December || Minsung

~8~

Már lassan hajnali öt óra, de én még mindig virrasztok. Rettentõ fáradt vagyok, de nem tudok aludni. És emellett nagyon unatkozok is, már minden olyan tevékenységet kipróbáltam, ami nem jár semmilyen zajkeltéssel. Teljesen elgémberedtem, ezért kénytelen voltam felállni és valamerre tenni pár lépést. Kinyújtózkodtam a lehetõ leghalkabban, felkaptam a telefonomat az ágyról és a szobánk ajtaja felé indultam. Óvatosan lenyomtam a kilincset és bezártam magam mögött az ajtót. Kimentem a konyhába, ahol felkapcsoltam az egyik lámpát. A helyiséget halvány meleg fény borította be, még én pohár után kerestem. Az egyik szekrénybõl kivettem egy fehér bögrét, amit letettem az asztalra. A pulton egy barna kosárból elvettem egy kis tasak kávét, amit csak tejbe bele kell önteni, mert ha én itt leállnék kávét fõzögetni, akkor az egész utca felkelne. A hûtõbõl kivettem a tejet, amit a bögrém mellé leraktam az asztalra. Elõbb a kávéport szórtam a pohárba, majd ráöntöttem a hideg tejet. Nem kívánom a hideg kávét, de nem akarom felkelteni a többieket a mikró hangos hangjával. Ha már hidegen iszom, akkor legyen jéghideg. A fagyasztóból elõszedtem jégkockákat és három-négy jégkockát raktam a bögrémbe.

A bögrét visszahelyeztem az asztalra és elkezdtem összepakolni. Elvettem a tejet és miközben a hûtõ felé mentem próbáltam rácsavarni a tetejét. Véletlen kicsúszott a kezembõl és leesett a földre. Gyorsan felszedtem a földrõl a dobozt, hogy több tej ne follyon ki, így is több, mint a fele a padlót áztatja. Villám sebességgel az egyik sarokban heverõ felmosóhoz rohantam, amivel feltöröltem a földre ömlött tejet. Miután felmostam az érintett részt, visszahelyeztem a felmosót a helyére és végre leültem az egyik székre. Hol az a bajom, hogy el vagyok zsibbadva, hol az, hogy fáj hátam, nincs köztes megoldás.

Olyan élvezettel vágtam bele a kávémba, amilyen gyorsan öntöttem is bele a cukrot az elsõ korty után. Elkevertem benne a cukrot, majd végre eljött a várva várt pillanat. Újra megízleltem eme csodát, ami már második kóstolásra sokkal finomabb volt, mint elsõ alkalomkor. Kimentem a teraszra megfagyni a szintén jéghideg kávémmal. Elhúztam az üvegajtót és helyet foglaltam az egyik kipárnázott széken. Elõvettem a telefonomat és megnyitottam az instagramot. Olvastam pár kommentet az én posztjaim alatt, amik általában pozitív visszajelzésûek szoktak lenni, aminek mindig kifejezetten örülök, annyira feltöltenek, amikor ezeket a cuki kommenteket olvasom.

Egy meleg kezet éreztem meg a vállamon. Annyira elmerültem a telefonom világában, hogy észre se vettem, hogy Chan is kijött.

-Mit csinálsz itt ilyen korán? Ráadásul kabát nélkül. - nézett rám, még õ is kabátban jött ki.

-Nemrég keltem és nem tudtam visszaaludni, ezért kijöttem. - hazudtam Chan-nek, mert ha elmondanám az igazat... Bele sem merek gondolni abba mi történne velem.

-Menj be, ne fázz meg. - mindenféle szó nélkül álltam és mentem be. Az üres poharat a mosogatóba helyeztem, majd a nappaliban leültem az egyik kanapéra, ahol eltöltöttem egy pár órát, mire már a ház lakói felébredtek, kivétel persze Felix-et, mindig sokáig alszik.

Páran sürögtek-forogtok, páran csak ültek. Nem mindenki szokott a szünetekben haza utazni a családjához, Chan és Lix mindig itthon vannak vagy esetleg közös programot szerveznek, de mindig más megy el és más marad.

-Mehetünk? - kérdezte tõlem Minho. Válaszként csak bólintottam egyet, majd fel is álltam és bementem a szobámba a bõröndömért.

Kintről dudaszót hallottam, biztosra véltem, hogy csak egy random idióta dudálgat minden ok nélkül. Nyugodtan folytattam a pakolászást egy kisebb táskába, ahova a telefonom, fülhallgatóm, töltőm és az ilyen fontosabb dolgok kerültek.