mint nekem és kiszaladt az ebédlőböl. -Nem tünsz valami izgatotnak- szólal meg végre apu. -Mert nem is vagyok... Sőt!-ülök le az apum melletti székre. -Azért, mert a szüleim eladnak egy másik királyság gyerekének, hogy megmaradjon a hírnevük.-ecsetelem a helyzetet. -Ne beszély többes számba. Tudod, hogy legszívesebben lecsapnám mindet!-mondja apu és elveszi a sütimet, miután megbizonyosodott róla, hogy anyu nincs a közelbe. A következő pillanatban anyu belibben az ebédlőbe ami miatt apu begyúrja az egész sütit. (úgy látszik holnapig mindenki koplal) -Húzd ki magad!-fogja meg a vállam.-Holnapra kéne tanítsak neked egy kis illemet...-sürög forog tovább.-Megittad a teát?-kérdi.-Mingyárt megyek és megnézem. -Öhhh...Igen!-füllentem.-Felmegyek a szobámba, mert elfelejtettem felvenni a... a nyakláncomat!-pattanok fel és felrohanok a lépcsőn. A szobámba beérve megfogom a teáscsészét, amiben a tea még mindig forró (?!). A szobámhoz tartozó kis fürdőszobába megyek. És minden gyerekhez/hercegnőhöz illően beleborítom a WCbe... Micsoda érett viselkedés. ت︎ Miután a tálcára raktam a már üres bögrét, leültem a kis smikasztalomhoz (amit sosem használok) és a kis fiókjaiban a nyakláncomat próbálom megkeresni. -Na megittad?-lép be az anyukám és röktön a bögrére néz. -Igen megittam! -vigyorogtam rá. Miutám anyukám kiment kinyitom az ablakomat és a párkányra ülök. A tekintetem kitéved a palota udvaráról. Nem is a város felé téved, ami teli van emberekkel. A tekintetem a királyságot körülvevő burkon álapodik meg. Az a burok védi meg a királyságunkat és még a másik 5 királyságot a démonoktól kik az árnyerdőben élnek. A legendák szerint egy 10 éves kisfiút kilöktek a burkon és azóta senki sem látta, sokak szerint meghalt mások szerint démonná változott. Nem tudom, hogy igaz e ez a legenda, de minden esetre félelmetes belegondolni, hogy mi van odakint.
