𝑳𝒐𝒗𝒆 𝑼𝒏𝒊𝒗𝒆𝒓𝒔𝒊𝒕𝒚 (18+) •//Befejezett\\•

5. rész

Jackson egész úton padlóig nyomta a gázt, annyira dühös volt. Mondtam neki, hogy valahol álljunk félre, hogy sebeit elláthassam, de nem akart. Megbántam, hogy engedtem neki azt, hogy elhozzon.

– Menjünk hozzátok! ­– mondtam neki határozottan.

– Nem, vissza... – köpte dühösen.

– Ez nem kérdés volt – néztem rá komoran. Semmi szó, csak meredten nézett előre. Megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a házuk felé veszi az irányt. Estére járt, így inkább halkabban vonultunk fel a szobájába.

– Hol tartjátok a kötszereket? – kérdeztem körül tekintve.

– Peter, nem kell...

– Jackson - mordultam rá, majd elővett az éjjeliszekrényéből egy elsősegélycsomagot. A kocsiban szoktam ilyet látni.

– Ülj le valahova!

Lehuppant az ágya előtti babzsákra én pedig kivettem egy kisebb gézt, amit a fürdőben kicsit benedvesítettem.

– Most akkor letörlöm rólad az alvadt vért – kezdtem el tisztítani az orra körüli részt. Néha-néha felszisszent, amikor éppen a fájó orrához értem – Bocsánat! – néztem a szemébe együtt érezve.

–Nem, semmi gond – szorította a szemét – Csak folytasd kérlek!

Rövid idő alatt sikerült lemosni a vért.

– Most egy ideig hajtsd előre fejed – eleget tett a kérésemnek és kisebb pamacsokat tettem az orrába, hogy még a maradt váladékot felszívja – Elmegyek egy kis jégért. Gondolom a fagyasztóban tartjátok.

–Aha...

Nehezen, de eltaláltam a konyhába. Ez a ház olyan nagy. Mire leértem a földszintre, vagy tíz ajtó mellett haladtam el és még egy hosszabb, ív alakban lefutó lépcsőn is lejöttem. A konyha sem volt semmi. Tök modern volt minden. Még a bútorok is csak úgy tükrözték a ház színét. Minden olyan fehér volt. Egyedül a helyiség közepén álló munkapult teteje volt valamilyen sötétebb márványból. Kinyitottam a hűtő felső részét, hogy keressek jeget, de nem igazán értem fel így csak tapogatóztam.

– Kicsit beljebb keresd! – hallottam egy hangot, mire kirántottam egy csomag fagyasztott zöldséget. Felvettem és Jackson anyukájával néztem szembe. Vállig érő szőke haj, kisebb vonalak jelzik az évek számát és teljesen elegáns öltözetben volt. Egy kisebb ing, térdig érő fekete szoknya és magas sarkú – Natalie vagyok. Én vagyok Jackson anyukája.

– Üdv, én pedig...

– Peter, tudom. A fiam állandóan rólad beszél.

– Igazán? – zavaromban azt sem tudtam, merre nézzek.

– Tényleg – kivette felülről a jégzselét – Tessék! Menj és segíts neki. – mosolygott rám.

– Rendben... Maga honnan tudta? Vagyis tudja mit, nem számít. – hebegtem.

– Nem is tudtam, hogy az anyukádnak beszélsz rólam – kivettem a vattát az orrából és rátettem a jeget.

– Ez elég kínos – mosolyodott el, de amolyan szégyenlős mosoly volt ez.

– Nem eléggé! A ma látott számomra sokkal kínosabb volt – szomorodtam el.

– Jason számára. Nem neked – vette el a jeget az orráról és megfogta a kezem – Egy igazi barom az az ember.

– Akárcsak te, mert hirtelen megütötted. – néztem rá vádlón. – Mondd azt, hogy nem érdemelte meg! – szorított a kezemen. Néma csend lett és csak meredten néztük egymást, miközben a szívem egyre hevesebb ütemben vert.

