JYP sosem szokott hívni senkit sem ilyen késõn, kivétel, ha baj van. Lassan fogadtam a hívást és emeltem fel a fülemhez a telefonomat, amiben már rögtön meg is szólalt azaz ismerõs hang.
-Szia Jisung, bocsi a késõi zavarásért, de holnap délelõtt muszáj bejönnöd egy rövid tíz percre, mert szeretnék veled beszélni. - tudtam, hogy ez lesz. Ha már beszélni akar velem és ezért képes is volt felhívni, akkor ott nagy gond van. Legszívesebben kinyomnám a hívást és kitörölném az agyamból az elhangzott mondatot.
-Igen, persze be tudok menni. - válaszoltam, igyekezve elrejteni remegõ hangom, ami arról árulkodik, hogy rettenetesen félek a holnapi naptól.
-Rendben, várlak holnap az irodámban délelõtt. Mindegy mikor jössz. - miután elmondta hova menjek rögtön ki is nyomta a telefont.
Remegő kezekkel tettem le a telefont, majd a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót és elfordítottam a zárban a kulcsot. A tükör elé álltam, de nem mertem szembe nézni saját magammal.
Mi van, ha el akar küldeni? Ha nem teljesítek jól? Lehúzom a banda teljesítményét...
Körbe néztem a fürdőben, hátha megtalálom a mostani legjobb barátomat. Kerülve a tükörképem tekintetem végig vezettem a fürdőn, de nem találtam egyetlen egy borotvát sem. Átnéztem az összes szekrényt, kivétel egyet. A tükröset. Vettem egy nagy levegőt és megfordultam a tükör irányába. Tekintetem a felsőmön tartottam, nem lettem volna képes a saját szemembe nézni. Kinyitottam a szekrény ajtaját és rögtön szemben találtam magam a keresett tárggyal. Egy ideig csak néztem az éles pengéket, de végül lassan kezembe vettem és kiszedtem egyet. A borotvát letettem a csap szélére, még a penge a kezemben pihent. Becsuktam a szekrény ajtaját, emiatt újra a tükörképem nézett vissza felém. Mogyoró barna szemeimbe néztem, amiben fájdalmon és csalódottságon kívül mást nem láttam.
Levettem pulcsimat, ami alatt egy rövid ujjú póló volt. Amint lekerült rólam a vastag felső tekintetem megakadt a bal karomon, amin a csuklómtól egészen a könyökömig egy fásli díszelgett. Kioldottam a kötés egyik végét és lassan letekertem az anyagot a karomól. A bőröm felülete vörös volt, tele varas vágás nyomokkal. Végig simítottam a karomon, hiába próbáltam finoman hozzáérni iszonyatosan fájt. Megnyitottam a csapot és hideg víz alatt átmostam a sérült felületet, aminek eredményeként pár seb fel is szakadt, amik vérezni kezdtek. A csap vérben és vízben ázva nem volt a legszebb látvány, hogy finoman fogalmazzak. Miután végeztem megtöröltem a kezem és kötszer után kezdtem el kutatni, amit pillanatokon belül meg is találtam. Végig tekertem karomon és összapakoltam a fürdőben.
Miután végeztem megpillantottam a csap szélén heverő pengét. El is felejtettem, hogy odatettem. Fölöslegesen pakoltam össze...
Lassan az éles tárgy felé nyúltam, majd hirtelen kopogást hallottam az ajtó felõl, így gyorsan a nadrágzsebembe dugtam a pengét.
-Jisung te vagy bent? - Chan volt az, mindig a legjobbkor zavar. - Gondoltam megnézem jól vagy-e, mert már egy ideje bent vagy.
-Igen, minden rendben van, pont most akartam kimenni. - az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam, mire egy félig meztelen Chan-nal találtam szembe magam. - Hát te?
-Fürdeni indultam, mivel már lassan 11 óra és még szeretnék zenét vágni, meg ilyenek, ezért korábban megyek el fürdeni. - mire a mondat végére ért elmosolyodott, hisz tudta, hogy hülyének fogom nézni, amiért ilyenkor fürdik és még később dolgozni fog, de igazából teljesen megszokta minden tag, hogy Channie egy éjjeli bagoly.
-Értem, menj csak, én már végeztem. - kisétáltam a fürdőből, átadva a helyet.
Visszamentem a szobámba, ahol Jeongin és Seungmin társasoztak fent az emeletes ágyon. Sokszor szoktak játszani, főleg ha unatkoznak, mivel Seungmin nem néz olyan sok sorozatot és nem is függ a telefonján egész nap, így neki is kell valami elfoglaltság. Na és Jeongin...Hogy miért vele játszik? Mert könnyű átverni, túl naiv még az ilyen öt éveseknek való társasokhoz is.
YOU ARE READING
December || Minsung
FanfictionDecember. A legtöbb embernek a karácsony, a család, s a boldogság jut róla eszébe. Számomra viszont csak a magány, a szánalom, s a fájdalom. [Start :: 2021.12. 22.] [End :: -------]