– Akkor nem mondok semmit, csak annyit, hogy köszönöm – mosolyodtam el. Erre ő közelebb hajolt és én is ezt tettem. Az ajkaink lassan egymáshoz érnek és Jackson az ölébe húz.

Leülök. Ledobom a zselét és az arcára helyezem a hideg kezem. Derekamra teszi a kezét és kellemesen megszorítja. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, mígnem eszembe jutott az, amit ma láttam. Hirtelen kiugrottam az öléből.

– Ne haragudj! Én ezt nem akartam – felvettem gyorsan a kabátom és kimentem a szobából.

–Peter, kérlek várj! – kiáltott utánam, de a bejárati ajtót már be is vágtam magam mögött. Futottam a kavicsos bejárón, miközben folyt a könnyem. Teljesen olyan lettem, mint Jason. Igaz, hogy már nem vagyunk együtt, de attól még ezt nem kellett volna tennem. Két órával a szakításom után.

– Bolond, bolond! Hogy lehetsz ilyen bolond! – sértegettem magam.

Egészen a kollégiumig sírtam és amikor beléptem a szobába, kabátostúl, mindenestől az ágyra dobtam magam.

–Hé, tesó! – kapcsolja fel a kislámpát Luke – Valami gond van?

Felnézek, és látva a kisírt szemem átjön az ágyamra.

– Gyere ide! – int maga felé és sírva átölelem – Csak nyugodtan! Hidd el, hogy jobb lesz tőle!

Miután picit megnyugodtam, elmondtam neki, hogy valójában mi is a gond és hogy milyen hibát is vétettem.

– Először is, a barátod rohadjon meg ott, ahol van és akivel van. Másodszor, ha megcsókoltad, az azt jelenti, hogy tetszik neked, nem?

– Most nem ez a lé... – magyaráznám tovább.

– Igen vagy nem? – vágott szavamba.

– Talán – mélyen a szemembe nézett – Igen, most boldog vagy? – könnyes szemmel bámultam rá.

– Én igen, hogy kimondtad, de te az vagy? – néz vissza fürkészően.

– Most ebből elég. Az a lényeg, hogy nem tehetem. Nem, mert eddig úgy volt, hogy Jason fog fizetni mindent. Mivel ez történt, ezért nekem kell megkeresni a tandíjat, az étkezést, meg mindent. Munkát kell keresnem és emellett még oda is kell figyelnem a tanulásra. Basszus, ez eddig eszembe se jutott.

– Ez igaz, de majd meglátjuk, hogy mi fog még történni. Vajon győz a szerelem? – átugrott az ágyára és nevetve betakarózott – Most pedig alvás, mert már hajnali kettő.

– De holnap nem is lesz suli. – válaszolok neki durcásan.

– Igaz, de akkor is. Nem akarom tovább hallgatni, ahogyan mindennek ellent mondasz.

– Kösz szépen – lekapcsolata a villanyt és én is ledőltem.

Ugyan nem aludtam el, mert nem jött álom a szememre. A plafont bámulva összegeztem, hogy mi is történt ma és hogy mit miképpen tudnék megoldani. Kezdetben inkább a pénzügy miatt aggódtam. Ha nem fizetek, akkor nincs maradásom. Elővettem a laptopot, bekapcsoltam és rákerestem minden fajta álláslehetőségre. Kevés lehetőség közt keresgélhettem, lévén egyetemista vagyok. DE! Mindenképp kell nekem most egy állás. Minél hamarabb. Szerencsére találtam is egy apróhirdetést.

Hat órás munkára keresnek egy felszolgáló, mosogató és kávéfőző embert itt, a négy saroknyira lévő kávézóba. Gyorsan küldtem is az önéletrajzom a megadott email címre és reméltem, hogy a lehető leghamarabb választ kapok.

– Istenem! Segíts nekem kérlek. – fohászkodtam egyet, majd kikapcsoltam a gépem.